×

Most élsz III.

Podmaniczky Szilárd

2014 // 06
Kalap

A barátod kocsival vár az állomáson. Míg a peronon baktatsz, a régi kalapod jut eszedbe, amiben úgy néztél ki, mint egy kismalac. Vajon a barátod hordott-e valaha kalapot? Amint beszállsz a kocsiba, meg fogod kérdezni tőle. Nyitod az ajtót, beülsz, és nem tudsz megszólalni. A szélvédő előtti konzolon ott egy kalap.

Évforduló

A házassági évfordulód estéjén egy álló vonatban dekkolsz. Végül három óra késéssel érsz haza. Három nap múlva jut eszetekbe, hogy mindketten elfelejtettétek az évfordulót. Másnap a szokásos helyen ünnepeltek, az autópálya mellett álló benzinkút éttermében.

Madarak

Szokatlanul meleg tél van. Tizenöt fok. Nem eteted a madarakat, idén egy deka napraforgómagot nem vásárolsz. A zöldségesboltban hetek óta ott áll a zsák, majdnem teli madáreleséggel. Mások sem vásárolnak. Ezen a télen a madarak önerőből tartják fönn magukat.

Kabát 1.

Egy ruházati boltban bolyongsz, kabátot akarsz venni. Átnézed az összes ruhát, föl is próbálsz néhány darabot, de egyik sem kedvedre való. Nem elegánsak, de még csak nem is ötletesek. Nem akarod elhinni, hogy ez a fölhozatal, tanácstalanul járod körbe újra és újra az üzletet. Egyszer csak egy férfi terem melletted, őszülő, bajszos, és nagyon pocakos. A mi generációnknak, mondja, már nem gyártanak kabátot. Mert a mi generációnknak már megvan minden ruhája. Öt éve vettem a télikabátom, de kitart már a halálomig. Évente ha háromszor fölveszem. Többnyire temetésre járok.

Kabát 2.

Alkonyodik. A Hernyósoron divatos kabátok, hazai szabók varrta öltönyök. Belépsz, a boltos mosolygós férfi, minden szaván nevet. Azon is, hogy bőrkabátot már nem tartanak, mert amíg volt, éjszakánként ellopkodták a készletet. Kiválasztasz egy szövetkabátot, a vállpántja túl katonai, de a szövete rusztikus. Kicsit vékonynak találod. De hisz van benne vatelin, mindben van, mondja a boltos, bár ennek csak a hátlapja bélelt. Pedig, folytatja, nem fáztam benne a temetésen.

Kabát 3.

Fölhagysz a kabátvásárlással, mostanában a szövetkabáttól mindenkinek sötét gondolatai támadnak.

Pénz

Nagy baj van. Lehajoltál egy elázott papírfecniért, mert azt hitted, pénz.

Köd

Vonaton ülsz, sokadszorra járod ezt az útvonalat a főváros és a lakhelyed között. Most mégis minden ismeretlennek tűnik. A köd ötven-száz méteren túl eltakarja a tájat. A régi, megszokott látványból kimaradnak a dombok, a magas épületek. Saját látványfolyosódon utazol.

Víz

Uszodából érkezel haza, nyitod a kaput, mikor egy kocsi áll meg a ház előtt a füvön. A férfi kiszáll, hosszú, kampós bot van a kezében, elemlámpa és egy elektromos notesz. Fölemeli a vízóraakna piros fedelét, a bottal fölhajtja a vízóra kalapját, bevilágít a mélybe, és leolvassa a mérőóraállást. Öt köbméter, mondja, és elköszön. Öt darab egy köbméteres, átlátszó vízkockát látszd magad előtt, amin átúszol a medence vizébe.

Mélység

Aki a művészettel kapcsolatban mélységről beszél, túlságosan alacsonyra teszi a lécet.

Fehér

Fenséges mozgással hófehér macska lépdel át a kerten. Csak a farka szürke, a gerincével párhuzamosan tartja, nem imbolyog. Mintha ez az egyensúlymanőver biztosítaná, hogy idővel a farka is kifehéredjen.

Képek

Csak képek vannak a fejedben, te mégis történeteket fabrikálsz belőlük, hogy egyik képtől eljuss a másikig. Az út hosszú és fáradságos. Mire átérsz, értelmét veszti a történet.

Kalauz

A vonaton, amivel háromórás késéssel érsz haza, két kalauz áll egymással szemben, nem kérik a jegyet. A nő szőke, jól ápolt, a férfi szótlan, a nyugdíj felé halad. Leszáll néhány utas, kalauzék kényelmesen elfoglalják a helyüket. Nem szólnak egy szót sem, csak annyit, hogy gyere. Összetartoznak, a jelenlétük funkció nélkül marad a lehetetlenül hosszú késés miatt. Olyan ez, mint kieső csapatban gólkirálynak lenni.

Fenyők

Egész nap sötét felhő áll a környék fölött, a horizont világos csíkja mozdulatlan. Az ágak megrezdülnek, de a felhőt nem fújja el a szél. Távolban magas fenyők bólogatnak az alacsonyabbak felé. Azt mesélik, hogyan nőttek ilyen nagyra.

Szar

Anya és lánya sétál a boltban, az elképesztő hasonlóság között csak az eltelt idő jelez. A bőr színe, feszessége, egyébként minden ugyanaz. A dús ajkak, a kidülledő, erotomán tekintet, húsos combok, telt keblek, és csípőből ringó fenék. Látod egy férfin, hogy izgalmas gondolatokon mereng. Anya és lánya egyszerre lépnek a joghurtos pohárhoz.

Ez szar.
Szar?
Nagyon szar.
Szarom le.
Mondom, hogy szar.
Szarabb a múltkorinál?
Szarabb.
Az szar.
Szar bizony.
Akkor mi a szarnak?
A szar tudja.
Fasza.

Bank

A bankban ülsz, a portfóliód részleteiről érdeklődsz. Most derül ki számodra, hogy olyan szerződést kötöttél, amivel három évre a konstrukcióhoz kötötted a pénzed. Átverve érzed magad, de nem dühöngsz. Sőt, később megnyugvással tölt el, hogy mások irányítják az életed.

Alkony

Lassan borul rád az este, a fények megváltoznak körülötted. Ez az a napszak, amivel együtt te is megváltozol.

Utazás

Csörög a telefonod, ismeretlen számot ír ki a készülék. Fölveszed. A nő bemutatkozik, azt mondja, ha nem zavar, tenne egy különleges utazási ajánlatot. Magabiztos hangon válaszolod, hogy köszönöd, de megvannak a saját úti céljaid. Eltelik a délután, mikor újra megszólal a fejedben a női hang, most már szeretnéd, ha távoli utakra csábítana.

Termál

Fürödni készültél a termáltóban, de délután bemondta a rádió, hogy belefulladt egy fiatal férfi. Jól ismered az érzést. Tizenöt évvel ezelőtt a mélybe lökted magad, hogy szórakoztasd a társaságot, és kevésen múlott, hogy nem tudtál följönni. Halvány fénynyalábok cikáztak a vízben, és hiába úsztál a felszín felé, nem érted el. Mikor mégis kirobbantál a tóból, a levegő szinte beszakította a tüdődet. Azóta erre a lélegzetvételre emlékeztet a termál.

Reggeli

Reggelire almát, banánt és mandarint eszel, néhány szemet kimorzsolsz a gránátalmából. Minden reggel kizárólag gyümölcs. Ha szállodában alszol, és a szálláshoz reggeli is tartozik, először fölméred a gyümölcsállományt. Általában silány almák, fonnyadt narancs a fölhozatal. Eszel hát rántottát, sült kolbászt, virslit, túrót, sajtot, fölvágottat, lekvárt, fehér és barna zsemlét, joghurtot, mézet és tejfölt. A műzlit kihagyod, odáig nem süllyedhetsz.

Baleset

Balesetek fényképeit nézed. Fölborult autó, leszakadt lökhárító, oldalán fekvő kamion, földre szóródott üvegszilánkok. Micsoda csönd, micsoda nyugalom. Mintha megállt volna a világ. A tűzoltók láthatósági mellényben teszik a dolgukat, már megtörtént, ami elkerülhetetlen volt.

Videó

Kiveszel egy kétrészes videofilmet a kölcsönzőből. A képek festőiek, miközben tombol a brutalitás. Vasvillával ledöfött férfi, szétfejelt macskahasból spriccelő vér, egy férfi saját fülét hasítja le késsel. Az első rész után hosszabb szünetet tartasz. Napok telnek el. Arra vársz, elég erős érv-e a lejáró kazettabérlet, hogy ne nézd meg a második részt.

Városok

London óriási város, mondják, mégsem tűnt annak. Párizsban és Brüsszelben is otthon érezted magad. Óriási városban elveszettnek érzi magát az ember, mert nem érti, mi történik körülötte. Pedig nincs különbség a városok között. A lényük ugyanaz. Átláthatatlanul bonyolult rendszerek életképes működése.

Istálló

A lány tehenet fejt. A férfi megállt mellette, és lehúzta a sliccét. Dugd be a kezed, mondta a férfi. A kislány benyúlt a széles sliccbe, és azt mondta, hogy a férfiakat nem lehet megfejni. Aztán a férfi fölakasztotta magát.

Százötvenezer

Az asszony belép a bankba, sorszámot húz, a sorára vár. Majd az ablakhoz lép, és azt mondja, kérem a százötvenezer forintomat. Milyen százötvenezret? Itt magának nincs semmilyen százötvenezre. Dehogynem, mondja az asszony, napok óta bemondja a rádió, hogy minden hónapban ingyen vehetünk föl százötvenezer forintot.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben