×

Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Huszár Tamara

2013 // 11
Prózazene, szövegritmus – mintha minden azon múlna, hogy hová kerül a pont. Szvoren Edina annyira jól hallja, érzi, tartja a szöveget, nem kapja el a hév – már a Pertunál is úgy tűnt, és a Nincs, és ne is legyen olvasása során sem lehet szabadulni attól a gondolattól, hogy még a kötőszavak is jól átgondolt választás eredményei. Szvoren nyelvének jó értelemben vett kimértsége újfent különös élmény: a mondatok olyan magabiztos egyenletességgel következnek egymás után, mintha metronóm adná a tempót. Ám felesleges is lenne szépíteni: Szvoren írásai monoton, nehéz elbeszélések, csakhogy ennek a monotonitásnak már-már tudatmódosító ereje van.

Szvoren Edinát láthatólag a családok mikro­világa érdekli a legjobban, a személyek közötti kapcsolati rendszer, s főleg a kiiktathatatlan rendszerhibák, amelyek nem olvashatók abban az idilli és sugalltan fiktív családképben, amelyet a család szó kontextus nélkül felidéz. A megjelenített szituációk ugyanis azt mutatják, hogy az emberi kapcsolatok nagy része egyenlőtlenségen alapul, s hogy az alárendelt helyzethez – különböző mód­szerek segítségével – valójában nem is olyan nehéz alkalmazkodni. A kiszolgáltatottság Szvoren el­beszélői számára létállapot, nem kivételes pillanat. A családok sosem működnek: hol az apák tűnnek el, hol az anyák hazugok, hol a szülők zsarnokiak vagy közönyösek. És mindez egy életre determinál. Szvo­ren írásai azt igyekeznek megmutatni, hogyan.

A könyv egyértelmű, de nem változás nélküli folytatása a Pertunak. Olvasói szempontból mindenképpen sajnálatos fordulat, hogy a narratív formákkal való játékok szinte teljesen eltűntek. A Nincs, és ne is legyen tehát egységesebb a korábbi könyvnél, de pont emiatt kötetként nem is tud annyira izgalmasan idegen élményt nyújtani, mint a Pertu. A kreatív narrációs megoldások hiányát leginkább az Izsák című írás juttathatja eszünkbe, hiszen a történet a megszólítás aktusára épül, a szokatlan elbeszélői technika pedig dinamikusabbá, lendületesebbé teszi a szöveget. Nem kevés pikantériát kölcsönöz a belső monológnak, hogy a középpontjában egy beteljesületlen (és a címzettel nyilvánvalóan megoszthatatlan) intim kapcsolat áll – éppen az elbeszélés hangját adó nő és a megszólított élettárs felnőtt fia között. Vagyis a meglepődés érzése most sem iktatódik ki az olvasás menetéből, csak az okát inkább a történet szintjén kell keresni.

Néha előfordul azonban, hogy válasz nélkül maradunk. A kötetcímet adó novella egy része tipográfiailag is elválik a többi írástól, egy kislány elbeszélő kurzivált sorai nyitják az elbeszélést, amelyet három mozaik történet követ. Különböző család­tagok lépnek elő narrátorrá: először az apa mesél a hangmérnöknővel folytatott titkos viszonyáról, majd a fiú a családi kirándulásról, végül az anya a férjéhez fűződő kapcsolatáról. Nagyon is sokatmondó, hogy az apa, a fiú és az anya által közölt információkból nehéz lenne felismerni, hogy ugyanarról a családról van szó – néhány összecsengő megjegyzésből, s tulajdonképp a szerkezetből következtethetünk. De miért előzi meg a „családi albumot” a szeretetlenségtől szenvedő kislány beszámolója? A bevezető dőlt szöveg nem rövid, különálló novellaként is megállná a helyét. Egyértelmű válasz biztosan nincs. Az persze egyáltalán nem probléma, hogy az írások igényt tartanak az aktív olvasói részvételre – az elbeszélések enig­matikussága, az értelmezési irányok folyamatos kisiklatása igen erősen jelen volt a Pertu esetében is. Csakhogy ez a két szövegegység, éppen az összerendezés sikertelensége következtében, inkább kioltja egymást.

Hasonló frusztrációt okoz az is, hogy a Bábel tornyában az olvasó nem tudja meg, miért bűn a bébiszitter Mirkának a rábízott gyerekkel kirakóznia. Erre a kérdésre azonban maga Mirka sem tudja a választ. A mindentudó elbeszélő által lefestett lány tipikus Szvoren-karakter: kancsal, és a köz­vetítő iroda alkalmazottai szerint a neve sem elég anyás – így jobban kell igyekeznie az átlagnál. A lány irreális mértékben szorong, egyik este a „plümó” előkészítését kérik tőle, de megkérdezni sem meri, hogy mi az. Képtelen figyelni, amikor a szülők a szabályokat ismertetik, mert leönti magát szörppel, és a folt takargatásával van elfoglalva. A kommunikációs zárlat eleve elkerülhetetlen: a kiegyensúlyozottnak látszó anyuka és Mirka egyszerűen nem egy nyelvet beszélnek.

A novellák elbeszélői nemcsak ugyanazon a hangon szólalnak meg, de gondolkodásmódjuk is nagyon hasonló, s hogy ez mégsem zavaró, az Szvo­ren emberismeretének és különleges látásmódjának köszönhető. Ugyanis elsősorban nem a beszélt nyelv teszi hitelessé a karaktereket, hanem az elbeszélések lélektani következetessége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felvázolt életdarabkák valamiféle fejlődési ívet rajzolnának ki. A Nincs, és ne is legyen minden novellája szorongatóan és kényelmetlenül hétköznapi, bennük éppen a változtathatatlanság, az egy helyben toporgás nyomasztó érzése dominál. (A kezdeti állapothoz képest a legnagyobb elmozdulást A babajkó című írás produ­kálja, s válik egy ironikus váltással a Nincs, és ne is legyen legderűsebb kicsengésű novellájává.)

Egyrészt érdekes, másrészt egészen váratlan, hogy ezekben a sötét tónusú írásokban is milyen jól működik – a Pertuban is megtalálható – megfelelő ritmusban adagolt humor, még akkor is, ha ezek a passzusok csupán levegővételnyi szünetet jelentenek. Például a kötetet záró A térre, le című novella valószínűleg rákos elbeszélője a kulcsmásoló rég nem látott ügyfelének távolmaradása és saját állapota között hoz létre keserűen szellemes kapcsolatot: „Az is lehet, hogy meghalt vagy elutazott, futott ki a számon. Csak nehogy azt higgye, célozgatok. Nem kenyerem.”

Szvoren novelláinak legnagyobb erénye éppen a kiszámíthatatlanságuk. Nemcsak a következő lépést vagy mondatot, de a következő vessző helyét is nehéz megjósolni. Legnagyobb veszélye pedig, hogy a kiszámíthatatlanság könnyen programmá, rutinná szürkülhet. (Palatinus, 2012)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben