×

Aszteroida-gyerekek

Tornai József

2014 // 03

Aszteroida-gyerekek


Tudom, azután is létezünk, ha már múlt a múlt,
más és más lényekben pörög tovább az atomunk.
Ez a világteremtés megszentelő titka:
a változás-vihar nem a semmibe lök vissza.
A kozmosz bolondul őrzi a megálmodójától kapott
miriád fajtát, virágzatmintát, új alakot,
és nyughatatlan lüktetéssel pótolja, ha egyik szilárd
formából nem marad más, csak egy-két molekula-szilánk.

Bámulom, ahogy rovar, madár, királytigris
pusztítja másikát, hozza világra kölykeit is.
Szép irgalmatlanság, csúf figyelem és gondos
energiaátadás: éppúgy szükségük van a halotti torhoz,
mint a párzáshoz, növekedéshez és a mérhetetlen
csillaghalmazokhoz, napokhoz, hogy egyetlen
részecske se vesszen el, mikor újabb teremtés
dörögve kezdi önteni villám-torkából a termést.

S mégis félek a haláltól, mégis sársötétségben
menekülök tetememtől, mivel nincs menekvésem,
nincs több napom, talán csak a következő hajnal
szán meg tubarózsa-felhőkkel, légző sugarakkal.
Örökké akarsz élni?, kérdezik a lekaszált démonok,
és én remegve, lángban figyelem a hangtalan sugallatot:
tudod, hogy az öröklét épp az öröklétet eszi meg.
Ki tudja, meddig játszanak még a Földdel az aszteroida-gyerekek?

Hamis titok 1.


Chopint hallgattuk.
Aztán a zene karjaiban hazakísértem.
Nem engedett az ágyáig.
Halála után sem jelent
meg álmomban soha.
De miért? Mikor mindenkivel
álmodom, élnek-e még, halottak-e,
kiket testük mélyéig szerettem?
Hamis volt nekem még a zongorája és
az öle is, és most nem tudja
fölidézni elhúzott száját
agyam egyetlen sejtje sem?
Talán ő volt életemben a szerelem
legszűkmarkúbb démona?
Szépségben nem volt nála tajtékzóbb.
Chopint nem szabad hallgatnom többé.
Némán megyünk Buda várából
lefelé. Már az is
valami hamis titok, ami megmaradt belőle.

Hamis titok 2.


Emlékeimből bármikor kifoglak,
mindig csak valami ebihal-titok vagy,
fagy, amely gejzírnek látszik,
zongorahang, de szőke a hajáig.
Miért hittem, hogy megszöktettelek,
mikor elég volt, hogy nincs köteled?
Szabadságodat szépség-lakat zárta.
S egy költő lenyelte magába.

Baobabfákon


Tegnap elhatároztam,
nem zavar meg a verstan.

Írok, ahogy akarok,
csak fussanak a sorok.

Nagy témákat mázolok
papíromra, kedves,

s paradicsommadaram
szárnyaival,
farka hosszú csókjaival
baobabfákon repdes.

Carmine lugubre


Hol? Mikor? Hogyan?
Kérdeztem őket, hiába,
hallgatnak napszámban.
Hálás legyek? Ez kevés.
Több, mikor fölébredek,
és az ablakon a Nap adja a választ.

Hol? Mikor? Hogyan?
Villás hársfaágra függeszkedek.
Ez is kevés, de a kilevelezéshez éppoly
elég, mint a pöszmétebokrok tüskéje
és ujjbögyöm húsán a vér.

Napoleon 1. (Az egyik tömegmészárosra)


Waterlooig mészárszékek
hirdették a lángelmédet.

Napoleon 2. (Az egyik tömegmészárosra)


Hirdették a mészárszékek
Waterlooig lángelmédet.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben