×

Becsvölgye

Színmű egy felvonásban, 1. rész

Szálinger Balázs

2014 // 07-08

Játszódik Becsvölgyén, 2013-ban.



KERKAI GYÖRGY, GYURI, 62 éves volt tanár, jelenleg biogazda


KERKAINÉ ELEONÓRA, ELI, 57 éves volt tanárnő

CSABI, Alföldről jött férfi, 28-35 éves lehet

KLÁRI, Alföldről jött nő, 28-35 éves lehet

KÁKICS TAMÁS, polgárőr, 36 éves

ZÖLD KATIKA, levélkihordó, 28 éves




1.

Kerkai és Kerkainé a konyhában. Kerkai jön, Ker­­kai­­né mosogat-törölget. Nagy konyhapult, letakart tányérokkal. Látszik, hogy egy olyan ház konyhája, ahol fizetővendégeket fogadnak. Reggel van.

KERKAI

Zala? (a Zalai Hírlapra gondol)

KERKAINÉ

Helyén.


KERKAI

Hol?


KERKAINÉ

Legfölül.


KERKAI (odamegy, elveszi, leül)

Ja. (olvas) Na. (megfordítja) De ez
a pénteki?

KERKAINÉ

Az-az.


KERKAI (olvas)

Én nem értem, hogy mi van Kanizsán.


KERKAINÉ

Mért, mi van?


KERKAI (nem figyel, olvas tovább)

Meg a szentgrótiak. Na meg ez itt.


Kitüntetés, díj, díj, kitüntetés.


Itt mindenki tehetséges.


KERKAINÉ

Naja.


KERKAI

Összeütközött, megölte, bezárta.


KERKAINÉ

Kit, mit?




KERKAI

Ezek meg kikapnak… de hol? Csákváron.


Nem értem, mi folyik. Azt se tudom,


Hol van ez a Csákvár.


KERKAINÉ

Biztosan fent van


Az interneten, nézd meg.


KERKAI

Én nem értem.


KERKAINÉ

Mit nem értesz?


KERKAI (behajtja az újságot)

Jól van. És a fiatalok?


KERKAINÉ

Még semmi.


Alszanak.


KERKAI

De kilenckor?! Jó sokat


Alszanak, meg kell hagyni.


KERKAINÉ

Ők meg így

Tudják.


KERKAI

Nem a mi dolgunk. Hogyha így,


Akkor így. Csak akkor is kilenc óra.


Eljönnek, hogy fölneveljék a csippát.


KERKAINÉ

Halkabban, az istenért.


KERKAI

Már fölkeltek.


Hallottam, az előbb már nyikorogtak. (figyelnek)

Mifélék?

KERKAINÉ

Hát szerelmesek. Nagy a


Csivit. Amúgy alföldiek. (csönd)

KERKAI

Igen?


KERKAINÉ

De a kocsit itt vették Keszthelyen,


Legalábbis a rendszámuk ezt írja,


Apró betűvel, a nagyok alatt,

Tudod. Hogy keszthelyi cégtől.

KERKAI

Nocsak.

Új autó?


KERKAINÉ

Elég új autó.


KERKAI

Alföldiek.


KERKAINÉ

Azok.


KERKAI (csönd, nagyon gondolkodik)

Jó, végül is


Az dönt, ki milyen ember. Vannak amúgy


Rossz emberek mindenhol a világban.


A gonoszság általános dolog.


Aki bűnöző, az mindig is az volt.

KERKAINÉ

Gyurikám, nehogy elkezdd.


KERKAI

Aki tróger,


Az tróger. Ne felejtsük.


KERKAINÉ

Nem felejtjük.


De most…


KERKAI

De hát szar ember volt?


KERKAINÉ

Igen.


KERKAI

Neked ennyi? Csak egy „igen”?

KERKAINÉ

Jó, akkor mondjad.


KERKAI

Az egy szar ember, és akárhol ül,


Szar is marad. Az egy szar ember.


KERKAINÉ

Az.


KERKAI

És a szar embert nevén nevezik,


Akárhová menti át azt a szart,


Szarnak nevezik itt, Becsvölgyén, hogyha szar,


Szarnak nevezik az Alföldön is.


Tudod, mit? Pesten is! Vagy nem?




KERKAINÉ

Dede.


KERKAI

Az Isten kelt föl csak a jobbik lábával,


Hogy még nem vagyok elásva, ezt érted?


Támadás volt az mindenünk ellen!


Nem is csoda, hogy már vissza se dugta


A pofáját Becsvölgyére – maradjon


Pesten az ilyen, ide soha többé


Nem teheti be a lábát. És látta


Az egész falu! És nem érdekel


A pénz, ez nekem becsületbeli


Ügy.


KERKAINÉ

Jó, tudom.


KERKAI

Ha kell, elmondom százszor!

KERKAINÉ (zajt hall)

Elindultak!


KERKAI

Itt volt az ideje.


Kimegyek a hegyre. Csak még megvártam


Őket.


KERKAINÉ

Minek?


KERKAI

Illik bemutatkozni.


KERKAINÉ

Te jó Isten, Gyurikám, de minek?


Csak két napot maradnak, azt’ elmennek.


KERKAI

Enyém a ház, Elikém, pont azért.


KERKAINÉ

Te dolgod.


KERKAI (türelmetlenül)

Tökölődnek itt. Na most

Mi van? Minek nyitálják azt az ajtót?


KERKAINÉ

Hadd csinálják, mindegy.


KERKAI

Én meg már mennék.


Lehet, hogy vannak ismerőseik

Pesten. Kellhet az még nekünk, ugye.


KERKAINÉ

Ez nem igaz, Gyurikám! Vén hülye


Vagy már, mit akarsz? Jó úgy, ahogy van.

Úgysem ismerik a Lajost…


KERKAI

Kimondtad


A nevét! Ebben a házban ki ne


Mondd a nevét!


KERKAINÉ

Menj ki a hegyre, vén


Bolond, és ott mondogalódjál.


Mit kell neked minden vendég előtt

Ugrálnod, ez az én vállalkozásom!

KERKAI

Ez az én házam, Elikém.


KERKAINÉ

Eszed


Tokja, az a tiéd. És ha ismernék


A Lajost, akkor mit csinálnál?


KERKAI

Mért kell


Mindent tudnom? Nem tudom.


KERKAINÉ

Elindultak


Lefelé! Nekem viselkedj, mert baj lesz!


KERKAI

Hallgass, vénasszony, reggeliztess.


(Klári és Csabi be, kézenfogva)

KERKAINÉ

Jó reggelt, jó reggelt!


CSABI

Tiszteletem!


KERKAINÉ

Velem már találkoztak éjszaka.


CSABI

Még egyszer ne tessék ránk haragudni,


Baleset volt az M7-esen, és…

KERKAINÉ

Jól van, ez a dolgom, fölkelek én,


Amikor csak kell!


CSABI

Kenderesi Csaba vagyok, ő Klári.

(bemutatkozások, elhangzanak a nevek: Eleonóra, György, Csaba, Klára)


KERKAINÉ

Hogy tetszettek aludni?


KLÁRI

Jól.


CSABI

Nagyon.

Isteni itt a levegő.

KERKAI

Zaláról


Ezt szokták mondani. És honnan jöttek,


Ha szabad…?


KERKAINÉ

Ne kérdezz annyit, Gyuri,


Mehetsz ki a hegyre!


KERKAI

Na nézzenek


Oda, asszonyuralom! Az Alföldön

Is ez a divat?


CSABI

Ne is mondja!




KLÁRI

Valakinek rendet kell tartani!


KERKAINÉ

Milyen igaz, Klárikám, na gyere! (Klári feszengve, de követi. Kerkainé valahonnan egy sodrófát vesz elő)

Na ez. Érted?


KLÁRI

Értem én, hogyisne.

Jól jöhet ez még, az enyém most úgyis


A Dunán túl van. (Csabira kacsint)

KERKAI

Nem szokott ám ekkora rendetlenség

Lenni az udvaron.

CSABI

Jaj, hát miattunk

Ne szabadkozzanak, mi csak aludni

Jövünk haza, nem figyeljük az udvart!

KERKAINÉ

Tudják, most a tavasz végén a munka

Besűrűsödött, és az udvaron…

KERKAI

De van róla fénykép, milyen, mikor

Rend van, ha kell, megmutatom!


KERKAINÉ

Ne telepedj már rájuk, Gyurikám!


Fogyasszanak, ahogy csak jólesik.


Kávé, tea ott, tej van a hűtőben.

Bocsánat, ha nem minden megy magától.


Tudják, már két-három éve nem volt

Fizetővendégünk, mert felfutott a kert,

Azóta abból élünk. A neten


Úgy voltunk még fent, hogy elfelejtettük


Leszedni a címünket. Most leszedtük.


Maguk lesznek az utolsók. Mi is


Nosztalgiázunk egy kicsit.


KERKAI

Itt annyi

Volt a vendég még annak idején,


El se hiszik! Nyugati autók


Álltak itt sorban! Csupa német, osztrák.


CSABI

Mi Kunadacsról jöttünk.


KERKAI

Ott… izé


Mellett…? Kun…?


CSABI

Kunszentmiklós!


KERKAI

Na, az, az!

Szép az.


KERKAINÉ

És lehet tudni, mi a program?




CSABI

Hát csak van itt néhány nevezetesség.


KERKAI

Becsvölgyén? Vagy Egerszegen?


Annyi itt a látnivaló, végig se járják!


CSABI

Egerszeg szép város, mondják felénk.


KERKAINÉ (összenéznek Kerkaival)

Már hogy Egerszeg…?


CSABI

Egy kedves kisváros…

KLÁRI

Icipici utcákkal, nem igaz?


Pont ezt szeretem én a Dunántúlban.


KERKAI

Pici utcák… hát nem… vagy nem tudom.


(összenéznek)


De itt van a tévétorony! Na, abból


Látszik az egész város. Jó időben

Az Alpok is. Sőt, a másik irányból

A Balaton. Szívesen elviszem


Magukat.


CSABI

Jaj, köszönjük, nem akarjuk


Feltartani…


KERKAI

Úgyis megyek a hegyre.


Tudják, van egy hegyünk.


KLÁRI

Van egy… hegyük?


KERKAI

Persze.


KLÁRI

Ez itt olyan természetes?


KERKAI

Igen.


CSABI (bizonytalanul)

Akkor jó. Hát akkor nagyon jó.


KERKAINÉ

Nehéz elmagyarázni… amikor


Mi azt mondjuk, hogy hegy, nem olyan hegyre


Gondolunk, mint maguk.


KERKAI

Nem, nem úgy érti,


Hogy maguk alföldiek, és ezért…


KERKAINÉ

A hegy


Nálunk teljesen mást jelent.


KERKAI

Ez így van.


CSABI

Akkor nem hegyet jelent?




KERKAI

De igen.


KERKAINÉ

Csak nem olyat.


KERKAI

Nem egészen olyat.


CSABI

Megköszönnénk, hogyha körbevezetne


Minket.


KERKAINÉ (a férjének)

Nem szívesen hagyom veled


A fiatalokat, mert még a végén


Telebeszéled a fejüket.


KERKAI

Az


Nem fog nekik ártani, Elikém.


Olyan hegyeket mutatok nekik,


Amilyeneket még sohase láttak.


KERKAINÉ

Szavát se higgyék el!


KLÁRI

Ugyan, majd


Vigyázunk!


KERKAINÉ

Mi most nem is zavarunk,


Megyünk öntözni. Reggelizzenek,


Pihenjenek nyugodtan.
(kifelé lökdösi Kerkait)

KERKAI

Kimehetnénk


Hottóra is!


KERKAINÉ (kituszkolja)

Hottóra, mi? Te vén


Bolond, szedd a lábad! (mindketten el)

KLÁRI

Szerinted?


CSABI

Mi?


KLÁRI

Hogy szerinted… csináljuk?


CSABI

Dehogyis!


KLÁRI

Én nem viccelek.


CSABI

Ugyan!


KLÁRI

Körülnéztél az udvaron?


CSABI

Nem én.


Csukott szemmel jöttem be.


KLÁRI

Traktor.


Új traktor.


CSABI

Nem.


KLÁRI

De mért?


CSABI

Jó emberek.


Nem csináljuk. Nem dolgozom, elég volt.


Pihenni jöttünk, nászútunk se volt.


Reggelizünk, megnézzük,


Amit szokás errefelé, veszek


Neked valami kacatot, és pont azt


Csináljuk, mint mindenki más ilyenkor.


KLÁRI

Bízol bennük?


CSABI

Jaj kicsinyem, te félsz.


Nézd már meg őket, ezek itt… ugyan.

Nem olvasnak újságot, szemüveggel


Nézik a netet, ne félj már ezektől.

KLÁRI

Szép, hogy elsőre is bízol idegenekben.

CSABI

Reggelizem.


KLÁRI

Pedig tudom, hogy láttad.


Elég nagy gépeik vannak. Ezek


Valami kertészek vagy mi.

CSABI

Felfogtam.


KLÁRI

Nincs gyerekük.


CSABI

Vagy már felnőtt.

KLÁRI

Jaja.


Van itt pénz. El se tudják költeni.


CSABI

Akkor se.


KLÁRI

Mit ne?


CSABI

Klári.


KLÁRI

Na nehogy már.

Elautózunk a világ végére,


Nem lehet megállni sehol a pályán…


CSABI

Most adták át, talán én tehetek


Erről is? Majd lesznek benzinkutak,

Egy év, két év…


KLÁRI

De nekem tegnap kellett


Pisilnem!




CSABI

Klári! Egyél, a fenébe.

KLÁRI

Aztán erre kanyarodik az út,


Aztán arra kanyarodik, szétment a


Fejem ettől az istenverte tájtól.

És akkor megérkezünk éjszaka


Ide, mondom, lefutunk a térképről,

Alszol egyet, s mire fölkel a nap,


Kijön belőled a rendes fiú,

Megkensz egy kenyeret, aztán azt mondod,

Hogy ne. Hurrá. De akkor? Mit csináljunk?


Kitalálom: megnézzük a hegyet?


Aztán holnap hazamegyünk?


CSABI

Te Klári.


Klári, kérlek, állj már le a témáról.


Azt mondtam, hogy nem. Nyaralunk! Értetted?


Nem dolgozunk. Találunk más helyet


A környéken. Gazdag vidék. Nyugi.


Mit kell itt folyton… Egyed azt a sajtot.


Szeretlek.


KLÁRI

Én is. Te kis tisztességes.


KATIKA (be)

Gyuri bácsi, megjött a levele!


Jó reggelt kívánok!


CSABI

Kézcsók!


KLÁRI

Jó reggelt!


KATIKA

Gyuri bácsit keresem.


CSABI

Hátul vannak, öntöznek.

KATIKA

Rendben, bocsánat. Csak megjött a


Levele az ügyvédtől. Jaj, vagyis

Visszajött, így pontos.


KLÁRI

Hogy az ügyvédtől.

KATIKA

Hát a pesti ügyvédtől. A levél.

CSABI

Hátul vannak.


KLÁRI (próbál jelezni)

Csabi?


CSABI (szigorúan néz rá)

Nem!


KLÁRI

Jaj, ugyan!


Átadhatjuk.


KATIKA

Megtennék?


KLÁRI

Ez „az” a

Bizonyos levél?


KATIKA

Az ám, a szokásos.


A tartozás ügyében. (Csabi és Klári összenéz)

Ha megtennék,


Hálás lennék, mert kint van a biciklim


Letámasztva…


KLÁRI

Persze, persze, menjen csak!


Klári vagyok, szia.


KATIKA

Szervusz. Kati.


Vagy Katika, a legtöbben így mondják.


A levélkihordó.


KLÁRI

Igen, rájöttem!


KATIKA

Nem is a pénz miatt, kint hagyhatom,


Itt nem lopnak, hanem a Zoliéktól


Jövök, bevásároltam a holnapra,


Még megmásszák a hangyálok a szatyrot,


Kint van a biciklin, aztán tudjátok,

Van itt egy hangyaboly a Gyuri bácsi


Kapujánál…


KLÁRI

Na menj csak, Katika.


KATIKA

Szervusztok, köszönöm! Na és ti? Pestről?

KLÁRI

Igen, Pestről. Egész éjjel utaztunk.

KATIKA

Az jó lehet. Ezzel a kocsival?


Ami kint áll?

KLÁRI

Ahaa. Megmutatom


Majd egyszer, jó?


KATIKA

De jó, te tudsz vezetni?


KLÁRI

Elárulom, hogy az van, hogy ez nem tud!


KATIKA

Nahát, hogy a nő vezet, ez de vicces!

Szia Klári, viszlát!


CSABI

Jaj, Katika!


Ne haragudjon, a csudába is,

Nem vehetjük át, alá kéne írni!


Ugorjon hátra, vagy várja meg itt,


Amíg jönnek.




KATIKA

Nagyon kedves, de nem kell,


Nem ajánlott, hanem csak visszajött,


Minden jót! (el)

KLÁRI

Puszi!


CSABI

Te nem vagy normális.


KLÁRI

TE nem vagy normális. Mi a bajod?


CSABI

Megkértelek, hogy ne. Nem kértelek meg?


KLÁRI

Megkértél, és összeígértél mindent,


Megkértél, és nem vettél el, nem vittél


El sehova, nem vettél nekem semmit,


Hát akkor saját kezembe veszem


A szórakoztatásomat.


CSABI

Ne már.


Kérlek.


KLÁRI

Dede. Mert nekem megvan


A magamhoz való eszem. Velem


Te nem fogsz baszakodni itt, világos?


CSABI

Klári!


KLÁRI

Csabi!


CSABI

Klári!


KLÁRI (táncol, bolondozik)

Az enyém mindig


Kettővel több! Csabi, Csabi, Csaaaabi!

CSABI

Ha hozzányúlsz ahhoz a borítékhoz!


Szedd össze a cuccokat. Elmegyünk.


KLÁRI

Megyünk, egy frászt megyünk. A hegy


Vár minket, és vagy ezer csoda!


KÁKICS (be, hivatalkodó)

Jó napot kívánok, jól gondolom,


Maguk a vendégek?

KLÁRI (kuncog)

Hát ez meg?


KÁKICS

Ez?


Mármint mi?


CSABI

Mi vagyunk. Kenderesi


Csaba, ő Klári. Jó napot.

KÁKICS

Én Kákics Tamás,


S mint polgárőr, a Becsvölgyi Polgárőr

Egyesületet képviselem itt is.

Kerkaiék nem jelentették érkezésüket.


CSABI

Nem-e?


KLÁRI

Most itthon vannak, megtalálja


Őket hátul.


CSABI

Öntöznek.


KÁKICS

A maguk


Érkezését, hát azt nem jelentették.


CSABI

Na mert? Na mert? Be kell jelenteni?

KÁKICS

Nem, dehogyis. A mi szolgálatunk


A maguk biztonságán ügyködik.


KLÁRI

De hát nem is tudták, hogy érkezünk.


KÁKICS

Ne zavarkolódjanak. Az a lényeg,


Hogy nem tudtam, hogy vendégeik lesznek.


CSABI

Így alakult.


KÁKICS

És hát Kerkaiék


Becsvölgye megbecsült polgárai.


És nekünk itt az a kötelességünk,


Hogy a rendőrség helyett is figyeljünk.

KLÁRI

Van itt ennek a kérdezősködésnek

Bármi köze a… tartozáshoz?


(Csabi dühösen néz)


KÁKICS

Hát a Lajosék küldték magukat!


KLÁRI

Mondjuk, hogy ők, vagy mondjuk, hogy nem ők.

(Kákics élvezi a sejtelmességet)


KÁKICS

S ha, mondjuk, ők… Akkor hát vagy az Isten,

Vagy az Ördög küldte magukat.


KLÁRI

Úgy van.


Maga szerint, kedves Kákics, melyik?


KÁKICS

Azt én kizárólag nem tudhatom.


De remélem, hogy jóindulatú


Emberek maguk, mert Kerkaiékra


Nagyon vigyáz a falu. Ha velük

Történik valami, az úgy veendő,

Hogy az az egész faluval történt meg.


KLÁRI

Vigyáznak rájuk.


KÁKICS

Igen.


KLÁRI

Na nem mintha


Nem tudnánk mindent, kedves Kákics úr.


CSABI

Tamás, figyeljen, mi nászutasok


Vagyunk, nemsokára hazamegyünk.

Nem tudunk itt mi semmi tartozásról,


Semmiféle Lajosról, semmiről.

KÁKICS

Ahá, értem én! (kacsint)

CSABI

Nem, nem, ezt nem érti.


Nincs itt semmi, menjen csak a dolgára,


Velünk nem lesz semmi baj. Ez világos?


KÁKICS

Ó, értem én a városi beszédet!

Éles pengét hordok ám a fejemben!


KLÁRI (súg)

És ha, mondjuk, az Isten küldött volna


Ide minket, s mi feledékenyek


Lennénk, és most megkérdeznénk: ugyan


Mégis mit szenvedett a Gyuri bácsi…


CSABI

Klári!


KÁKICS

Hagyja, mert én válaszolok!


Akkor azt mondanám, hogy a Lajos,


Az a semmitelen, az a gané


Forintmilliókkal károsította


Meg őket. És ne haragudjanak,

De én velük vagyok, a Lajos bácsi


Eljátszotta itt a becsületét,


Hogyha tényleg ő küldte magukat,


Akkor is ezt kellene mondanom,


Ugye nem sértem magukat meg ezzel?


KLÁRI

Ugyan. De Kákics Tamás tudja,


Hogy nem minden a pénz, talán van ennél

Nagyobb szenvedés is, vagy… Nem igaz?


KÁKICS (Csabinak)

Ravasz kis nő, megemlegeti még!

CSABI

Menjen, Tamás, mi itt csak nyaralunk.


KÁKICS

Csabika halála óta… azt mondanám…


KLÁRI

Csabika… így hívták…


KÁKICS

A gyereket.




CSABI

Klári, felfordul a gyomrom. Most indulunk.

KÁKICS

Nem holnap indulnak? Azt mondta.


CSABI

Nem.


Azonnal indulunk.


KLÁRI

Aztán mit gondol


Maga, Kákics, az Isten vagy az Ördög


Küldött minket?


KÁKICS

Azt hiszem, a Jóisten.


Mert amióta a Csabika meghalt,


Azóta fut utánuk a szerencse.


Bejött nekik ez a bio-dolog.


Kinő a fű, mondjuk, tény, hogy locsolják,

És a pestiek megveszik. Jó drágán.


És egyszerűen minden sikerül

Nekik azóta. És bizony: van Isten.


Úgyhogy ő küldte magukat. Ki más.

(Klári, Csaba szemez)


KLÁRI

Szóval megy a szekér.


KÁKICS

Hajjajj, megy az!

KLÁRI

De nem látszik rajtuk. Nem gazdagok.


KÁKICS

Nem költenek magukra ezek itt.


Jó emberek. Nem verik prangadérba


A pénzüket.


CSABI

A pénzt… hogy prangadérba?


KÁKICS

Hát hogy nem föcsölik a pénzt.


Meg megmondom: ezek nagy szentesek.


Ezek biztos a mennyországba jutnak.


KLÁRI

Hogy halt meg az a szegény kisfiú?


KÁKICS

Kint a hegyen ültek a teraszon,


És lejárt a székláb, rosszul esett,


Hanyatt. Volt vagy tizenhat éves. Az


Jó gyerek volt. De már megvidámodtak,


Elmúlt a baj, eltelt már az idő,

Már Elike se jár folyton orvoshoz.


Bár a Gyurit néha még megkísérti


A dolog.


KLÁRI

A Csabika dolga?


KÁKICS

Az.



De nem arra gondolok. A Lajos


Dolgára gondolok. A pénzre. Azt


Sose fogja elfelejteni ám.


Akármikor szóba kerül…


KLÁRI

Szegény,

Én se tudnám csak úgy….


KÁKICS

Maga jól mondja,


Ki tudná elfelejteni? Hát én sem.


CSABI

Polgárőr úr, maga egy komoly ember.

Mondja meg most, férfi a férfinak,


Mit tehetünk magáért?


KÁKICS

Kérdezi,


Pedig mondani akartam. Hogy résen

Legyenek, és bármi gyanúsat látnak,


Azonnal szóljanak.


CSABI

De mi lehet


Gyanús? Csak nem mi vagyunk a gyanúsak?


KÁKICS

Maguk? Ugyan, magukat a Jóisten küldte!


CSABI

Akkor? Mi lehet a gyanús? Ugyan ki


Akarna valamit tenni a törvény


Ellen? Talán valaki itt a házból?


Azért kérdem, hogy segítsünk magának.


Nekünk is érdekünk a rend. Édesapám


Katona volt a huszonegyeseknél.


KÁKICS

De hát én ezt nem tudtam, fiatalember.


Nézze, magában megbízom, elmondom:


Gyanúra mindig van ok. A gyanú


A bűnnek az előszobája. És

Csak ajtaja van, nincsen rajta ablak.




2.

A hegyen.

Kerkai, Klári, Csabi. Iszogatnak a teraszon.

KERKAI

Igen, a bor. Erről nem tehetünk.

Csak a fehér. És még az se. Csak ott lenn,


Délen, a határ mellett, ott komoly


Borászok vannak, szokták mondani.

De a lényeget… Badacsony, Tihany,


Csopak, Füred, Szent György-hegy… ezeket


Elvitték a kommunisták, Veszprémnek


Adták, minekünk pedig ez maradt.




CSABI

Azért ez csak nem olyan, mint egy ország


Meg egy másik ország, hogy a „miénk”,


Meg az „övék”, meg „elvették”…


KERKAI

Dehogynem!


Ez itt egy ország, mért, nem annak tűnik?

Van mindene. Saját éghajlata,


Saját nyelve meg mindenféle dombja,


Ami nincsen máshol. Csak bora nincs.


Arról pedig itt senki sem tehet.


KLÁRI

Itt a hegyen mindig ilyen hideg van?


KERKAI

Ez már itt az Alpokalja nyúlványa.


Itt hideg van, itt esik az eső,

Itt nem sokat terem a föld. Maguknál,


Maguknál süt a nap, a föld maguknál


Jó, maguknál vannak nagy gazdaságok,


Maguknál van kolbászból a kerítés.


CSABI

Nálunk ezt meg pont a nyugatra mondják.


KERKAI

Hát egy fenét. Ez az egész rohad.


CSABI

Dehogyis. Szépek az utcák, és tiszták

A falvak. Mifelénk nem így néznek ki


A szegény vidékek. Panaszkodás,


Az megy mindenfelé.


KERKAI

Azt csak hiszed.


Elmagyarázom. Tudod, itt a nép


Határőrzésre lett letelepítve…

KLÁRI

Jó messziről indítasz, Gyuri bácsi!

KERKAI

…mert annak idején még a nyugat


Volt az ellenfél. Itt őrhelyeket

Alapítottak, ügyesen szétszórva,


Szegeknek hívták őket, egy család,

Két család élt a magaslatokon,


Egész más településszerkezet.


Aztán a magyarok átálltak nyugatra,


S a Dunántúlon a török időkig

Béke volt. Utánuk is. Itt kuruc


Világ nem volt, nagy város az se volt,


Se bánya, se forgalmas út, csak erdő,

Járhatatlan utakkal és göcsörtös


Földdel, nem volt itt semmi érdekes.


A török is: Kanizsáig bejött,


De a dzsungelháború már nem ízlett


Neki: amikor Bécsre tört, nyugatról

Kikerülte az egészet. Az őrhely

Nem kellett többet, és akkor a nép


Kitalálta, hogy hát jöjjön a szőlő.

Így alakultak át az őrhelyek

Szőlőhegyekké: minden falunak

Van hegye. Mindegyiknek. A falut


Az asszonyok lakták a gyerekekkel,

A férfiak kint voltak a hegyen,


Saját kápolnával, hegyközösséggel.


Csinálták a szőlőt. Mindegy, milyen volt,

Meg lehetett inni, éppen olyan volt.


Na és most, hogy bejött a nagy szabadság,


Az itt megtermőnél jobb borokat

Lehet venni három-négyszáz forintért

A Teszkóban, a Lidiben, akárhol.


Az annyi idősek, mint én, ezért otthagyták

A hegyeket, minek a hegyi munka,


A pénz cégtől jön, dolgozni cégnél kell,

Már nem otthon, tévét pedig csak pénzért


Adnak, és nem azért, amit a hegy


Kitermel. Ez a rendszerváltozás

Után kezdődött, és bárhova mész,

Ha erről kérdezel, tudják, miről

Van szó. Ráadásul ahol halott


Pincék lesznek, melléjük hal a többi:


Az elhagyott pincéket fölfeszítik,


Kilopják a prést, a szerszámokat,


Elmegy az ember kedve az egésztől.

Csak a városhoz közeli hegyek

Menekülnek meg, mert hétvégi házak


Lesznek belőlük, és bevezetik a villanyt,

Aszfaltot kapnak a hegyi utak.


De a várostól távoli falukban


A hegyeknek végük van, benövi


A természet: tizenöt-húsz év,


És már alig látszik a házak sírja.


Egy idő után lopni se járnak ki,

És az akác megfojtja az egészet.


Egyszer fölváltottam magam


Sárkányrepülőre innen nem messze,

Nem is láttam mást, csak a rohadó


Dunántúlt, amit ti úgy irigyeltek.


CSABI

Az Alföldön is vannak ám halott


Tanyák.


KERKAI

Tanyák… az valahogy máshogy van.

Az nem olyan hirtelen szakadt rátok.


Petőfi is írt már bedőlt tanyáról.

Itt az egész egy pillanat alatt


Változott meg. Hiszen az én apám még


A hegyen született, a hegyen halt meg,


Én szinte kint nőttem fel, a fiam

Viszont már csakis akkor kéri el

A kulcsokat, hogyha be akar rúgni


A barátaival.


CSABI

Van egy fia?


(csönd)


KERKAI

Van… volt. Meghalt.


CSABI

Ó, sajnálom.


KERKAI

Igen.


Jól van. Ez van. Mit lehetne csinálni.


Tíz éve volt. (csönd) Ti mit csináltok itt?

CSABI (Klárira néz)

Gondoltuk, hogy…


KLÁRI

Üzleti ügy.


KERKAI

Aha.


De mi?


(Csabi szigorúan néz Klárira, próbálja leállítani)


KLÁRI

Néhány apró szívességet teszünk


Az üzletfeleinknek.


KERKAI

Ej, de kis


Titokzatosak vagytok. Valami

Hivatalos? Vagy mi?


KLÁRI

Nagyon is tiszta.


CSABI

Csomagolópapírban utazunk.


KLÁRI

Nem mi csomagolunk a két kezünkkel…


Csomagoláshoz nélkülözhetetlen


Dolgokat adunk az ügyfél kezébe.


Hogy ő maga sokkal könnyebben tudjon

Csomagolni, ha feltétlen muszáj.

(csönd)


CSABI (kifakad)

Klári, ez undorító volt.


KLÁRI

Talán


Inkább szellemes.


KERKAI

Most mi van?


CSABI (feladja, látja, hogy már benne van ő is)

Adósságbehajtók vagyunk. (megkönnyebbül)

KERKAI (elgondolkodik)

Igen?

Ó, igen? Nekem… mindegy. Hát nem mondom,


A kisnagysága szép szakmát választott.




KLÁRI

A munkát el kell végezni, akármi


Is az a munka.


KERKAI

Az már szentigaz.


De csak nem pisztollyal futkosnak itt


Körbe-körbe.


CSABI (kuncog, lassan hintázni kezd a székkel)

Ja, nem, dehogy. Mi ésszel


Győzzük meg a rosszfiúkat.

KERKAI

Na, erre


Már kíváncsi lennék.


CSABI

Politika,


Kapcsolatok, mindenféle erős

Összeköttetés vertikálisan


És horizontálisan. (hintázik)

KERKAI (koccint)

Na, igyunk!


Akkor szervusz, Csabi. Vigyázz, ne hintázz

A székkel, mert tudod…


CSABI

Szervusz, Gyuri…!


KERKAI (koccintanak)

Pesten is ismertek politikust?


CSABI

Pont ez a bajunk, szinte ráhibáztál.


Hogy alig van vidéki kapcsolat.


Mondjuk, újabban nem is kell, hiszen


Annyira központosított az élet,


Hogy elég egy jó ember odafönt,


És lent máris megcsinálják, amit


Kell.


KERKAI

De hogyan van ez, meséljetek!


CSABI

Nee, most tényleg erről? (zavart, félszeg)

KLÁRI

Mért vagy olyan


Kíváncsi, te Gyuri, félnivalód van?


Mert nem hozzád jöttünk, megnyugtathatlak.


Egerszegen van most a célszemély.


CSABI

Jó, Gyuri, csak tudod, nem dolgozunk most,


Olyan jó itt kint, szóba se kerüljön

A munka. Az a Tejút?


KERKAI

Hogy nekem?


Félnivalóm? Sohase volt! Talán


Pont az a bajom, hogy hamar megbízom


Mindenkiben, és ha átver, neki


Sincsen félnivalója. Merthogy tudják,


Nem vagyok én az a porozós fajta.


Ami megtörtént egyszer, az megtörtént.


CSABI

Akkor erre igyunk, aztán hagyjuk a munkát!


(koccintanak, Csabi tovább hintázik)


Olyan furcsa volt, hogy errefelé


Folyamatosan déjà vu-érzésem


Volt a tájtól. Pedig sohase voltam


Itt. Mind ugyanazok a kanyarok

És hosszok, aztán ugyanazok az


Emelkedők és lejtők ismétlődtek,

Vagy csak így éreztem.


KERKAI

Igen, jól láttad.


Mert függőleges, észak–déli láncok

Vannak egészen a Balatonig,


Észak–déli utak és patakvölgyek,


Ti meg keletről jöttetek, s keresztben

Vágtátok át az egészet. Tehát


Völgybe le, völgyön át, és partra fel,


Ezt csináltátok meg vagy négyszer-ötször.


Nézd csak! Add a tenyeredet. Na így.
(fogja a tenyerét)

Lefelé tartsd! Alul az ujjaid,


Fönt a tenyered. Na, ez Vas megye,

Olyan, amilyen, kis hupolagos.


Ez meg Zala – látod, a folyóvölgyek


Az ujjaid között, megvan?


KLÁRI

Aha,


Rohadt izgalmas.


KERKAI

Klárikám,


Nekünk ez az életünk. És izgalmas.


CSABI

Nem érdemes, hagyjad. Ezt nem érdekli


Semmi érdekes.


KLÁRI

Hát mi tagadás,


Én túl vagyok már a nevelhető

Kategórián, Gyuri bácsi. De


Tudod mit, hát beszélj akkor Zaláról.


Látom, hogy élvezed.


KERKAI (zavartan, Csabinak)

Ha! Odanézzen


Az ember, micsoda talpraesett


Kis teremtés! Gyere beljebb, Csabi.


CSABI

Szerintem csak nagyszájú. Szokható.

KLÁRI (lényegre térős hangsúly)

Gyuri bácsi. Segíthetünk neked?


KERKAI

Mármint mi?




KLÁRI

Mármint mi, igen. Ki más.


KERKAI

Nem értem.


KLÁRI

De.

KERKAI

Hogy érteném?

KLÁRI

Kérdezd meg.

KERKAI

Mit, ezt?


KLÁRI

Hogy tudunk-e segíteni.


KERKAI

Nekem?


KLÁRI

Neked.


KERKAI

Tudtok segíteni?


KLÁRI

Csabi?


CSABI

Én nem tudom, te látsz bele


Valamit. Én nem látok bele semmit.


KLÁRI

Csabikám, ebben az ügyben hajszálra


Benne van a lehetőség.

CSABI

Neked


Mindenben benne van az elején,


Aztán velem csináltatod meg, és


Aztán ha nem sikerül, hát velem


Simíttatod el az ügyet.


KLÁRI

Csabi,


Ne legyél szemét. Gyuri rászorul

A segítségre. Nézz rá. Mondd, kihez


Fordulhatna? Itt él szegény az észak–


Dél irányok között, vagy mik között,


Unja az életét, és nem segít


Neki senki, pedig a faluban


Mindenki tud az ügyéről.

KERKAI

De ti?


De ti honnan?

CSABI (hintázik)

Ez most nem fontos kérdés,


Gyuri, szerintem ugorjunk.


KLÁRI

Oké.


Segítünk vagy nem segítünk? Bohóckodj,


Hogyha akarsz, de aztán nézz tükörbe.




CSABI

Pár adat kell. Aztán abból eldöntöm.


KLÁRI

Mi az ügy?


KERKAI

Hát hogyha arra gondoltok,


Van egy kis kintlévőségünk nekünk.

KLÁRI

Igen?


KERKAI

Igen.


(várnak, Csabi várja a tényeket, Kerkai vi­­szont hallgat, várja, hogy tovább kérdez­­zék)


CSABI

Ó, a rohadt életbe, te


Gyuri, már ne is haragudj, de most,


Ha jól tudom, munkaügyben beszélünk.


Most nincs barátság.

KERKAI

Tiszta sor. Nem is kell.


Azért csak gyere beljebb.


CSABI (hintázik, csak azért is)

Nem haragszol,


Ha úgy beszélek.


KERKAI

Ugyan, Csabikám.


CSABI

Klári, átgondoltad?


KLÁRI

De Csabikám!


CSABI

Akkor pörögjünk, pörögjünk!


KLÁRI

Igen,


Gyuri, figyelj, sorold a lényeget,


Kérlek. Kérlek szépen. Ki, hol, mikor,


Érted te.


KERKAI

Hogyne érteném. Naszóval.


Kilencvenhét óta.


CSABI (számol)

Tizenhat éve!


Ez reménytelen.


KLÁRI

Csabi, csak hallgasd meg.


CSABI

Összeg?


KERKAI

Hát olyan…


CSABI

Nem, ezt nem csinálom!


Mi az, hogy „hát olyan”?! Profik vagyunk?


Klári, ne, könyörgök…




KERKAI (hamar rávágja)

Egymillió-


Nyolcszáznegyvenezer-kilenc forint.


CSABI

Kilencvenhét óta.


KERKAI

Igen.


CSABI (Klárinak)

Kiszámolod?


KLÁRI (telefonnal számol)

Pillanat… Egész évre?


CSABI

Most szopatsz?


KLÁRI

Euróhoz mérve?


CSABI

Nem, most legyen


Jenben, az biztosabb.


KERKAI

Csabikám, kérlek,


Ne hintázz annyira, még leesel.


CSABI

Nem vagyok én gyerek, te Gyurikám.


Megvan már? (Klárinak) De ugye nem haragszol? (Kerkainak)

Tudod, hogyha munka, akkor profizmus.


KERKAI

Jaj, ó, ugyan, dehogy. Megtisztelő,

Hogy beleláthatok a munkátokba.


Azért ez más világ.


CSABI

Jaja. Mi van már?


A fene van már! Megvárakoztatjuk


Az ügyfelet? Vegyek új telefont?


KLÁRI

Nyugi már. Az tizennégymillió-


Kétszázkilenc… jó, kétszáztízezer.


KERKAI (elhűlve)

Tizennégymi… és kétszáztízezer…?


CSABI

Tíz százalék?


KLÁRI

Hogyne, barátaink.


CSABI

Gyuri, egymillió-négyért mehet?


KERKAI

Mármint mi?


CSABI

Hogy visszakapod a pénzed.


KERKAI

Csabikám…


CSABI

De ne ijedj meg, mert nem kell

Előre fizetni, majd csak ha lesz bevétel.

Ki a célszemélyünk? Neve?


KERKAI

Németh Lajos,


Budapest, Bimbó utca tizenegy.


CSABI (Klárinak)

Várjuk… meglesz?


KLÁRI (telefonnal)

A fene van, itt nincsen

Térerő, vagy mi?

KERKAI

Hullámzik.


CSABI

De van


Tiszta levegő, nem igaz, Gyuri?

KLÁRI

Budapest, Bimbó utca tizenegy,


Első emelet kettő.

CSABI

Na, ez az?


KERKAI

Csabikám, istenek vagytok! Mi ez?

CSABI

Belügyi rendszer, nem fontos.


KERKAI

Igen!


Igen! A válaszom: igen! Mindenre


Ez a válasz, értitek? Köszönöm!


KLÁRI (megkönnyebbülve, sóhajtva)

Majd csak akkor köszönd, ha megvan.


KERKAI

Ó,


Na ti aztán rendes emberek vagytok.


CSABI

Hagyjuk ezt.


KERKAI

Na de milyen adat kell még?


Elmeséljem a történetemet?


Hogyan vert át az a szemét, mikor


Odaadtam neki az összes pénzünk,

Amikor a…


CSABI

Kerkai György, én megbízom magában,


Uram, fogadja gratulációmat,


Mert tízből egy esetben van ez így.

Nem is kérünk be öntől semmiféle

Iratot vagy akármit, mert…


KLÁRI

Megbízunk


Benned.


CSABI

Nem kell. Mert tudjuk, hogy átvertek,


Mert tudjuk, hogy nem is lehetett másként,


Ettől a szeméttől pedig behajtjuk

A pénzedet, és ne feledd: végképp nem


Szívességet teszünk.


KERKAI

Igen, ez üzlet.


De nem lesz már a behajtás előtt

Olyan költségetek, amit ki kéne


Fizetnem?


CSABI

Jaj, dehogynem lesz.


KLÁRI

De nem


Szokásunk, hogy előleget vegyünk fel.

CSABI

Ti csak üljetek itthon a konyhában,


És várjátok a híreket. Szerintem

Két hónap, vagy ilyesmi. Most május van,


Nyár közepére megvan. És jövünk még,


Ne féljetek, és napi kapcsolatban


Állunk, és bár teljesen tiszta üzlet,


Azért a siker érdekében kérlek,


Ne nagyon beszéljetek a dologról.


KERKAI

Ez csak természetes.


CSABI

Na. (Klárira) Anyu?

KLÁRI

Köszönöm.


KERKAI

És köszönöm, Klárika.


KLÁRI

Klárika


Is tud izgalmas dolgokat mutatni,


Nem csak ezek az észak–déli völgyek


Vannak a világon, nem, Gyuri bácsi?


CSABI

(látványosan hanyatt esik a székkel,
Kerkai odaugrik)


KERKAI (szinte öntudatlanul)

Csabi, Csabi, Csabikám, nem megmondtam,


Hogy ne hintázz, hányszor megmondtam én?!


Hiába beszélek neked, hiába?


Mért kell mindig mást csinálni, megmondod?


Hát hiába beszélek én neked?


Egész életemben potyára fostam


A szót, Csabikám, hát mondd meg, potyára?!


CSABI (föláll)

Ugyan, meg sem ütöttem magam.


KERKAI
(visszatér a földre, szégyelli magát, zavarban van)

Biztos?


Gyere ide, megtapogatlak. Élsz?


CSABI

Élek, élek. Mért ne élnék, ilyenbe


Csak nem hal bele az emberfia.


KLÁRI

A disznaját… Na, ha valami aljas


Volt, Csabi, ez tényleg az volt. (csönd)

Úgy értem,


Figyelhetnél, Gyuri bácsi is többször


Mondta, hogy ne hintázz.


KERKAI (kifújja magát)

Jól van, Csabi.


Azért megijedtem, tudod, hallottam


Már olyat, hogy… Jobb félni, mint…


Jól van, örülök, hogy nincs semmi baj.


CSABI (megcsókolja Klárit)

Hány pontos mutatvány volt, Klárikám?


KLÁRI

Tízes, Csabi, tízes volt.


CSABI

Köszönöm.




3.

Kerkai és Kerkainé, lefekvéshez készülődnek

KERKAINÉ

Biztos, hogy jó ötlet ez?


KERKAI

Ez a sors.

KERKAINÉ

De nem lesz ebből semmi baj?

KERKAI

Dehogy.


KERKAINÉ

Nem volt elég a háborúskodás?


KERKAI

De hát nem is volt háborúskodás.


Pont hogy béke volt. Pont az volt elég.


KERKAINÉ

Tizenhat év után?


KERKAI

Én tehetek


Arról is, hogy annyi? És ha tizenhat?


Mennyi legyen?


KERKAINÉ

Semennyi se legyen.


KERKAI

Tizennégymillió forint. A végén


Úgy járunk, hogy jól jártunk a Lajossal,


Ha úgy nézzük: megőrizte a pénzt,

Forgatta és jól megkamatoztatta


Nekünk. És mi ezt már megérdemeltük.


Annyi nélkülözés után.


KERKAINÉ

Gyuri,


De mi nem is nélkülözünk.


A fene megette, hát mid hiányzik?


Jól megy a bolt, nincsen semmi bajunk,

Minden megvan.


KERKAI

Szerencse kellett hozzá!


KERKAINÉ

Na de ha volt! Volt szerencsénk, nem érted?!


Köszönjük meg, és maradjunk meg békén.


KERKAI

És ha nem lett volna? Te akkor is


Így gondolnád? Az a pénz minekünk jár!


Tudod, mért jár? Mert a miénk, azért!


A sors megítélte nekünk, a sors


Elvette, és a sors visszaítéli,


Ide a kezünkbe beleszámolja


Az összeset. És még így is adósunk.


Az a pénz a Csabika pénze volt,


Már csak miatta is visszaszerezzük.


KERKAINÉ

Bolondságot beszélsz, hogyhogy miatta?


Hogy lesz jobb neki?


KERKAI

Tisztább lesz a helyzet.

Tudod, Eli, az van, hogy a hasonló


Emberek mindig fölismerik egymást.


Ezek alföldiek meg szelesek,


Meg az asszony vezet, ez furcsa,


De azért jó gyerekek, nem igaz?


Nem véletlen, hogy elvittem a hegyre


Őket, mert hasonlók vagyunk. Így aztán


Nem véletlen, hogy beszélgetni kezdtünk,


Az meg világos, hogy szóba került…


KERKAINÉ

Te a Lajos miatt akarod ezt.


KERKAI

Leszarom a Lajost. S ha leszarom,


Akarom, hogy értesüljön is róla.


Átnézek rajta, és nem érdekel.

KERKAINÉ

Hogyha így néznél át az ablakon,


Megélne belőled az üveges.

Tedd már túl magadat a Lajoson.


Nem úgy volt, hogy te szerettél el tőle?

KERKAI

Nem raboltalak el! Magadtól jöttél!


Két szabad ember döntött úgy, nem én.


KERKAINÉ

Bosszúból kibaszott velünk, kivárta

Az alkalmat, mikor a legnagyobbat


Üthet, és jól csinálta.


KERKAI

A nevét,


A nevét ide ne hozd az én házamba!




KERKAINÉ

De hát nem is mondtam ki!


KERKAI

A cafatnál,


A semmitelennél, a senkinél,


A lószarnál meg a kutya faszánál


Gyere a szöveggel, hogy jól csinálta.


Aki rossz, az mindent rosszul csinál.


KERKAINÉ

Végül is értem kellett ezt lenyelned.


Már úgy gondolod, hogy nem érte meg?


KERKAI

Ez igazságtalan,


Ilyen dolog miatt elvenni a

Másoknak a pénzét!


KERKAINÉ

Te erőltetted,

Hogy vigye el, és fizesse be…


KERKAI

Mert


Azt hittem, hogy úriember, családi


Barát, az én barátom vagy ilyesmi.


KERKAINÉ

Hát nem.

KERKAI

És most megfizeti az árát.


KERKAINÉ

Mikor jönnek vissza?


KERKAI

Azt nem tudom,


Remélem, hogy hamar.


KERKAINÉ

Mennyit fizettek?


KERKAI

Hülyéskedsz? Hát még szép, hogy semennyit.


A cuccukat is itt hagyták. Ne viccelj.


KERKAINÉ

Hogyha igaz ez a dolog, minálunk


Akármikor megalhatnak.


KERKAI

Jaja.


A Csabika szobájában.


KERKAINÉ

Igen.


Végre lesz benne valami kis élet.


Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben