×

Búcsú a dialógustól

Thimár Attila

2014 // 10

Örök tisztelettel Feyerabend mesternek, aki megpróbálta más kerékvágásba átpisz­kálgatni a filozófiát



A: Te is a Thimár szemináriumára jöttél?

B: Miért? Itt lesz?

A: Nem tudom, az órarendben ez a terem van kiírva. Te milyen órára jöttél?

B: Semmilyenre. Csak beültem. Tőlem jöhet bárki, akár a Thimár is.

A: Hallottál már valamit erről a tanárról?

B: Nem, hála az istennek. Viszont most látom, milyen csinos ez a felső rajtad, szeretem a piros színt.

A: Köszönöm. Szerintem jó, ha nem látszik meg az emberen, hogy magyar szakos.

C: Sziasztok. Ti is a szemináriumra vártok?

B: Melyikre? Mert itt Thimárnak lesz órája.

C: Várj csak, a tanárt nem tudom, de a kódszám az XTV–623/gy. Ez négykredites óra. Erre iratkoztam fel, mert az ösztöndíjamhoz kellene ez a négy kredit. Nem tudjátok, hogyan lehet itt teljesíteni a félévet?

A: Nem hallottam semmit, remélem, nem lesz nehéz. Olvasni szeretek, de a sok szakirodalomtól mindig elfáradok. Tegnap is el kellett olvasni egy elméleti könyvet, aztán belealudtam a könyvtárban, és már bezárt a büfé, mire felkeltett valaki. Múltkor meg az ágyban olvastam azt a körös szerzőt, elaludtam, a könyv meg a fejemre borult.

C: Milyen körös szerzőt?

A: Már nem emlékszem, valamiféle metaforákról volt szó, alig értettem belőle valamit.

B: Hát ez az! Nincs értelme annyi mindent olvasni egyszerre. Teljesen összezavarodunk. Évente csak két könyvet kéne elolvasni, de azt alaposan. Nem tudják megmondani ezek a nagyokosok, hogy melyik a két legfontosabb könyv?

C: Ez nem ilyen egyszerű, mert neked más a fontos könyv, mint nekem.

B: Semmi gond. Én szívesen elolvasom azt a kettőt is, amelyik szerinted fontos.

C: De milyen körös szerzőről van szó? Ez itt bölcsészkar, ugye, és nem a természettudományi?

A: Persze, hogy az. A szerző nevében volt valami kör: talán tikör vagy tükör, nem tudom.

C: Ricoeurre gondolsz, a francia filozófusra?

A: Francia? Filozófus? Elég unalmas volt. A filozófiának nem ilyen kérdésekkel kéne foglalkoznia, hanem például, hogy mi a szerelem. Vagy hogy miért élünk.

B: Azt, hogy mi a szerelem, megmutathatom neked…

A: Nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy van bennünk rengeteg érzés, megoldatlan probléma, kavarognak a gondolataink, és jó lenne egyszer rendet tenni ezek között.

C: A szerelemről elég sokan írtak már. Olvashatnád, mondjuk, Platónt…

A: Az ki?

B: Görög filozófus volt. Iszonyúan sokat írt. Megtölt egy fél könyvespolcot.

A: Te olvastad?

B: Nem, de láttam múltkor a könyvtárban. Fehér a borítója. Meg egyszer hallottam róla előadáson is. Talán vizsgáztunk is belőle.

A: Vizsgáztál belőle, és bele sem néztél a könyvbe?

B: Dehogynem, belenéztem. Láttam, tele van párbeszéddel, ettől rögtön elment a kedvem. Így is elég sok szövegelést hallgatok egész nap, nem kell, hogy még ezekét is olvassam.

A: Akkor hogyan vizsgáztál belőle?

B: Sehogy. Arisztotelészt húztam. Igaz, őt sem olvastam, csak a Poétikát. Az rövid, lényegre törő, ezért csak néhány mondatot másoltam le egyik társam jegyzetéből. A vizsgán meg elmondtam, hogy jó, ha a műnek van eleje meg vége.

D és E (egymással beszélgetve belépnek)

D: De jó, hogy nem késtünk el…

E: Emlékszel, tegnap este a 86. percben, amikor Messi balról csavart befelé?

D: Amikor Busquets ugrott a legmagasabbra… Ti is a sportnyelv szintaktikája órára jöttetek?

A: Nem. Ez itt Thimárnak a szemináriuma. Valami hogyan tudjunk többet, olcsón, könnyedén címmel. A kódszáma XTV–623/gy. Négykredites.

D: Négy kerdit: az remek, még jobb, mint a sportnyelv szintaktikája. Bár azt hiszem, ott a Nemzeti Sportot kéne olvasni. Olcsón, könnyedén, ez jól hangzik.

A: A címében nem vagyok biztos, de valami ilyesmi.

E: Azért gondoljuk ezt meg. Nem mindegy, hogy hol töltjük el a szerda délutánunkat. A meccsre mindenképpen haza kell érni. Ez meg belemerül majd a szövegelésbe, és elkésünk a kezdésről. Ne felejtsd el a csúcsforgalmat a városban. A BL-meccseket nem kockáztathatjuk.

D: Igaz. A meccsek csak kéthetente vannak, majd kéthetente jövünk az órára.

E: Ezt most rögtön tisztázni kell a tanárral, nehogy félreértések legyenek.

(Közben megérkezik Thimár. Arca még fiatalos, de haja már őszül itt-ott. Pulóver, farmernadrág. Nagy fekete mappában hozza a papírjait. Megáll az ajtóban, figyeli a beszélgetést. Arca rezzenéstelen, nem lehet leolvasni róla semmit.)

T: Jó napot kívánok! Gondolom, akkor kezdhetjük is.

D: Tanár úr! Mi ketten csak minden második órára tudunk jönni.

T: Értem. Vannak mások is, akik csak részlegesen akarnak részt venni az órákon?… Ha minden másodikra jönnek, akkor csak két kredit. Ez méltányos ajánlat?

E: Nekünk szükségünk van a négy kreditre, tanár úr. Nem lehetne kitalálni valamilyen megoldást? Például írunk egy dolgozatot.

D: Vagy kiegyezünk három kreditben.

T: Miről írnának dolgozatot?

D: Bármiről, csak ne legyen hosszú. Mondjuk, öt oldal.

T: Ön szerint csak a terjedelem számít egy írás megítélésben?

D: Amit el lehet mondani öt oldalon, azt bűn előadni tizenöt oldalban.

A: Vannak témák, amiket nem lehet röviden tárgyalni…

B: Mint például a szerelem. Azt sosem szabad elkapkodni. Nézzük csak meg, mit mond Platón a Phaidroszban…

T: Ön olvasta Platónt?

B: Nem, de ismerem azt a dialógust, igen sokat beszélnek a szerelemről. Az több, mint öt oldal.

D: De a lényeget össze lehet foglalni öt oldalban, nem?

T: Ön össze tudja foglalni a lényeget öt oldalban?

D: Természetesen.

T: Mondjuk, abban a témában is, hogy miért járt ide az egyetemre? Mit vár ettől az öt évtől?

D: Hogy jól érezzem magam.

T: A többiek is így gondolják?

D: Tanár úr, tényleg az a szeminárium címe, hogy tudjunk többet könnyedén öt perc alatt?

T: Ezt honnan veszi? Ezt látta a honlapon?

D: Nem pont ezt, ööö, valami hasonlót. Nagyon hasznos lenne egy ilyen módszertani óra, különös tekintettel a vizsgaidőszakra. Nyáron pont akkor kezdődnek a teniszmérkőzések. Nem is beszélve a foci-vb-ről. Sajnos az egész vizsgaidőszakot ehhez kell igazítanom, nincs mindig elég idő felkészülni a vizsgákra.

F (hirtelen feltépve az ajtót): Óóó, elnézést, tudtam, hogy elkések, de sajnos a félévkezdés mindig olyan zűrös nekem. Ugye, semmi lényegesről nem maradtam le? Olvasmányjegyzék már volt?

E: Még nem, de biztos miniatűr lesz. Olyan, amit öt perc alatt el lehet olvasni.

T: ???

F: Tényleg? Hétről hétre csak öt percet kell olvasni…

T: Ezt nem mondtam. Nem tudom, miből gondolják…

F: Viszont én csak magyarul tudok olvasni. Igaz, készülök most az angol nyelvvizsgára, de majd csak a félév végén, ezért nincs sok időm olvasni, mindig rohannom kell. Dolgozom az egyetem mellett, csak hajnalban és reggel tudok foglalkozni a könyvekkel.

E: Akkor neked pont jól jön majd ez az óra. Ide csak öt percet kell olvasni hetente. És csak minden második héten kell bejárni.

T: Álljunk meg egy pillanatra. Erről szó sem volt. Ez egy olyan szeminárium, amelynek az a célja, hogy segítse önöket abban, hogy eligazodjanak a rengeteg olvasnivaló között, amivel találkozni fognak még tanulmányaik során, és próbálok segíteni abban, hogy minél hatékonyabban dolgozzák fel a szövegeket. Mert annak semmi értelme, hogy csak átfussák hetente azt a kétszáz-háromszáz oldalt, és azután ne emlékezzenek belőle semmire, semmilyen gondolat, tartalom, megformálási mód ne épüljön bele az életükbe. Vagy esetleg bele sem kezdenek az olvasásba, az még rosszabb.

B: Két-szá-ház oh-ol-da-hal?

D: Hetente?

F: Tanár úr, énnekem dolgozni is kell közben. Elköltöztem otthonról, már nem bírtam ki. A rezsit is fizetnem kell, meg gyűjtök a nyelvvizsgára.

T: Most albérletben lakik?

F: Nem, a barátomnál. De ő most munkanélküli.

T: Kezdjük elölről. Ezen a szemináriumon nem kell minden héten kétszáz oldalt olvasni, de szeretném megmutatni azt, hogy ha kétszáz oldalakat olvasnak hetente, akkor azt miként tudják úgy csinálni, hogy a legtöbb hasznuk legyen belőle. Általában nem a mennyiség a fontos, hanem az, hogy miként tudják feldolgozni, és mennyi marad meg belőle…

E: Tanár úr, ha kéthetente járunk be, akkor milyen tematikával haladunk?

T: Mi lenne, ha úgy csinálnák – látom, önök ketten jó barátok –, hogy egyik héten az egyikük, másik héten a másikuk jönne.

D: Azt úgy nem lehet.

T: Miért?

E: Mert akkor az egyikünk lemarad a BL-meccsekről.

T: Itt éppen az lenne a lényeg, hogy adok olyan feladatokat, amelyeknek az elvégzésével a tudásukat célirányosabban és hatékonyabban tudnák bővíteni. Ezt a társuk jegyzetéből nem tudják megoldani.

A: Végül is miket kell elolvasnunk? Mert ez még egyáltalán nem derült ki.

T: Mindjárt elmondom. Sőt, az jó hír lehet önöknek, hogy nem mindegyik órára kell kétszáz oldalt olvasni, lesz amikor kevesebbet. Először azt kell átgondolni, hogy milyen csatornákon szerzik be az információkat. Ha belegondolnak, ennek csak egy része a könyvolvasás. Nagy része az internet böngészésével jut el önökhöz, például egész nap ott ülnek a facebook előtt. Azután hallgatnak rádiót, nézik a tévét, a híradót. Mindenképpen érdemes ezekre is tekintettel lennünk. Hiszen nagyon fontos, hogy ki tudják szűrni, hogy az adott információmennyiségből mi fontos, mi hasznos.

C: Úgy tűnik, hogy a tanár úr nem kedveli a face­bookot.

T: Inkább azt mondanám, az nem tetszik, hogy nem arra használják, amire való, és nagyon könnyen bedőlnek olyan trükköknek, amilyeneket azért találtak ki, hogy önöket odaszegezzék a képernyők elé.

A: Nem egészen értem, hogy itt mire gondol a tanár úr. Rengetegen használják a facebookot, mindenki ott üzen a másiknak.

T: Igen, ez természetes. De túl az egyszerű információtovábbításon, amikor a közösségi élet egy része is ott zajlik, és kommentálják egymás képeit, hozzászólásait, akkor lehet, hogy elvész valami olyan, ami megvan akkor, ha két ember beszélget egymással élőszóban.

B: Szerintem az internetben éppen az a jó, hogy mindenfélére lehet használni. A felhasználó dönti el, hogy mihez kezd vele.

T: Én azt hiszem, a felhasználó csak arra tudja használni, amire a programozók lehetőséget adnak neki. Például a számítógép nem fog friss levegőt adni, és nem fogja elvinni önöket sétálni.

E: A számítógépekről fogunk beszélgetni egész félévben? Mert akkor átmegyünk Mandel tanár úr órájára, az is számítógép-használat, de hatkredites.

B: Tanár úr, óóó, most látom, hogy már fél van. Elnézést, de el kell menjek azonnal a következő óramegbeszélésre. A félév elején arról nem késhetek le, és ugyebár be kell jutnom arra a kurzusra, mert tavasszal nem indul.

T: De még csak most kezdtük, nincsen vége az órának.

E: Igen, de nekünk is oda kell mennünk arra az óramegbeszélésre, mert, ugye, félév eleje, most nagy a hajtás… A jövő héten jövünk. Vagyis nem, két hét múlva. De a többiektől átvesszük az olvasmányjegyzéket.

D: Most veszem észre, hogy ti arról az óráról beszéltek, amire én is jelentkeztem. Húúú, nekem is ott kell lennem, akkor én is veletek megyek. De én jövök a jövő héten, tanár úr, és a Platón-összest is elolvasom.

T: Hová rohannak, még nincsen vége az órának. Legalább egy e-mail-címet mondjanak, valakiét, akinek el tudom küldeni az olvasmányok listáját.

A: Nekem most a könyvtárba kell rohannom, mindjárt bezár, és vissza kell vinnem a könyveket. Holnap már büntetést kell fizetnem. Erre nekem most nincsen pénzem. Megérti a tanár úr, ugye? Akkor most én is elmegyek.

T: ???

(Thimár feláll, körbenéz az üres teremben, és fejcsóválva kisétál az ajtón.)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben