×

„A szemeddel mi történik a földben?”

Jékely-érme

Térey János

2013 // 07-08
Jékely Zoltánnál minden együtt áll, ami lenyűgöző a költészetben. Élet egy lassú halálra ítélt bolygón. Fenyegetettségében is erőteljes élet. Évszak a kútmély ősz. Az objektumok szinte mind romok. Az egzisztenciák veszőfélben, s a hangnem óhatatlanul elégikus. Lírai muzeológia. És ötvösmunkák a forma páncélján. A keresztrímes, négysoros strófák megbízható ingaóraütései; a „pillanatban – visszapattan – víz alatt van” rímek kosztolányis mesterhármasa; ugyanakkor semmi merevség! Kerek és telített, mint egy korty falernumi vörös. És micsoda hév! „…rinocéroszi robogással / vágunk neki a vágánymenti sásnak – ” A romkultusz romantikus pátosza – tán utoljára – őnála hiteles. Jékely-embléma az állva maradt budavári Kapisztrán-torony, amely mellől lebombázták a templomhajót. A „Kalotaszeg! Magyar mirákulum!” fölfohászkodása is élő és örök (Zentelke felé).

„Legjobban tetszettek nekem / a földön: nők és templomok.” Élet egy szatíros villanású szempár tükrében.

Jékely kétségbeesetten életpárti.

Erdély és mindig Erdély, a „Kollégjum”-nak, sőt „Kollégyom”-nak hívott enyedi iskola, a kolozsvári Sétatér, az „ánizsteák, gombák, puliszkák, / nélkületek velem mi lesz hát?” nosztalgikus taktusai. Merre sátoroz az a vén vadorzó, Kaskötő Dani? „Ugye holnap elindulunk, Apu, / s megkeressük halcsontos kalibáját, / a Kuvaszónál, keserűlapu / között, hol nemrég utoljára látták? –” Minő aromák! S a zengő falunevekbe feledkezés is zsongító! Mégsem transzilván fenyőromantika.

„…mindég ilyen cudar őszben a végük / nyáron kezdett vak magyar háborúknak” (1944. október).

Az utóvéd a marosszentimrei templom tízfős gyülekezete.

Jékely világában gyakran ősz van, legföljebb tél; nyarai hideglelősek. „Valamikor a hókristály helyén / jánosbogárka stoplámpája égett” (Éjjel a hómezőkön). Töviről hegyire ismeri az enyészet forgatókönyvét és a bomlás bonyolódásának módját. Az érzékeny fokozatokat. „Ott, hol a télen elhullott nyulat / a gyérfüves föld feldolgozza lassan, / ott lesz a fű tavasszal legdusabb” (Levél). „Amivel úgy csodáltad a világot: // a szemeddel mi történik a földben?” (Éjfél)

Az ingatlanállomány rohadófélben. Azok az állig gombolt, jövőtlen, baljósan feketéllő házak az Éjfél Budán-ban! Máskor pedig „…kongassuk bottal esteli / sétákon vén villák fekete rácsát”. No de azóta „Lebontották a házat, hol születtünk, / – mint a Tabánt. Ágyunk, székünk elégett. / Sok könyvünk méltatlan kezekben eltünt – / s hová lettek alakunkról a képek?” – írta jóval Budapest ostroma előtt, 1935-ben (Új évezred felé).

S úgy alszunk már, mint földünk más felében
a kőbepólyált, hosszucsontu inkák.

Aki töprengett már valaha jelzőn, tudja, milyen magas a találati értéke e „hosszucsontunak” itt. (Csak azért sem nézek utána, valóban nyúlánk termetűek voltak-e az inkák.) És verstárgyként milyen tűpontos találat – a hóhér háza télen!

„A sím félméteres havat hasított” – írja (Séta alkonyat felé), természetesen sílécről beszél, ezt a „sím”-et olvasva először mégis erdélyi tájszóra gyanakodtam, úgy megszoktam azokat szerzőjük Faust-fordításából – is. „Fák öbliben lábbog a hold-kanú” – ember legyen a talpán, aki ezt a sort városi létére megfejti (a csodálatos Apátlan éjszakákban). Ugyanitt: „Az aragonit-váza odva búg, / madárhangon: hupupa, hupupa”. Micsoda zörejbrigád dolgozik ebben a noktürnben! Csupa kip-kop és klik-klak, zörgés és csörömpölés, csupa remegés és lebegő félálom.

És az abszolút életigenlés ugyancsak Jékely hangja: „Hol vagy, harangszóval bélelt vasárnap, / tisztaságillat a váltott ruhán! / Az üdvnap-délelőtt gyermek-reménye / s a mélabúba dűlő délután!” (Az utolsó szó keresése)

És Itália szerelme. És Budapestből csakis Buda, mely számára otthonos hegyvidék.

hányszor töltött meg sajgó végtelennel
rossz éj után a hajnali harang
a semmisülés kéjét megjelentve!
(Budapesthez)



Love Cats, még jóval Robert Smith és a The Cure előtti időkből:
A márciusi hímgerincek forró
lihegése, kísértetes tremóló…
…hajhászott kandur vad vér-vallomása,
s kacér nősténye álszűz nyögdelése
(Macska-szerenád)

És ez a miniatűr, elképesztően bájos remek:
Kis rézkígyó táncol az erdőszélen,
testébe télire napot raktároz,
hogy kellő fénnyel és kalóriával
fogjon a földalatti éjszakához.
(Másodvirágzás)

Értik, hozzáfog a föld alatti éjszakához, kígyó létére: Jékelynél megteheti.

És az Idősárkány győzedelme mindenekfölött; és megint csak a körkörös romok:
És lassan kiürül a pince,
csak a házmester hátgerince
marad, a gróf medencecsontja
meg az írónő koponyája.
(Romház)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben