×

Halmai Tamás: Az anyagtalan morfológiája; Korszerű mágia; A szeretet kalandja

Bartusz-Dobosi László

2014 // 10
A kortárs magyar irodalom kifejezés hallatán sokan a szókimondásnak a vulgaritás mélységébe ágyazott egyik formáját látják – nemegyszer maguk az úgynevezett kortárs szerzők is. Ami bizonyos, hogy a kortárs irodalom nyelve és valóságanyaga azonos az olvasóéval. Ha tehát a köznyelv vulgáris, akkor a kortárs irodalom is az. Az igazi olvasónak azonban nem szabad leragadnia a nyelvi formáknál, nem szabad pusztán csak a szövegre reflektálnia. Saját magát belehelyezve a szövegkorpusz mondandójába, az önmagában zajló folyamatokra is oda kell figyelnie. Ezzel az olvasás egyfajta önmegismeréssé is válik.

Ha valaki nyomon követi a fiatal, kortárs pécsi szerző, Halmai Tamás munkásságát, azonnal erre a fent említett önmegismerésre eszmél. Halmai műveit kitölti a kor, a beszélt nyelv, az aktuális tár­sadalmi közeg, mégsem válik vulgárissá. Írásait a fegyelmezett, megszűrt rend jellemzi, a tudatos jobbítani akarás kényszere. Egyre komolyabb és változatosabb „hadrendben” megjelenő műveiben „a spi­rituális irónia, a metafizikus derű, a transzcendens öröm nyelvi alakváltozatait kutatja”. Az elmúlt tíz évben verseskötetek, esszé- és kritikakötetek, kismonográfiák jelzik egyre szélesedő horizontú munkásságát. A Pécsett élő s még a negyvenedik életévét sem betöltő Halmai már tizennégy önálló kötetet tudhat maga mögött, amelyek közül három (!) idén, 2014-ben jelent meg.

A Halmaira jellemző műfaji sokszínűségre kiváló példa, hogy az idei „termés” sem a három kötet egymáshoz való viszonyát tekintve, sem az egyes művekben szereplő írásokat vizsgálva nem egynemű, a szövegek közötti kapocs mégis egyértelmű.

Az anyagtalan morfológiája a szerző utóbbi években született értekező prózai írásait gyűjti egybe. Esszék, bírálatok, valláslélektani gondolatok sorakoznak a vaskos, több mint négyszáz oldalas kötetben. A Korszerű mágia ezzel szemben tulajdonképpen egy kismonográfia, az alcím szerint: Vázlat Rába György költészetéről. Ebben a könyvében Halmai gyakorlatilag olyan, a szélesebb olvasóközönséghez szóló írásokkal emlékezik meg a 2011-ben elhunyt költőtársról, amely a „Rába-líra korszakait végigtekintő, a versnyelv és világkép változásait, a tematikus és motivikus súlypontokat bemutató” költői világba enged bepillantást. Az idei év harmadik kötete, A szeretet kalandja úgynevezett „Bölcsességek, bolondságok” gyűjteménye. A japán–kínai egyperces bölcsességek, koanok mintájára készült kötetben a „föntről jövő, fenséges üzenetek” mint a megvilágosodott elme villanásai adnak képet mindennapi tudatunkról. Halmai a keleti bölcsek tradicionális útmutatásainak jelenkori követőjeként osztja meg velünk tanmesékre emlékeztető felismeréseit, gondolatait.

Ha pedig e fent említett három Halmai-kötetet összekötő láthatatlan, titkos szálat keressük – mert van ilyen –, akkor A szeretet kalandja című könyv egyik bölcsességéhez – bolondságához (?) – kell fordulnunk segítségül:

„– Könyveket írnak a helyes életről, mert ha abbahagynák az írást, élniük kellene, s kiderülne, hogy azt nem tudnak – mondta a mester, és magára gondolt.

– Könyveket olvasnak a helyes életről, mert ha abbahagynák az olvasást, élniük kellene, s kiderülne, hogy azt nem tudnak – mondta a tanítvány, és magára gondolt.

– A helyes élet várhat. Először helyesen írni és olvasni tanuljatok meg – mondta az angyal, és Istenre gondolt, mert mindig Istenre gondolt.” (A helyes élet)

Önkritikus recenzori túlzással állíthatjuk, hogy Halmai az az angyal, aki írásaiban, legyen az vers, kispróza, esszé, kritika vagy monográfia, minden esetben Istenre gondol, még ha többnyire nem nevezi is Őt ezen a néven. Ezért olvashatjuk műveit ugyanazzal a lelkülettel, bizonyossággal, az irodalom akármelyik műfajában is kalandozik éppen. Alkotásaival gyógyítani akar, mert ahogy a Rába-kötet bevezetőjében és számtalan egyéb művében is írja: „A költészet akkor is gyógyít, ha nem vagyunk betegek.” S talán élhetünk azzal a paradoxonnal, hogy a szerző írásai akármelyik műfaji gyógyeszközhöz nyúlnak is, a költészet területén mozognak, s mint ilyenek, gyógyítanak. Halmai látóhatára nem „palackba zárt látóhatár”, hanem a „kitárt szív közönséges csodájára” hajazó messzelátás. „Krisztus szemével látni, Krisztus szájával beszélni és Krisztus szívével hinni; erre volna égető szükségünk” – írja Az anyagtalan morfológiája záró esszéjében, A megörökölt örökkévalóságban.

Ugyanennél a kötetnél, a kilenc fejezetbe sorolt mintegy száznegyvennyolc (!) írást, elemzést, értelmezést a megolvasás utáni vágy ihlette. Halmai nem olvas, elolvas, esetleg kiolvas, hanem számba vesz, megmér, megolvas, s ezzel értékel is egyben. Hitelességét az adja, hogy ugyanezzel a szándékkal fog tollat: úgy ír, ahogy olvas. Minden esetben értéket közvetít. Széles tablót fest a magyar és a világirodalom legújabb remekeiről, lírai, prózai, drámai, művelődéstörténeti vagy éppen mesei, történelmi, spirituális alkotásairól. Láthatólag „kedvenc” könyvekről ír, mert írhat. Nem tartozván egyik irodalmi táborhoz, szervezethez sem, tökéletes szabadsággal kalandozhat a teljes irodalmi palettán. S e széles paletta mutatja azt a széles spektrumot, amit e fiatal szerző könnyed eleganciával tett a magáévá az utóbbi pár évben. Ennyi könyvet már önmagában elolvasni is figyelemre méltó, írni róluk, szeretni őket, külön kegyelem. „Mindenki észrevehette már, hogy kedvenc könyveinket mind valami titkos szál köti össze.” A szerző ezt a Clive Staples Lewis-mottót választotta könyve elejére, mintha maga is érezte volna, hogy ezt a sokszínűséget magyaráznia szükséges. Pedig, aki ismeri Halmai „elegáns alázattal” (A közép kora) vezetett életét és már most monumentálisnak mondható életművét, magyarázat nélkül is érti a miérteket, s érzi írásai között a koherenciát.

Ugyanezért lapozhatunk bele bizalommal a Rába költészetéről kiadott s annak halála óta elsőként megjelentetett monografikus feldolgozásába is. A három nagyobb részre bontott kötetben előbb Nézőpontok címszó alatt Rába művészetét veszi vizsgálati górcső alá, majd a Kiemelésekben az alkotó poétikai műhelyébe igyekszik néhány versértelmezéssel betekinteni, s végül a harmadik, függelékes részben úgynevezett „segédanyagokkal”, két beszélgetéssel, fotódokumentumokkal teszi teljessé. Megolvassa Rába életművét. Annak a Rába Györgynek a munkásságát, akit Nemes Nagy Ágnes Babitsról írt könyve alapján szintén a „hegyi költők” közé sorol, „azaz a tiszta szellemet míves módon szolgálni igyekvők” (Bevezető) közé. Úgy érezzük, hogy a szerző igen könnyen tud választott emberének felfogásával, költői hivatástudatával azonosulni. „Csak akkor érdemes valamit nyomtatásba adni és nyomtatásba befogadni, ha valami újat ad, legalább egy vers erejéig, de ha lehet, az egész költészet erejéig.” (Bödő Anna beszélgetése Rába Györggyel, 2009) Ezt a mondatot akár Halmai is mondhatta volna, aki Rábához hasonlóan egy „szinte önálló költői anyanyelv” megalkotását tudhatja maga mögött. Írásaik kulcsfogalmai megegyeznek: „az érző-gondolkodó ember hagyományos értékei: tudás, bölcsesség, egyetértés, testvériség, békesség, igazság.” (A betűk embersége) Mindezek miatt egyfajta poétikai hommage-ként értékelhetjük Halmai kötetét, amelyben a gazdag eszköztárral felfegyverzett költő, író narratívája a tiszteletadás önálló műalkotásává áll egybe.

A harmadik kötet, A szeretet kalandja amolyan ráadás, csemege, kifejezetten ínyenceknek. A hat ciklusba sorolt spirituális gondolatfoszlányok mind­egyike az önmagát kereső embert feszítő kérdésekre igyekszik választ adni, s egyben „az Idebent van az odaát sugalmát tolmácsolja”, ahogy ezt a hátsó borítón valószínűleg maga a szerző összegezte. Olyan ez a kötet, mint valami „éteri dedikáció(Első Babits). Az összes Halmai-kötet közül ez a leghal­mai­sabb! Rövid, szelíd, csendes gondolatok, amelyeket szinte még kimondani, leírni sem kell, csak valahogy ott visszhangzik a lelkünkben. „Egy mondat sajkájába csak akkor érdemes beszállni – mondja Halmai –, ha abban már ott ül az angyal” (Sajka). Nehéz volna ennél frappánsabban összefoglalni a szerző életfelfogását, írásainak leglényegibb mélységét, lelki ars poeticáját. „Angyaltudattal élni. Gyógyító történeteket írni. Istenkereső űrexpedíción venni részt. Megnyitni a beszélő könyvek boltját. Kiismerni a mosoly metafizikáját. Fölfedezni egy új színt a teremtésben. Szeráfok szemével látni” (A következő ötven év). Ez A szeretet kalandja, s ez adja Halmai Tamás életprogramjának megvesztegethetetlen tartását, amelyből nem enged: minden írásával emlékeztetni akarja a szavakat az eredetükre. Mert ez a megolvasások lényege. (Kronosz, 2014; Pro Pannonia, 2014; Stádium, 2014)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben