×

Bújócska-játék; Isteni szarvasbogár; Új tüntetők

Ágh István

2013 // 10

Bújócska-játék


Ha egyszerre kisüt a nap, mintha a vén emlékezet
vetítene a kertre pár négyszögöles levendulást,
a lila parcella fölött fehér lepkeraj kavarog,
s ami biztosan itt fakadt, vibrál, akár a délibáb,
rég tapintott illóolaj szagát érzem az ujjamon,
pipereszappan illatú, álmatag szellőt kelteget
szirmából minden szál virág, s előttem három unokám
azt játssza szívből igazán, hogy ők már nem is gyerekek.

Egynyári csodálnivalót ismétel megint július,
de ami nekem megszokott, a friss élményben megújul,
s ha nem hal el az unokák késői emlékezetén
ez a korai látomás, mint gyermekkori motívum,
tovább forgatja a mai titokzatos találkozást,
mikor az én korom lejárt, ők meg éppen az elején,
boldogan és maszatosan fedezik föl a másikat,
s a levendula átragyog ördögfiókás arcukon.

Az évezreddel egyidős, talányos első nemzedék,
éppúgy valahány évesen, ők is csak olyan tétován
keresik egymást, mint ez a század keresi önmagát,
akár e nyár a jó időt, a kert árnyas rejtekhelyén,
bújócskáznak az udvaron, mint mi az ősök birtokán,
ösztönösen folytatva, mit eljátszottak elődeink,
így keresgéltek minket is a lelkes hunyók hajdanán,
mégis másképpen volt kerek nekünk a világ, mint nekik.

Épp ilyen békésnek ígért a századom új korszakot,
mely csak a gyermekkorban volt ártatlanul reményteli,
s amilyen türelmetlenül lettünk végül is nagykorú,
úgy akartuk az életet megint elölről kezdeni,
és most kívül a múlt időn, csodálatomra, itt vagyok,
hogy legyen még, aki marad a zöldbe süllyedt udvaron,
ha túlságosan messzire játszanák végül magukat,
mikor a bőrükre tapadt szál pókfonál is elszakad.

Kívánnék szerencsés utat, de hogy számukra mit jelent
a szerencse, és mit az út, most még nem gondolnak bele,
s ahogy majd az idő halad, amit a kívánság kivált,
nem ugyanazt jelenti már, ha mindennek más a neve,
távoli maradok nekik, akár nekem a nagyapám,
az első világháborús, lublini földbe tűnt halott,
ők pedig a személytelen tömegbe tűnnek nélkülem,
hogy el se képzeljem, kire vonatkoznak a jóslatok.

Isteni szarvasbogár


Vendége van a kora nyári kertnek,
páncélos lény, a nagy szarvasbogár,
megdöbbentem, amikor észrevettem,
hogy mi is történhet még ezután,

holnap jöhet egy vad, igazi szarvas,
medve netán a tölgyerdő felől,
s a rabló sem keresi az alkalmat,
világos nappal éppen így betör,

kitárt agancs borzalma a hangyákon,
míg árnyékára tűzi az avart
két hegyes szál a töviskoronából,
lakkos barnán, mint gledícsia-gally,

keresztbevág a helyi ösvény hosszán,
sima kavicsra hágva botlik el,
féloldalazva korrigálja útját,
s előttem szaporázza egyenest,

észre sem veszi hatalmas személyem,
melytől illene meghökkennie,
mint barna drágakőből metszett ékszer,
ha mozdul, akkor is élettelen,

csak mintha függne vezérlő sugáron,
s annak parancsa szerint megy vagy áll,
mellső részéből antennákkal csápol,
hat lábát oldalt tolva lök magán,

emberi kéz is alkothatta volna,
vagy más valaki az ember előtt,
szíve helyén pici villanymotorral,
mikor még csak a villám működött,

isteni robot, amint élni képes,
ha nem repül, halálba menetel,
s marad egy kertre való hiányérzet,
hisz a Teremtő volt benne jelen.

Új tüntetők


Ha én még fiatal volnék,
s lenne miért hullatnom vért,
tüntetnék-e ma is, mint rég?

vagy már soha olyan szépen,
nap helyett sugárzó képpel,
százezrekkel őszi fényben?

ha mennék is, már nem azzal
a forrongó indulattal,
mégsem vénségem marasztal,

hanem ez a viszályt szító
vándorkórus, ez a vétót
szajkózó cinikus cécó,

Savonarola keresztes
kölykei vadultak így meg,
mikor mindent elvesztettek,

mintha forgószél támadna,
ahol senki sem gondolja,
csődületbe csap az utca,

időzített pózban állva,
felkiáltójellé váltan
akár föl is robbannának,

egy mondatra, egy ütemre,
egy színházi jelenetre,
egy végszóra kiképezve,

és egyszerre ismerősök
unokáikban az őszből
előkerülő elődök,

azt a zászlót én röptettem
hajdan, ugyanazok ellen,
akik éppen velem szemben

megrendezik a szabadság
nevében a diktatúrát,
mintha rab volna az ország,

mi meg csak úgy létezünk most,
mint valami régi hóbort
emlékéből élő fantom,

ám a mutatvány sincs másért,
csak a játék látszatáért,
melyben ők vannak hatalmon.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben