×

Metropolisz – hátország nélkül

Thimár Attila

2013 // 11
A világban a fővárosoknak különleges helyzetük van a városok között, de talán a legkülönlegesebb mégis Budapest helyzete. Amikor a Duna két partján elhelyezkedő három város egyesítésével létrehozták, majd ezután az első évtizedekben robbanásszerűen fejlődni kezdett, egy nagy területű, Euró­pai léptékkel számolva is jelentős ország központja volt. Amikor a kontinensen először meg­indult földalatti vasutunk, gyorsan fejlődő metropoliszunknak a közép-európai régió legnagyobb területét összefogó ország nyújtott hátteret. A trianoni döntés jelentős változást hozott, az ország területe egyharmadára csökkent, viszont a főváros a maga közigazgatási és kulturális intézményrendszerével, városstruktúrájával ugyanakkora maradt. A minisztériumok, az országos hivatalok, a múzeumok, a színházak száma nem csökkent, miközben a fővárosnak immár egy jóval kisebb ország vezető szerepét kellett ellátnia. Ehhez járult, hogy 1945 után a Budapest környéki kisebb településeket is a fővároshoz csatolták, és kialakult az azóta jellemző helyzet: a „vízfejű ország” – a szükséges méretnél jóval nagyobb székvárossal.

A 21. század elején is sok kérdést vet fel és sok anomáliát hordoz magában, hogy az ország lakosságának több mint egynegyede él Budapesten és közvetlen vonzáskörzetében. A város modern metropolisszá vált, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A hatalmas embertömegben óhatatlanul eltűnik az egyén, a rohanó élettempó közepette egyre magányosabbá válunk. Másrészt éppen a bőséges kínálat miatt a kulturális és szórakozási lehetőségek közül ugyancsak válogathatunk, főleg ha meg tudjuk fizetni a sokszor magas árakat. Éjszakai élet – nappali magány: ez a leginkább jellemző életérzés a modern metropoliszokban, s ennek nyomait próbáltuk meg követni a mi fővárosunkban is.

Tavaly novemberben nagy siker lett az első Budapest-számunk, s ez bátorított bennünket arra, hogy egy lapszámot idén is a fővárosnak szenteljünk. Nemcsak jelenkori kérdésekkel foglalkozunk, hanem visszatekintünk Budapest múltjára, a kevéssé ismert német színház történetére, majd a világhíressé lett Schunda cimbalomműhely titkaiba is bepillantást nyerünk. A századforduló történetéből most a vendéglátással kapcsolatos érdekességeket kínáljuk olvasóinknak: Stadler Károly és Glück Frigyes pályáját, valamint a fővárosban végzett áldásos tevékenységét követjük nyomon.

Fontosnak tartottuk, hogy fővárosunk ne csak mint szociológiailag vagy történettudományosan leírható objektum jelenjen meg lapunkban, hanem mint a művészek által feldolgozott téma is, ezért válogattuk be Lajta Gábor „éjszakai élet”-képeit és Lugosi Lugo László fotóit budapesti alkotók műtermeiről. A művészi feldolgozás nagyon szép elemzését nyújtja az a tanulmány, amely Jancsó Miklós és Szabó István filmjeit tárgyalja, és amelyből elénk tárul, hogy a filmtörténet e két kiemelkedő alkotójának milyen képe volt a fővárosról, s ezt különböző alkotói periódusukban és eltérő technikákkal hogyan formálták filmmé, mozgóképpé. E számunkban több szépirodalmi írás közvetlenül kapcsolódik azokhoz az élménytapasztalatokhoz, amelyek a fővároshoz kötődnek, s ezek is saját fényszűrésben mutatják meg nekünk a nagyváros hétköznapi életét.

Reméljük, hogy olvasóink is ugyanúgy élvezni fogják tematikus számunkat, mint amekkora örömet jelentett nekünk az összeállítása. A fővárosi lakosok azért, mert ismerősek lehetnek számukra az itt leírt helyzetek, a nem fővárosiak pedig azért, mert egy rövid pillanatra megismerkedhetnek azokkal az élményekkel és érzésekkel, amelyek az itt élők hétköznapjait kísérik.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben