Játszódik Becsvölgyén, 2013-ban.
KERKAI GYÖRGY, GYURI, 62 éves volt tanár, jelenleg biogazda
ZÖLD KATIKA, levélkihordó, 28 éves
Helyén.
Hol?
Legfölül.
Az-az.
Én nem értem, hogy mi van Kanizsán.
Mért, mi van?
Meg a szentgrótiak. Na meg ez itt.
Kitüntetés, díj, díj, kitüntetés.
Itt mindenki tehetséges.
Naja.
Összeütközött, megölte, bezárta.
Kit, mit?
Ezek meg kikapnak… de hol? Csákváron.
Nem értem, mi folyik. Azt se tudom,
Hol van ez a Csákvár.
Biztosan fent van
Az interneten, nézd meg.
Én nem értem.
Mit nem értesz?
Jól van. És a fiatalok?
Még semmi.
Alszanak.
De kilenckor?! Jó sokat
Alszanak, meg kell hagyni.
Tudják.
Nem a mi dolgunk. Hogyha így,
Akkor így. Csak akkor is kilenc óra.
Eljönnek, hogy fölneveljék a csippát.
Halkabban, az istenért.
Már fölkeltek.
Hát szerelmesek. Nagy a
Igen?
De a kocsit itt vették Keszthelyen,
Legalábbis a rendszámuk ezt írja,
Új autó?
Elég új autó.
Alföldiek.
Azok.
Jó, végül is
Az dönt, ki milyen ember. Vannak amúgy
Rossz emberek mindenhol a világban.
A gonoszság általános dolog.
Gyurikám, nehogy elkezdd.
Aki tróger,
Az tróger. Ne felejtsük.
Nem felejtjük.
De most…
De hát szar ember volt?
Igen.
Jó, akkor mondjad.
Az egy szar ember, és akárhol ül,
Szar is marad. Az egy szar ember.
Az.
És a szar embert nevén nevezik,
Akárhová menti át azt a szart,
Szarnak nevezik itt, Becsvölgyén, hogyha szar,
Szarnak nevezik az Alföldön is.
Tudod, mit? Pesten is! Vagy nem?
Dede.
Az Isten kelt föl csak a jobbik lábával,
Hogy még nem vagyok elásva, ezt érted?
Támadás volt az mindenünk ellen!
Nem is csoda, hogy már vissza se dugta
A pofáját Becsvölgyére – maradjon
Pesten az ilyen, ide soha többé
Nem teheti be a lábát. És látta
Az egész falu! És nem érdekel
A pénz, ez nekem becsületbeli
Ügy.
Jó, tudom.
Elindultak!
Itt volt az ideje.
Kimegyek a hegyre. Csak még megvártam
Őket.
Minek?
Illik bemutatkozni.
Te jó Isten, Gyurikám, de minek?
Csak két napot maradnak, azt’ elmennek.
Enyém a ház, Elikém, pont azért.
Te dolgod.
Mi van? Minek nyitálják azt az ajtót?
Hadd csinálják, mindegy.
Én meg már mennék.
Pesten. Kellhet az még nekünk, ugye.
Ez nem igaz, Gyurikám! Vén hülye
Úgysem ismerik a Lajost…
Kimondtad
A nevét! Ebben a házban ki ne
Mondd a nevét!
Menj ki a hegyre, vén
Bolond, és ott mondogalódjál.
Ez az én házam, Elikém.
Eszed
Tokja, az a tiéd. És ha ismernék
A Lajost, akkor mit csinálnál?
Mért kell
Mindent tudnom? Nem tudom.
Elindultak
Lefelé! Nekem viselkedj, mert baj lesz!
Hallgass, vénasszony, reggeliztess.
Jó reggelt, jó reggelt!
Tiszteletem!
Velem már találkoztak éjszaka.
Még egyszer ne tessék ránk haragudni,
Jól van, ez a dolgom, fölkelek én,
Amikor csak kell!
(bemutatkozások, elhangzanak a nevek: Eleonóra, György, Csaba, Klára)
Hogy tetszettek aludni?
Jól.
Zaláról
Ezt szokták mondani. És honnan jöttek,
Ha szabad…?
Ne kérdezz annyit, Gyuri,
Mehetsz ki a hegyre!
Na nézzenek
Is ez a divat?
Ne is mondja!
Valakinek rendet kell tartani!
Na ez. Érted?
Jól jöhet ez még, az enyém most úgyis
Rend van, ha kell, megmutatom!
Ne telepedj már rájuk, Gyurikám!
Fogyasszanak, ahogy csak jólesik.
Bocsánat, ha nem minden megy magától.
Azóta abból élünk. A neten
Úgy voltunk még fent, hogy elfelejtettük
Leszedni a címünket. Most leszedtük.
Maguk lesznek az utolsók. Mi is
Nosztalgiázunk egy kicsit.
Volt a vendég még annak idején,
El se hiszik! Nyugati autók
Álltak itt sorban! Csupa német, osztrák.
Mi Kunadacsról jöttünk.
Ott… izé
Mellett…? Kun…?
Kunszentmiklós!
Szép az.
És lehet tudni, mi a program?
Hát csak van itt néhány nevezetesség.
Becsvölgyén? Vagy Egerszegen?
Annyi itt a látnivaló, végig se járják!
Egerszeg szép város, mondják felénk.
Már hogy Egerszeg…?
Icipici utcákkal, nem igaz?
Pont ezt szeretem én a Dunántúlban.
Pici utcák… hát nem… vagy nem tudom.
(összenéznek)
De itt van a tévétorony! Na, abból
A Balaton. Szívesen elviszem
Magukat.
Jaj, köszönjük, nem akarjuk
Feltartani…
Úgyis megyek a hegyre.
Tudják, van egy hegyünk.
Van egy… hegyük?
Persze.
Ez itt olyan természetes?
Igen.
Akkor jó. Hát akkor nagyon jó.
Nehéz elmagyarázni… amikor
Mi azt mondjuk, hogy hegy, nem olyan hegyre
Gondolunk, mint maguk.
Nem, nem úgy érti,
Hogy maguk alföldiek, és ezért…
A hegy
Nálunk teljesen mást jelent.
Ez így van.
Akkor nem hegyet jelent?
De igen.
Csak nem olyat.
Nem egészen olyat.
Megköszönnénk, hogyha körbevezetne
Minket.
Nem szívesen hagyom veled
A fiatalokat, mert még a végén
Telebeszéled a fejüket.
Az
Nem fog nekik ártani, Elikém.
Olyan hegyeket mutatok nekik,
Amilyeneket még sohase láttak.
Szavát se higgyék el!
Ugyan, majd
Vigyázunk!
Mi most nem is zavarunk,
Megyünk öntözni. Reggelizzenek,
Kimehetnénk
Hottóra is!
Hottóra, mi? Te vén
Szerinted?
Mi?
Hogy szerinted… csináljuk?
Dehogyis!
Én nem viccelek.
Ugyan!
Körülnéztél az udvaron?
Nem én.
Csukott szemmel jöttem be.
Traktor.
Új traktor.
Nem.
De mért?
Jó emberek.
Nem csináljuk. Nem dolgozom, elég volt.
Pihenni jöttünk, nászútunk se volt.
Reggelizünk, megnézzük,
Amit szokás errefelé, veszek
Neked valami kacatot, és pont azt
Csináljuk, mint mindenki más ilyenkor.
Bízol bennük?
Jaj kicsinyem, te félsz.
Nem olvasnak újságot, szemüveggel
Reggelizem.
Pedig tudom, hogy láttad.
Elég nagy gépeik vannak. Ezek
Felfogtam.
Nincs gyerekük.
Jaja.
Van itt pénz. El se tudják költeni.
Akkor se.
Mit ne?
Klári.
Elautózunk a világ végére,
Nem lehet megállni sehol a pályán…
Most adták át, talán én tehetek
Egy év, két év…
De nekem tegnap kellett
Pisilnem!
Aztán erre kanyarodik az út,
Aztán arra kanyarodik, szétment a
És akkor megérkezünk éjszaka
Alszol egyet, s mire fölkel a nap,
Hogy ne. Hurrá. De akkor? Mit csináljunk?
Kitalálom: megnézzük a hegyet?
Aztán holnap hazamegyünk?
Te Klári.
Klári, kérlek, állj már le a témáról.
Azt mondtam, hogy nem. Nyaralunk! Értetted?
Nem dolgozunk. Találunk más helyet
A környéken. Gazdag vidék. Nyugi.
Mit kell itt folyton… Egyed azt a sajtot.
Szeretlek.
Én is. Te kis tisztességes.
Gyuri bácsi, megjött a levele!
Jó reggelt kívánok!
Kézcsók!
Jó reggelt!
Gyuri bácsit keresem.
Rendben, bocsánat. Csak megjött a
Visszajött, így pontos.
Hátul vannak.
Csabi?
Nem!
Jaj, ugyan!
Átadhatjuk.
Megtennék?
Bizonyos levél?
Az ám, a szokásos.
Ha megtennék,
Hálás lennék, mert kint van a biciklim
Letámasztva…
Persze, persze, menjen csak!
Klári vagyok, szia.
Szervusz. Kati.
Vagy Katika, a legtöbben így mondják.
A levélkihordó.
Igen, rájöttem!
Nem is a pénz miatt, kint hagyhatom,
Itt nem lopnak, hanem a Zoliéktól
Jövök, bevásároltam a holnapra,
Még megmásszák a hangyálok a szatyrot,
Van itt egy hangyaboly a Gyuri bácsi
Kapujánál…
Na menj csak, Katika.
Az jó lehet. Ezzel a kocsival?
Ahaa. Megmutatom
Majd egyszer, jó?
De jó, te tudsz vezetni?
Elárulom, hogy az van, hogy ez nem tud!
Szia Klári, viszlát!
Jaj, Katika!
Nem vehetjük át, alá kéne írni!
Ugorjon hátra, vagy várja meg itt,
Amíg jönnek.
Nagyon kedves, de nem kell,
Nem ajánlott, hanem csak visszajött,
Puszi!
Te nem vagy normális.
TE nem vagy normális. Mi a bajod?
Megkértelek, hogy ne. Nem kértelek meg?
Megkértél, és összeígértél mindent,
Megkértél, és nem vettél el, nem vittél
El sehova, nem vettél nekem semmit,
Hát akkor saját kezembe veszem
A szórakoztatásomat.
Ne már.
Kérlek.
Dede. Mert nekem megvan
A magamhoz való eszem. Velem
Te nem fogsz baszakodni itt, világos?
Klári!
Csabi!
Klári!
Az enyém mindig
Ha hozzányúlsz ahhoz a borítékhoz!
Szedd össze a cuccokat. Elmegyünk.
Megyünk, egy frászt megyünk. A hegy
Vár minket, és vagy ezer csoda!
Jó napot kívánok, jól gondolom,
Hát ez meg?
Ez?
Mármint mi?
Mi vagyunk. Kenderesi
Én Kákics Tamás,
Kerkaiék nem jelentették érkezésüket.
Nem-e?
Most itthon vannak, megtalálja
Őket hátul.
Öntöznek.
A maguk
Érkezését, hát azt nem jelentették.
Nem, dehogyis. A mi szolgálatunk
A maguk biztonságán ügyködik.
De hát nem is tudták, hogy érkezünk.
Ne zavarkolódjanak. Az a lényeg,
Hogy nem tudtam, hogy vendégeik lesznek.
Így alakult.
És hát Kerkaiék
Becsvölgye megbecsült polgárai.
És nekünk itt az a kötelességünk,
Bármi köze a… tartozáshoz?
(Csabi dühösen néz)
Hát a Lajosék küldték magukat!
(Kákics élvezi a sejtelmességet)
Vagy az Ördög küldte magukat.
Úgy van.
Maga szerint, kedves Kákics, melyik?
Azt én kizárólag nem tudhatom.
De remélem, hogy jóindulatú
Emberek maguk, mert Kerkaiékra
Hogy az az egész faluval történt meg.
Vigyáznak rájuk.
Igen.
Na nem mintha
Nem tudnánk mindent, kedves Kákics úr.
Tamás, figyeljen, mi nászutasok
Nem tudunk itt mi semmi tartozásról,
Nem, nem, ezt nem érti.
Nincs itt semmi, menjen csak a dolgára,
Velünk nem lesz semmi baj. Ez világos?
Éles pengét hordok ám a fejemben!
És ha, mondjuk, az Isten küldött volna
Ide minket, s mi feledékenyek
Lennénk, és most megkérdeznénk: ugyan
Mégis mit szenvedett a Gyuri bácsi…
Klári!
Hagyja, mert én válaszolok!
Akkor azt mondanám, hogy a Lajos,
Az a semmitelen, az a gané
Forintmilliókkal károsította
De én velük vagyok, a Lajos bácsi
Eljátszotta itt a becsületét,
Hogyha tényleg ő küldte magukat,
Akkor is ezt kellene mondanom,
Ugye nem sértem magukat meg ezzel?
Ugyan. De Kákics Tamás tudja,
Nagyobb szenvedés is, vagy… Nem igaz?
Menjen, Tamás, mi itt csak nyaralunk.
Csabika halála óta… azt mondanám…
Csabika… így hívták…
A gyereket.
Nem holnap indulnak? Azt mondta.
Nem.
Azonnal indulunk.
Aztán mit gondol
Maga, Kákics, az Isten vagy az Ördög
Küldött minket?
Azt hiszem, a Jóisten.
Mert amióta a Csabika meghalt,
Azóta fut utánuk a szerencse.
Bejött nekik ez a bio-dolog.
És a pestiek megveszik. Jó drágán.
Nekik azóta. És bizony: van Isten.
(Klári, Csaba szemez)
Szóval megy a szekér.
De nem látszik rajtuk. Nem gazdagok.
Nem költenek magukra ezek itt.
Jó emberek. Nem verik prangadérba
A pénzüket.
A pénzt… hogy prangadérba?
Hát hogy nem föcsölik a pénzt.
Meg megmondom: ezek nagy szentesek.
Ezek biztos a mennyországba jutnak.
Hogy halt meg az a szegény kisfiú?
Kint a hegyen ültek a teraszon,
És lejárt a székláb, rosszul esett,
Hanyatt. Volt vagy tizenhat éves. Az
Jó gyerek volt. De már megvidámodtak,
Már Elike se jár folyton orvoshoz.
Bár a Gyurit néha még megkísérti
A dolog.
A Csabika dolga?
Az.
De nem arra gondolok. A Lajos
Dolgára gondolok. A pénzre. Azt
Sose fogja elfelejteni ám.
Akármikor szóba kerül…
Én se tudnám csak úgy….
Maga jól mondja,
Ki tudná elfelejteni? Hát én sem.
Mondja meg most, férfi a férfinak,
Mit tehetünk magáért?
Kérdezi,
Legyenek, és bármi gyanúsat látnak,
Azonnal szóljanak.
De mi lehet
Gyanús? Csak nem mi vagyunk a gyanúsak?
Maguk? Ugyan, magukat a Jóisten küldte!
Akkor? Mi lehet a gyanús? Ugyan ki
Akarna valamit tenni a törvény
Ellen? Talán valaki itt a házból?
Azért kérdem, hogy segítsünk magának.
Nekünk is érdekünk a rend. Édesapám
Katona volt a huszonegyeseknél.
De hát én ezt nem tudtam, fiatalember.
Nézze, magában megbízom, elmondom:
Gyanúra mindig van ok. A gyanú
Csak ajtaja van, nincsen rajta ablak.
Csak a fehér. És még az se. Csak ott lenn,
Délen, a határ mellett, ott komoly
De a lényeget… Badacsony, Tihany,
Csopak, Füred, Szent György-hegy… ezeket
Elvitték a kommunisták, Veszprémnek
Adták, minekünk pedig ez maradt.
Azért ez csak nem olyan, mint egy ország
Meg egy másik ország, hogy a „miénk”,
Meg az „övék”, meg „elvették”…
Dehogynem!
Van mindene. Saját éghajlata,
Saját nyelve meg mindenféle dombja,
Ami nincsen máshol. Csak bora nincs.
Arról pedig itt senki sem tehet.
Itt a hegyen mindig ilyen hideg van?
Ez már itt az Alpokalja nyúlványa.
Itt nem sokat terem a föld. Maguknál,
Maguknál süt a nap, a föld maguknál
Jó, maguknál vannak nagy gazdaságok,
Maguknál van kolbászból a kerítés.
Nálunk ezt meg pont a nyugatra mondják.
Hát egy fenét. Ez az egész rohad.
A falvak. Mifelénk nem így néznek ki
A szegény vidékek. Panaszkodás,
Az megy mindenfelé.
Azt csak hiszed.
Elmagyarázom. Tudod, itt a nép
…mert annak idején még a nyugat
Alapítottak, ügyesen szétszórva,
Két család élt a magaslatokon,
Egész más településszerkezet.
Aztán a magyarok átálltak nyugatra,
Béke volt. Utánuk is. Itt kuruc
Világ nem volt, nagy város az se volt,
Járhatatlan utakkal és göcsörtös
Földdel, nem volt itt semmi érdekes.
A török is: Kanizsáig bejött,
De a dzsungelháború már nem ízlett
Nem kellett többet, és akkor a nép
Van hegye. Mindegyiknek. A falut
A férfiak kint voltak a hegyen,
Saját kápolnával, hegyközösséggel.
Meg lehetett inni, éppen olyan volt.
Na és most, hogy bejött a nagy szabadság,
A Teszkóban, a Lidiben, akárhol.
A hegyeket, minek a hegyi munka,
Már nem otthon, tévét pedig csak pénzért
Adnak, és nem azért, amit a hegy
Van szó. Ráadásul ahol halott
Pincék lesznek, melléjük hal a többi:
Az elhagyott pincéket fölfeszítik,
Kilopják a prést, a szerszámokat,
Menekülnek meg, mert hétvégi házak
Aszfaltot kapnak a hegyi utak.
De a várostól távoli falukban
A hegyeknek végük van, benövi
A természet: tizenöt-húsz év,
És már alig látszik a házak sírja.
És az akác megfojtja az egészet.
Egyszer fölváltottam magam
Nem is láttam mást, csak a rohadó
Dunántúlt, amit ti úgy irigyeltek.
Az Alföldön is vannak ám halott
Tanyák.
Az nem olyan hirtelen szakadt rátok.
Itt az egész egy pillanat alatt
Változott meg. Hiszen az én apám még
A hegyen született, a hegyen halt meg,
A kulcsokat, hogyha be akar rúgni
A barátaival.
Van egy fia?
(csönd)
Van… volt. Meghalt.
Ó, sajnálom.
Igen.
Jól van. Ez van. Mit lehetne csinálni.
Gondoltuk, hogy…
Üzleti ügy.
Aha.
De mi?
(Csabi szigorúan néz Klárira, próbálja leállítani)
Néhány apró szívességet teszünk
Az üzletfeleinknek.
Ej, de kis
Hivatalos? Vagy mi?
Nagyon is tiszta.
Csomagolópapírban utazunk.
Nem mi csomagolunk a két kezünkkel…
Csomagoláshoz nélkülözhetetlen
Dolgokat adunk az ügyfél kezébe.
(csönd)
Klári, ez undorító volt.
Talán
Inkább szellemes.
Most mi van?
Ó, igen? Nekem… mindegy. Hát nem mondom,
A kisnagysága szép szakmát választott.
A munkát el kell végezni, akármi
Is az a munka.
Az már szentigaz.
De csak nem pisztollyal futkosnak itt
Körbe-körbe.
Ja, nem, dehogy. Mi ésszel
Na, erre
Már kíváncsi lennék.
Politika,
Összeköttetés vertikálisan
Na, igyunk!
A székkel, mert tudod…
Szervusz, Gyuri…!
Pesten is ismertek politikust?
Pont ez a bajunk, szinte ráhibáztál.
Hogy alig van vidéki kapcsolat.
Mondjuk, újabban nem is kell, hiszen
Annyira központosított az élet,
Hogy elég egy jó ember odafönt,
És lent máris megcsinálják, amit
Kell.
De hogyan van ez, meséljetek!
Mért vagy olyan
Kíváncsi, te Gyuri, félnivalód van?
Mert nem hozzád jöttünk, megnyugtathatlak.
Egerszegen van most a célszemély.
Jó, Gyuri, csak tudod, nem dolgozunk most,
A munka. Az a Tejút?
Hogy nekem?
Félnivalóm? Sohase volt! Talán
Pont az a bajom, hogy hamar megbízom
Mindenkiben, és ha átver, neki
Sincsen félnivalója. Merthogy tudják,
Nem vagyok én az a porozós fajta.
Ami megtörtént egyszer, az megtörtént.
Akkor erre igyunk, aztán hagyjuk a munkát!
(koccintanak, Csabi tovább hintázik)
Olyan furcsa volt, hogy errefelé
Folyamatosan déjà vu-érzésem
Volt a tájtól. Pedig sohase voltam
És hosszok, aztán ugyanazok az
Vagy csak így éreztem.
Igen, jól láttad.
Vannak egészen a Balatonig,
Észak–déli utak és patakvölgyek,
Vágtátok át az egészet. Tehát
Völgybe le, völgyön át, és partra fel,
Ezt csináltátok meg vagy négyszer-ötször.
Lefelé tartsd! Alul az ujjaid,
Olyan, amilyen, kis hupolagos.
Ez meg Zala – látod, a folyóvölgyek
Az ujjaid között, megvan?
Aha,
Rohadt izgalmas.
Klárikám,
Nekünk ez az életünk. És izgalmas.
Nem érdemes, hagyjad. Ezt nem érdekli
Semmi érdekes.
Hát mi tagadás,
Kategórián, Gyuri bácsi. De
Tudod mit, hát beszélj akkor Zaláról.
Látom, hogy élvezed.
Ha! Odanézzen
Az ember, micsoda talpraesett
Kis teremtés! Gyere beljebb, Csabi.
Gyuri bácsi. Segíthetünk neked?
Mármint mi?
Mármint mi, igen. Ki más.
Nem értem.
Mit, ezt?
Hogy tudunk-e segíteni.
Nekem?
Neked.
Tudtok segíteni?
Csabi?
Én nem tudom, te látsz bele
Valamit. Én nem látok bele semmit.
Csabikám, ebben az ügyben hajszálra
Neked
Mindenben benne van az elején,
Aztán velem csináltatod meg, és
Aztán ha nem sikerül, hát velem
Simíttatod el az ügyet.
Csabi,
A segítségre. Nézz rá. Mondd, kihez
Fordulhatna? Itt él szegény az észak–
Dél irányok között, vagy mik között,
Unja az életét, és nem segít
Neki senki, pedig a faluban
De ti?
Ez most nem fontos kérdés,
Gyuri, szerintem ugorjunk.
Oké.
Segítünk vagy nem segítünk? Bohóckodj,
Hogyha akarsz, de aztán nézz tükörbe.
Pár adat kell. Aztán abból eldöntöm.
Mi az ügy?
Hát hogyha arra gondoltok,
Igen?
Igen.
(várnak, Csabi várja a tényeket, Kerkai viszont hallgat, várja, hogy tovább kérdezzék)
Ó, a rohadt életbe, te
Gyuri, már ne is haragudj, de most,
Ha jól tudom, munkaügyben beszélünk.
Tiszta sor. Nem is kell.
Azért csak gyere beljebb.
Nem haragszol,
Ha úgy beszélek.
Ugyan, Csabikám.
Klári, átgondoltad?
De Csabikám!
Akkor pörögjünk, pörögjünk!
Igen,
Gyuri, figyelj, sorold a lényeget,
Kérlek. Kérlek szépen. Ki, hol, mikor,
Érted te.
Hogyne érteném. Naszóval.
Kilencvenhét óta.
Tizenhat éve!
Ez reménytelen.
Csabi, csak hallgasd meg.
Összeg?
Hát olyan…
Nem, ezt nem csinálom!
Mi az, hogy „hát olyan”?! Profik vagyunk?
Klári, ne, könyörgök…
Egymillió-
Nyolcszáznegyvenezer-kilenc forint.
Kilencvenhét óta.
Igen.
Kiszámolod?
Pillanat… Egész évre?
Most szopatsz?
Euróhoz mérve?
Nem, most legyen
Jenben, az biztosabb.
Csabikám, kérlek,
Ne hintázz annyira, még leesel.
Nem vagyok én gyerek, te Gyurikám.
Tudod, hogyha munka, akkor profizmus.
Hogy beleláthatok a munkátokba.
Azért ez más világ.
Jaja. Mi van már?
A fene van már! Megvárakoztatjuk
Az ügyfelet? Vegyek új telefont?
Nyugi már. Az tizennégymillió-
Kétszázkilenc… jó, kétszáztízezer.
Tizennégymi… és kétszáztízezer…?
Tíz százalék?
Hogyne, barátaink.
Gyuri, egymillió-négyért mehet?
Mármint mi?
Hogy visszakapod a pénzed.
Csabikám…
Ki a célszemélyünk? Neve?
Németh Lajos,
Budapest, Bimbó utca tizenegy.
Várjuk… meglesz?
Hullámzik.
De van
Budapest, Bimbó utca tizenegy,
Na, ez az?
Belügyi rendszer, nem fontos.
Igen!
Igen! A válaszom: igen! Mindenre
Ez a válasz, értitek? Köszönöm!
Majd csak akkor köszönd, ha megvan.
Ó,
Na ti aztán rendes emberek vagytok.
Hagyjuk ezt.
Na de milyen adat kell még?
Elmeséljem a történetemet?
Hogyan vert át az a szemét, mikor
Amikor a…
Kerkai György, én megbízom magában,
Uram, fogadja gratulációmat,
Iratot vagy akármit, mert…
Megbízunk
Benned.
Nem kell. Mert tudjuk, hogy átvertek,
Mert tudjuk, hogy nem is lehetett másként,
A pénzedet, és ne feledd: végképp nem
Szívességet teszünk.
Igen, ez üzlet.
Olyan költségetek, amit ki kéne
Fizetnem?
Jaj, dehogynem lesz.
De nem
Ti csak üljetek itthon a konyhában,
Két hónap, vagy ilyesmi. Most május van,
Nyár közepére megvan. És jövünk még,
Ne féljetek, és napi kapcsolatban
Állunk, és bár teljesen tiszta üzlet,
Azért a siker érdekében kérlek,
Ne nagyon beszéljetek a dologról.
Ez csak természetes.
Köszönöm.
És köszönöm, Klárika.
Klárika
Is tud izgalmas dolgokat mutatni,
Nem csak ezek az észak–déli völgyek
Vannak a világon, nem, Gyuri bácsi?
(látványosan hanyatt esik a székkel,
Kerkai odaugrik)
Csabi, Csabi, Csabikám, nem megmondtam,
Hogy ne hintázz, hányszor megmondtam én?!
Hiába beszélek neked, hiába?
Mért kell mindig mást csinálni, megmondod?
Hát hiába beszélek én neked?
Egész életemben potyára fostam
A szót, Csabikám, hát mondd meg, potyára?!
Ugyan, meg sem ütöttem magam.
Biztos?
Gyere ide, megtapogatlak. Élsz?
Élek, élek. Mért ne élnék, ilyenbe
Csak nem hal bele az emberfia.
A disznaját… Na, ha valami aljas
Úgy értem,
Figyelhetnél, Gyuri bácsi is többször
Mondta, hogy ne hintázz.
Jól van, Csabi.
Azért megijedtem, tudod, hallottam
Már olyat, hogy… Jobb félni, mint…
Jól van, örülök, hogy nincs semmi baj.
Hány pontos mutatvány volt, Klárikám?
Tízes, Csabi, tízes volt.
Köszönöm.
Biztos, hogy jó ötlet ez?
Dehogy.
Nem volt elég a háborúskodás?
De hát nem is volt háborúskodás.
Pont hogy béke volt. Pont az volt elég.
Tizenhat év után?
Én tehetek
Arról is, hogy annyi? És ha tizenhat?
Mennyi legyen?
Semennyi se legyen.
Tizennégymillió forint. A végén
Úgy járunk, hogy jól jártunk a Lajossal,
Forgatta és jól megkamatoztatta
Nekünk. És mi ezt már megérdemeltük.
Annyi nélkülözés után.
Gyuri,
De mi nem is nélkülözünk.
A fene megette, hát mid hiányzik?
Minden megvan.
Szerencse kellett hozzá!
Na de ha volt! Volt szerencsénk, nem érted?!
Köszönjük meg, és maradjunk meg békén.
És ha nem lett volna? Te akkor is
Így gondolnád? Az a pénz minekünk jár!
Tudod, mért jár? Mert a miénk, azért!
A sors megítélte nekünk, a sors
Elvette, és a sors visszaítéli,
Ide a kezünkbe beleszámolja
Az összeset. És még így is adósunk.
Az a pénz a Csabika pénze volt,
Már csak miatta is visszaszerezzük.
Bolondságot beszélsz, hogyhogy miatta?
Hogy lesz jobb neki?
Tudod, Eli, az van, hogy a hasonló
Emberek mindig fölismerik egymást.
Ezek alföldiek meg szelesek,
Meg az asszony vezet, ez furcsa,
De azért jó gyerekek, nem igaz?
Nem véletlen, hogy elvittem a hegyre
Őket, mert hasonlók vagyunk. Így aztán
Nem véletlen, hogy beszélgetni kezdtünk,
Az meg világos, hogy szóba került…
Te a Lajos miatt akarod ezt.
Leszarom a Lajost. S ha leszarom,
Akarom, hogy értesüljön is róla.
Hogyha így néznél át az ablakon,
Tedd már túl magadat a Lajoson.
Nem raboltalak el! Magadtól jöttél!
Két szabad ember döntött úgy, nem én.
Az alkalmat, mikor a legnagyobbat
Üthet, és jól csinálta.
A nevét,
A nevét ide ne hozd az én házamba!
De hát nem is mondtam ki!
A cafatnál,
A semmitelennél, a senkinél,
A lószarnál meg a kutya faszánál
Gyere a szöveggel, hogy jól csinálta.
Aki rossz, az mindent rosszul csinál.
Végül is értem kellett ezt lenyelned.
Már úgy gondolod, hogy nem érte meg?
Ez igazságtalan,
Másoknak a pénzét!
Hogy vigye el, és fizesse be…
Mert
Azt hittem, hogy úriember, családi
Barát, az én barátom vagy ilyesmi.
És most megfizeti az árát.
Mikor jönnek vissza?
Azt nem tudom,
Remélem, hogy hamar.
Mennyit fizettek?
Hülyéskedsz? Hát még szép, hogy semennyit.
A cuccukat is itt hagyták. Ne viccelj.
Hogyha igaz ez a dolog, minálunk
Akármikor megalhatnak.
Jaja.
A Csabika szobájában.
Igen.
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
