×

In contumatiam; In contumatiam; Ébrenlét; Rések; Haladék

Markó Béla

2013 // 07-08

Újratermelés


És reggelente mindent újraépít,
az ég nagyjából ugyanúgy ragyog,
ugyanúgy hunynak ki a csillagok
a szélben, és ugyanúgy húzza végig

világló ujjbegyét az ablakon,
s egy mozdulattal később majd letörli,
de nem próbálja végképp összetörni,
mit eddig láttam, hallgatom vakon,

hogy körbejárnak mind a kerekek,
s ismét lesz gyűlölet vagy szeretet,
csak termeli ugyanazt szakadatlan,

s nem unja meg, időnként széttekint,
egymásba illeszt s összemér megint,
mert bennünk van, mint mondat a szavakban.

In contumatiam


Mert önmagában, persze, láthatatlan,
saját képében sehol sem lelem,
s akár az egyoldalú szerelem,
hogy pótolnám is száz meg száz alakban,

de azt sem tudhatom, vele milyen,
hiszen csakis azáltal van, hogy nincsen,
illetve mindig másban van az Isten,
és nem láthatjuk, hogy vajon miben

s kiben, leginkább abban, ami volt,
aztán már nem volt, mintha a sikolyt
vissza- s visszabonthatnám még szavakra,

ha éppen ő az, aki messze száll,
s véres fehérneműje, egy madár-
tetem hever az úton szétszakadva.

Ébrenlét


Álmukban kell a fákat metszeni,
amíg a nedvkeringés elered,
kettévágni az alvó ereket,
s majd csak utána felébreszteni,

illetve hagyni, hogy ébredjenek
és nyújtózkodjanak a híg napon,
amikor úgysem lesz majd irgalom,
s a fölösleges alkatrészeket

elhordták rég, de vajon mennyi vagy
s ki vagy, és aki így-úgy elsirat,
csupán az elhajított ágakat

búcsúztatja, vagy a fát is velük,
ha kívül is már csak saját magad
tapintanád, s hiányzol mindenütt.

Rések


Inkább a jóllakottság, mint az éhség
és szomjúság, amitől kifakad
itt-ott a kéreg, hogy megnyílanak
a rések mind, s valami mintafélét

vagy tervrajzot majd napvilágra hoznak
abból, mi eddig felgyűlt legbelül,
s most lüktet, tágul, ernyed, megfeszül,
de végül mégis mindig visszakoznak,

akár a test, amely már fuldokol
egy másik testben, aztán valahol
előbb-utóbb csak partot ér, és végre

saját magából ismét feltelik,
és ismét szétteríti terveit,
hogy hátha egyszer nem múlik az éhe.

Haladék


Tartós közelség, sőt, egybeszakadt
nedvek, nyál, vér, verejték a közös
bemélyedésekben, és körkörös
hullámzás, nem lehet vagy nem szabad

kettéválasztani a testszagot
s a hangokat, hiszen betöltenek
már minden rést, és testet öltenek
egymásban is, miközben felragyog

néhány virág, majd egy-egy levelet
véletlenül a földre ejtenek,
de mit számít még, hogy miből s melyik

hullatta el, ha egynek látszanak,
és titkolják a dermedt ágakat
belül, s mindent, mi külön rejtezik.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben