×

(szino)líra

Torzószótár

Aczél Géza

2014 // 03
aktuális

izgatott zümmögés hullámzik a belső szobából érettségijére magolja a gyerek zaklatott tételeit egyikből még íjakkal lőnek dübörög a könyvből lódobogásuk arrébb álságos békék köszönnek a cinikus világra általában mindegyik után ott marad árvaságra szomorú néped melynek bűne ugyan temérdek ám ami máshol gyakran nemzeti érdem annak nyomait itt nem találod unja is már a sok évszámokba rejtett blöfföt egyéb kíváncsiságokra érett lányod s menne mint márton az oroszi pap valami aktuális ügyekben követnek majd elmormol még némi adyt felemás stílű kassákot a minőségjelzők csoportján a könnyei meg nem erednek inkább rásóhajtozik néhány emeletes egyenletnek megmászására melyeknek aprócska pont az ára a pontvadászaton hiszen tudni itt aztán semmi ok tekintgetve a gengszter világra te is félre teheted avult pedagógiádat mára ez a kis ravasz már mindent tud hogy a tudásnak nem lesz ára szinte feleslegesen járkált iskolába a játéktéren minden meg van véve s ha kedve tartja legfeljebb franciául dünnyögi el apám mi végre tereltél ebbe a világba hacsak nem szökken egyet fiatalsága álmodozások felé

aktus

kispajtás barátunk egyszer csak váratlanul az udvar közepén előrántotta s miközben a lánykák visongva pördültek hátra ő diadalittasan kiáltozott kapjátok be a faszom az önbizalom mögött nem nagyon láttunk mi sem csak egy aprócska nudlit ott s ezzel be lett fejezve a tanulószobák szexes délutánja aztán a sok izzadt éjszakában bizonyosan mindnyájan rászoktunk az onániára s lestük a furcsa nyúlós színtelen folyást ahogy mákonyosra zsigereli testünk míg előbb-utóbb különös kalandokba nem estünk a kézimunkákat alaposan felstilizálva s az sincs kizárva célba előbb az jutott ki a szélen hallgatag ült mint az árva ám szemérmes volt mindig efféle dumára s mivel legény korban még nem voltak posztmodern csajok akik borotválnak sorra áldoztunk a nagy szőrös pináknak s ha jajgattak közben azt szerettük majd fészket rakva az aktus lassan megtermelte terhük a kéj pedig átfordult egy másik dimenzióba csöndes csalások vagy a más nemek árnyékában elősompolygott a róka képmutatása aztán mint mindenben billegni kezdett a vágy vénülve mocskosabb lett a szánk s kapnánk elő hiába akár versünk elején az a kisbarát

akut

a kút mellé eldobtam egy akkut akkor most a probléma már akut mivel keserű lélekkel először játszadozom a versben hiszen sosem volt kútásó vermem félszázada legutoljára nagyapa hideg kerekesébe eresztgettük a görögdinnyét kivárva hamvazó zamata miként csapja meg eltikkadt szájunk ínyét és különben ez a nagy kerek zöldség önmagában is maga a csoda milyen jóízűen ette meghökkentő módon kenyérrel anyuka akkut pedig ha jól emlékszem talán sosem láttam motorizált műveltsége nullponton kószált mindig a családnak a lakásunkban nem hajtott soha semmi semmit legfeljebb nyár közepén apa néhány szemtelen legyet az autóra és motorra úgy tekintgettünk mint kiválasztott embertársaink részéről az orrunk alá brúgó kegyes cselekedet ám meglovagolni nem kívántuk volt viszont gyakran heveny fülgyulladás tüdő hörgése mely otrombán vastag injekciós tűk felé terelte nászunk morgott is szuszogva a doktor ajtaján sokat kukucskálunk kukucskált a fene mint vérpadra a jámbor úgy botorkált a gyerek ciános szagú fehér ajtók fele a félelem ebbéli örök medrét megásva aztán már hiába fejlődött valamit a kor

akvarell

már nem tudom letapogatni mióta is izgatnak a falra szánt képek a gyermekkor laza homokján süppedeznek aprócska vizuális emlékek de azok inkább csak az idővel dacoló elbarnult fotók s ha megkent képeket láttam is olykor valahol csak fölösleges kacatoknak tűntek a szobákban szinte folytatásai voltak a nagy veretes ágynak s a faragott komódok fölött mint négyszögletű vázák komponálatlanul színeiket kínálták a pletykálkodni érkezőknek az események langyos iramába be sosem törtek legfeljebb kánikulában nagynénémnél volt jóleső érzés nézni miként emel ki hatalmas csáklyájával nagy úszó jégdarabot a téli vizekből egy marcona férfi s elmém röviden még el is kalandozott hová hordhatják a töméntelen jégdarabot a piktúra mögött utána igazából már csak a tanult avantgárd izgatott mélysége nélkül élvezve ha kispolgári közegem szörnyülködött sok nyakatekertségen és torzuláson míg a hűvös konstrukcióknál a kiművelt fő is indulatában az esztétikum nulla fokára hágott értetlenkedve nekem közben hiányos tudásom között elillant a ráhangolódás furcsa kedve s ma már csak a sejtelmesen szép akvarell érdekel

ál

honnan tudhattam volna a nyíregyházi vásári zsibongásban amikor a ragacsos színes üvegekre legfeljebb csak fáradt darazsak szálltak hogy a málnaszörpben nincsen málna a mézesen alvó narancsszörpben nincsen narancs csak a sóvárgás zakatolt bennem hogy anya vegyen egyetlen forintért egy maszatos poharat amivel a nap csúcspontjára értem azóta már lassan azt is értem hogy tej létezik tehén nélkül boros kotyvalékokba szőlőszem sose kékül habos pürékben nincs gesztenye a szalámit hosszan nehogy eltegye gyanútlan emberfia hisz legfeljebb a falakon túl sejtik a masinának mi mindent kell túrnia gyanús belekbe a csokoládé méltósága is hamarabb botlik szójaszemekbe mint kakaóba s ha egy hevenyészett vízióban ilyen a próba mit várhatsz a koordinátoroktól lehet azoknak akár többsége is doktor erkölcsük művi flórájuk művirágok s hogy jellemük a hatalomra rászok ezek hordozzák magukat s versenyt lopnak sosem lesznek méltó társuk a szegényes galoppnak és mire kiköpi őket az idő már késő a morális feredő hisz itt belül már minden el van rontva még szerencse hogy a nagy haláltánc nincs színekre bontva

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben