×

Egypercesek Ruttkai Évának

Szigethy Gábor

2014 // 06
Ma már kideríthetetlen: Örkény István hány levelet írt Ruttkai Évának.

Kézzel címzett, nem postán küldött borítékok – üresen. Boríték postabélyegzővel: 1969. II. 19. – de ilyen dátummal nincs levél. Kézzel írott levél 1972. március 10-én, talán a kézírással címzett – Ruttkai Éva: Küldi Örkény István – borítékhoz tartozik. Megsárgult újságlap, a Le Monde 1979. február 1-jén megjelent számának szakadozott maradéka: elismerő értékelés Kézdi-Kovács Zsolt Ha megjön József című filmjéről; a fekete filctollal megjelölt rész – az egyik női főszerepet játszó Ruttkai Éva elragadtatott méltatása! – fölött kézzel írott üzenet: Kézcsókkal Örkény István.

Ruttkai Éva örült a francia kritikus elismerő szavainak (interprétée magistralement par Eva Ruttkai…), és örült a magyar író baráti figyelmességének. Minden ember örül, ha szeretik, ha barátaik, ismerőseik törődnek velük, figyelnek rájuk, s különösen akkor, ha nemcsak életük örömteli pillanataiban, de akkor is, ha bajban vannak, ha segítségre szorulnak, ha lelki támogatásra, vigaszra van szükségük.

Egyperces aggódás: Édes, drága, gyönyörűszép és csodálatos Éva! Gyógyuljon meg minél előbb! Kezét csókolja öreg imádója Örkény István.

Színész számára a figyelem és elismerés akkor igazán érték és szívet melengető, ha a barát értő módon dicsér, ha bölcsességgel sűríti-tompítja rajongását, ha elbűvölő édes szavakba csomagolja szakmai tanácsait (netán a kritikát).

1970. április 3-án mutatták be a Vígszínházban Csehov Ványa bácsi című színművét. Az évad során Latinovits Zoltán betegsége miatt többszörösen borult, változott a színház műsorrendje. Pirandello műve, a IV. Henrik első előadása február 5-re volt kitűzve, de az egyik próbán a színész olyan erővel, szenvedéllyel dobbantott, hogy eltört a sarokcsontja, s el kellett halasztani a bemutatót. Latinovits Zoltán – orvosai tanácsa ellenére – vállalta, hogy elkezdi begipszelt lábbal próbálni a Csehov-darabot, ám szervezete nem bírta a terhelést, nem sokkal a tervezett, március végi bemutató előtt ágynak dőlt. A színház vezetői kényszerhelyzetben intézkedtek: Latinovits szerepét átvette Tomanek Nándor, Tomanekét Várkonyi Zoltán. Ruttkai Évának (Jelena Andrejevna) április 3-án, a bemutatón Latinovits Zoltán helyett Tomanek Nándor (Ványa bácsi) vallott szerelmet.

Tíz nap múlva érkezett Örkény István géppel írott levele.

1970. ápr. 13.

Kedves Évi!

Most megint, a Ványa bácsiban, olyan felejthetetlenül szép és költői volt, hogy még most is, napok múltán, egyszercsak feltámad bennem a képe, ahogy hintázik, vagy amikor Darvas vallomását hallgatja, és a hajnali képben, Venczel Verával… Nem állhatom meg, hogy meg ne írjam ezt magának. Gyerekkorom óta járok színházba, végigkísértem útján két magát megelőző nemzedéket, nem kisebb művészeket, mint maga, de soha senkitől az élményeknek ilyen sokféleségét nem kaptam, a megjelenítésnek ezt a mindig váratlan, lélegzetelállító, előre nem is sejthető, és épp ezért szívet szorító izgalmát, egyetlen egytől sem.

Az embernek, amikor visszatekint a múltjába, talán az a legdrágább kincse és vagyona, hogy kortársa lehetett ennek vagy annak, közelről nézhette egy nagy vállalkozás megvalósulását, mint én például József Attiláét, vagy, hogy közelebb eső példát mondjak, Bajor Giziét, akiknek baráti köréhez tartozhattam. Most ilyen fontos és nagyszerű nekem a maga jelenléte a mi jelenünkben, és úgy őrzöm magamban a maga művészetét, ahogy legszebb óráim emlékét.

Kezét csókolja, egyre nagyobb tisztelője

Örkény István

U. i. Mellékelek egy levelet. Hogy továbbítja-e, azt teljesen magára bízom.

Az utóiratot Örkény már kézzel írta. Feltehetően, miután aláírta a Ruttkai Évának írott levelet, eszébe jutott valami, új papírt csavart a gépbe, és újabb levelet írt. Ruttkai Éva teljesítette az író kérését, „továbbította” a második levelet társának, szerelmének, Latinovits Zoltánnak. Ez a levél elveszett. Latinovits Zoltán Örkény Istvánnak írt válaszlevele sem fellelhető ma már, talán az író kéziratos hagyatékában lappang, de az biztos, hogy megkapta, mert május 28-án szellemesen, okosan válaszolt rá. (Kortárs, 2013/12.) A Ruttkai Évának áprilisban írott levél mellett parányi kártya, dátum nélkül: Örökké tartó, égig lobogó rajongással Örkény István.

Csak sejteni lehet az összefüggéseket. Örök titok: vajon Latinovits Zoltán megbeszélte Ruttkai Évával, mit válaszoljon az író levelére? Egyetértettek? Vitatkoztak? Örkény „rajongó” sorait megmutatta a színésznő a színésznek? Büszke volt a színész az író színésznő iránti rajongására, vagy idegesítette az?

Két év múlva, 1972 márciusában Ruttkai Éva eldicsekedett Latinovits Zoltánnak – aki akkor már újra nem volt a Vígszínház társulatának tagja – Örkény István „aranytollú” kritikusokat megszégyenítő, pontos, szakszerű szerepelemző levelével?

1972. márc. 10-én

Kedves Éva!

Azért írok, mert telefonon talán el se tudnám mondani, mekkorát remekelt már megint az Albee-darabban. Mintha ketten lennének Claire szemüvege mögött: egy, akitől irtózom, védekezem, minden idegszálammal minden azonosulás ellen tiltakozom – és egy másik, aki vonz, maga után csalogat, eszembe juttatva minden zülleni, pusztulni, ablakon kiugrani akarásomat. Egyszerre azonosít és elidegenít, vonz és taszít, és mindezt valamilyen személytelenséggel – ami magánál különben szokatlan –, amivel mintha meg akarná könnyíteni, hogy behelyettesítsük sorsunkat a magáéba. Nagyszerű játék volt, sokszor fog még mindnyájunknak eszébe jutni.

Kézcsókkal, régi imádója

Örkény István

Ma már kideríthetetlen: Örkény István hány levelet írt Ruttkai Évának.

De talán nem véletlen, hogy a színésznő ezt a levelet külön borítékban, szereppéldányának lapjai között őrizte. Edward Albee Érzékeny egyensúly című darabját 1972. március 8-án mutatták be a Vígszínházban. Két nap sem telt el, s már érkezett Örkény István hódoló levele.

A kritikusok az előadásról többnyire fanyalogva, de Ruttkai Éváról rendkívül elismerően írtak. „A színészi teljesítmények között Ruttkai Éváét kell első helyen említeni: fölényes lélektani ismeretekről árulkodó »nagyáriái« voltak a társtalanul maradt alkoholista nő szerepében” (Magyar Hírlap, 1972. március 11.). „Ruttkai sírnivalóan, torokfojtogatóan jó, és itt most semmi »de« nem következik” (Magyar Nemzet, 1972. március 12.). „Claire betegségét, az alkoholista téveteg gesztusait, gátlástalanságát és kegyetlenségét megrendítő pszichológiai hűséggel ábrázolja Ruttkai Éva” (Film Színház Muzsika, 1972. március 18.). Ám ha Örkény István levelét olvassuk négy évtized múltán, ma is el tudjuk képzelni: milyen lehetett Ruttkai Éva „érzékeny egyensúlya” a színpadon.

Négy évtizeddel ezelőtt két évig élt az Albee-darab előadása a Vígszínház színpadán; a régi napilapokat, színházi újságokat csak könyvmolyok, múltbúvárok lapozgatják; de Örkény István levele, írói remeklése őrzi a színházi remekmű, Ruttkai Éva alakítása – emlékét.

Habent sua fata libelli – idézték Terentianus egy verssorát a rómaiak: A könyveknek is megvan a maga végzete. A leveleknek, kéziratoknak, árva papírlapoknak még inkább. Például akik őrzik, elfelejtik, mit rejt a rájuk bízott szellemi kincs. 1981-ben kért meg Ruttkai Éva, rakjam rendbe a „papírokat”: szekrényfiókokban kazalba hordott leveleket, szerződéseket, szereppéldányokat, újságkivágásokat, kéziratokat, tartalmas és tartalmatlan fecniket. Akkor valószínűleg olvastam Örkény István 1976 júniusában, Latinovits Zoltán hirtelen-halála után Ruttkai Évának írott megrendítően szép levelét. Aztán megfeledkeztem róla. Most újra kezembe került.

Vigasztalások: régi irodalmi és zenei műfaj.

Örkény István írása nem irodalmi mű, csak egy baráti levél. Emberi szó: segít elviselni életünk elviselhetetlen pillanatait. Akkor is, ma is.

1976. VI. 10-én

Édes Éva!

Hadd írjak most csak magáról. (Őróla, amit nekem és ennek az országnak jelentett, majd nyomtatásban.) Tehát nem arról, akit elvesztettünk, hanem arról, akit meg kell mentenünk. Sokszor tépelődtem, hogy bírta elviselni ezeknek az éveknek terheit, nem a fényeit, hanem az árnyait, s méghozzá úgy, hogy nemcsak művészetében ragyogott, hanem emberként: soha egy sóhajjal sem volt senkinek terhére, csak a mosolyát osztotta mindenkinek.

Ezt erővel bírni: csoda volt, és ebből merítem azt a hitet, hogy ereje nem fogyott el, átsegíti e nehéz napokon.

Ehhez mást felkínálni nem tudok, csak ami eddig is rendelkezésére állt: szeretetemet, barátságomat, becsülésemet.

Örkény István

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben