Versparódiák

Csukás István: Énvornya, tevornya

Úgy van, ahogy Arany mondja:
ez az élet egy tivornya,
egy tivornya – még szerencse!
Tivornya a legfőbb kincse.
Mi lenne, ha nem tivorna?
Veresbor és sör se volna?
Édes élet, csak tivornjál! –
úgy sem vagy több, mint ökörnyál.

Hogy született, attól részeg,
kinek hona lett e fészek,
kinek hátizsák a cucca,
kinek téres minden ucca,
kinek tavaszt tivor tele,
és a nyárba mindent bele,
ősz is jöhet kora nyáron,
megveszem én aranyáron.

Könnyítsünk a nehéz igán,
tivornyával a tivornyán,
kinek is van abban kára,
ha t’vornyáról más t’vornyára
tivorja a tivorandót,
és tisztelve Arany Jankót,
kinek baj, ha mi nem bánjuk:
paródiát tivornyázunk.

Ez a világ paródia,
pokoltornác parókia,
de szép szó is a tivornya:
én-, te-, ő-, mi- és tivornya –
telitüdő hamiskodás:
négy sor Arany, egy sor Csukás,
a többi csak a ráadás,
Reményi és Tarján Tamás.

Aczél Géza: Tivornya

főzi anyánk a kondérban egyre főzi a tivornyát van ahol a neve tivuska máshol meg mányacs jobbmódú portákon bőrke is kerül bele meg ürgecsont körbejár a roppant fakanál órákon napokon éveken át a tivornya lassan készül akár a valódi költő a talmi sikerek odakozmált ízei nélkül ennek receptjét ma már csak én ismerem nevemet ha kérdik azt mondom géza bácsi voltam dicsérgettek persze jó szót ha kaptam félreálltam letöröltem ma ülök a nagyerdei tölgyek alatt elnézek nyugat felé de még az is csak kelet hortobágy ősszikén születik összes őszikém nincs tél és nyár csak ősz jön sok tavaszra itt kultúrembernek számít minden mihaszna a vers már elbukott nem éri meg az ebookot az utcán por bűz angol szó piszok a székház körül a délelőtti sörök apró böffenései közé a gyerekkor éhes korgásai vegyülnek ne sürgess szidott anyám a tivornya még nem kész már tudom biztosan nem fő meg nem fő meg soha ez az élet egy tivornya