Kökény nagyapám emlékére
Levélzörgés, szél zúgása,
nádsuhogás, s ahogy állta
a fenyves a téli vihart:
egykor csupán ez volt a zaj.
Ma minden búg, csörög, csattog.
Majd elhalkulnak a martok.
S elsimul a víz tükre lenn.1
Hiú vágy már, s csak képzelem,
hogy hozza békém az este. S
átveszi egy tücsök csendes
birodalmát.
2 Mi más volna?
Ez az élet egy tivornya.
3
Lárma nem elég. Dob dübög,
nyerít, visít, s mint ki dühöng,
zúzza egy se-férfi-se-nő
a hangszerét. Csak hangerő
ma már a dal. Úgy bőg, akár
motor s a gép. Légkalapács
döngeti végig a Földet.
Hallod még? Dobog a szíved.
1 A
Híd-avatás egy sora.
2 A mindenki által ismert
Családi körből egy sor.
3 A megadott sor az
Ez az élet… című versből.