Spontán privatizáció-dal

betét Dargay Marcell és Gulyás Márton Korrupció című operájába

Élt egyszer három testvér Budapesten,
A János, a Sándor, na meg a Péter,
És adva volt mint szabad préda, pár
Nagyvállalat;
S ők megmozgatták a mozgathatót
Újmagyar ég alatt…
Haj, hazám,
Vajon
Közkincsből hogy nőhet magánvagyon
A rendszerváltás bíbor hajnalán?

Már úton voltak, három kiskirályok:
A Szabadverseny Szentélyébe gyorsan!
De megbotlottak egyként,
S azóta, mint az átok,
Csak kóborolnak pörgő dervisekként.

János pártállami olajvezér volt;
Bérbe adta mindahány telephelyét,
Járműparkját, hasznos eszközét
Péter szépreményű cégeinek,
És kötvényt adtak ki e gomba módra
Növekvő, duzzadó, szapora cégek!
János bevásárolt értékpapírból,
S így Péterhez folytak be sűrű pénzek…

S Jánostól Péter vette át az emberállományt,
Kisíbolt pénzből fizetést emelt;
S mivel Péter tejelt,
Csúcs volt a hangulat,
S jómódú dolgozói sem dühöngtek
A szemük előtt zajló, milliárdos
Lopkodás miatt.

Sejtvén a változást,
Sándor aktív reformpolitikus lett,
Nohát-nohát-nohát!,
S a reformkörök párttá szerveződtek,
És láss megint csodát:
Meg is nyerték a szabad választásokat!

Már úton voltak, három kiskirályok:
A Szabadverseny Szentélyébe gyorsan!
De megbotlottak egyként,
S azóta, mint az átok,
Csak kóborolnak pörgő dervisekként.

Hej, aztán államtitkár lett a János,
És bizottsági elnök is legott;
És ők hárman adták el a Nyugatnak
Az összes állami vállalatot.

Az ám, de közben gondja volt rá
E három rafinált fivérnek Budapesten
– Jánosnak, Sándornak, Péternek is –,
Hogy elmozdítson e vállalatokból
Ingatlant és ingót, motort, rotort, radart.
Hajhó, bizony, bizony, testvéreim,
Minden mozdítható csavart.

A cégeik papíron létező
Javai kámforrá váltak örökre,
Kö-vet-he-tet-le-nül…
Mire az új tulaj csődöt jelentett
Órákon, sőt perceken belül!

És Sándor kiállt a sajtó elé:
„Íme, a karvalytőke által tönkretett
És gyászos csődbe vitt magyar virágzás!…”
A három testvér így nőtt napra nap;
S művükből fakadt a későbbiekben
A külföldellenes közhangulat,
Juhhéjj,
A külföldellenes közhangulat.

Már úton voltak, három kiskirályok:
A Szabadverseny Szentélyébe gyorsan!
De megbotlottak egyként,
S azóta, mint az átok,
Csak kóborolnak pörgő dervisekként.