×

Frontkatonák

Pollágh Péter

2014 // 01

(Egy trafik árnyéka)


Nézem a sorkatonákat. Már más a nevük.
Tízpercenként nevezem át őket,
kicsi múltam így dagasztom
a trafik előtt: nem rakom még kirakatba.
Azt játszom, feltaláló vagyok.
Leszek. Féllábúakat is találok,
rendíthetetlen ólomkatonát,
ki gyalog issza a kávét, igen, gyalogosan.
Ólomkanál vagy jégcsap áll ki
a csészéből. Vagy csak csajka?

Frontkatonák. Horthy bácsi játszik velük.
Törnek, törnek, előre, előre az égtakaróig.
Majd végül csak eltörnek, mint a hőmérő.
Drága Don csókolja meg lábuk, vagy a Don
lábát csókolják, nem tudom (a hierarchiát).
Aztán összemennek a mennyben,
kicsik, mint a frontinok.

Félcédulás dögök: sütik rájuk a bélyeget
Rákosiék, majd Kádár apró dögei.
Hajlíthatatlan, eltörendő, ólomból öntött
bakák, tisztek, tábornok. Égetendő bálák.
Elveszik egész Felvidék is. És zúg a kirakat.
Elcsatolják a játékaimat. Sisakban, tányér-
sapkában nézik végig szálfaegyenesen.
Kártyajátékok. Kárókatonák. Katonapapák.
Egy rongyos bubi, mára annyit nem érnek.

Vijjogó szirénák, vércsék, keselyűk, hangsúlyok, szavak.
Kihantolni, újratemetni egy akcentust, egy tiszta osztályt.
Megszerelni, összeeszkábálni egy puskatust,
azzal kólintani fejbe az összes volt harangot.

Gyalogszerrel törnek rám az emlékkatonák.
Napóleonosok is vannak, tudod, mint a konyak.
Fölkapom az egyiket, gyanakvó kék a szeme:
ő is járt a Donnál. Nem csókolt kezet neki,
csak lábat, az nem is fagyott le, csak a másik.




(Az én katonám)


Borotvakéssel érnek az arcukhoz, és
egyáltalán nem félnek: kiképezték őket.

A felcserek beretváltak is,
meg a szanitécek, mondja az én katonám.

A fehér nyelű kés nehéz és szép,
mint egy kórház-tárgy. Komolyka.
Titok, abból faragták a borotváját,
és titokfa az arca. Nyárfehér nyír.
Katonapapa. Nem lehet lelőni.
Pamacsol, keni fel puha pofájára
a fehérséget, a régen kikevert
szappankrémet, és villogó borotva-
késsel szántja föl Titokföldjét, azzal
kopasztja meg a titkok bőrét, az arc
földjét, ezt a májfoltos lelőhelyet.
Az ávósók azt mondták: lelőheted.

Fehér a hab, mint az ispotály:
mosolyog az én katonám, majd elkalandozik:
védtelen vagyok, becserkésztek, körbevettek.
Gyalogszerrel törnek rám az emlékkatonák.

Mondjon még ilyeneket, papa, kérem,
az ablakban ülök, bőgős idő van, és egyre
csak kérem.

Végképp eltörölnek, mondja az én katonám
sok kásás szó után, s nem a levegőbe beszél,
mert az már nincs neki. Most veszik el tőle,
jönnek érte, viszik. El kell a fejem fordítani.

Kérlek, valóság, engedj el.

Elviszik, de a hangja itt marad: gondolj
valami szépre, mondja, menni kell játszani,
nem élhetsz a tiszta szobának,
ki kell menni, mert eltörsz, mint a nipp,
menni kell játszani. Katonásat.
Ne nyeld itt a könnyeid nekem, enni kell,
legalább katonákat.

Megnősz majd, és szépen bevárod,
míg gyalogszerrel törnek rád az emlékkatonák,
csak akkor, csak nekik add meg magad.
Kisebb úrnak soha.

(A nyolcvanas évek öregjei)


Nyolcvanas évek ablakában ülök,
s végignézem, ahogy kigyomlálják őket,
pedig nem allergének, s nem igaz, hogy gazok.
Csak allergiásak rájuk, mint az allegóriákra:
megfosztják a hadtörzset a lombkoronától.
A hadtestet. Tiszteket, arisztokratákat, bakákat,
az öreg maradékot, a resztlit. Reakciós senkik.
Rekvirált erdők, hulló lombkoronák,
befonta mind a gyökértelen, gyötrő
fagyöngy: jól hangzó, gonosz szó.

A nyolcvanas évek öregjei.
Arról beszélnek, ami már nincs is, ez a dolguk.
Rangidősek, rangrejtők, éthordóval járnak,
de még tudják, mit jelent a hátország,
hol vannak, meddig nőnek,
hol kezdődnek a tilalomfák,
milyen mélyek a tiltott tók.
Nincsenek, ezt mondják,
csak tavak vannak, nincsenek
tók. Mindenütt betiltott szók,
itt semmit nem lehet gondolni;
van egypár út, összeköti a tetőket, ködös,
de azon sem lehet járni, csak a földön
szabad, pedig, jó reggelt, világok vannak
a föld felett és alatt.
Senki nem él meg, aki gondolkodik,
a nap tégláit meg összetörik, mert
nem beépíthetők, nem megy át rajtuk
a haszon langymelege.

Elveszik az egész hátország,
ez is tiltott szó, gondolni sem mernek a többire;
ne mondd, hogy tiszta árja,
ne mondd, hogy legszebb katonája,
mert végképp eltörölnek.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben