×

Vége a régi időknek; Szökés Budára; A vágy

Becsy András

2013 // 06

Vége a régi időknek


Jelentem alássan, Vančura Úr,
a lugas egy megfáradt trubadúr,
már Moll mélázik itt a csupa Dúr
faágakon – megannyi buta húr.

Elmúlt, vége a régi időknek!
Nehéz gyümölccsel a szőlőkacsok
a ház oldalának nekidőlnek,
alattuk a kert rossz csapja csacsog.

Lomhább lett már a pincérek tánca,
langyos pezsgőtől tocsog a tálca,
gőzgombócok illatától hamvas
vadas szószban szendereg a szarvas,

szokott rendben mellette bor s szóda,
– de mintha valami tavaly óta…

Most is volt nyár, jelentem alássan!
Felsercentek a napolajcseppek,
hogy meghalljam, hogy érezzem, lássam:
mint friss rügyek, fürdőruhák alatt

a bimbók megint megkeményedtek;
tengernyi hűs Staropramen-falat
futott neki az ismeretlennek,
akár a tömör szökőáradat,

s zuhant le gyöngyözőn a krigliken
a kockás abroszokra, amiken
begónia-féle folttá fakadt,

de mégis most az egyszerre-Igen
Egész mellett az az atomnyi Nem:
csak a szeszély hiányzott. Lemaradt.

Szökés Budára


A Nyugatiba robogni fel,
onnan hatossal át Budára,
a Petermann bíró utcába
virággal, tejjel, két kiflivel,

káromkodni a kapualjban,
felszólni, hogy: „már megint baj van,
a kulcsaimat otthon hagytam”,
az ajtó berreg, aztán kattan,

a lépcsőket taposni egyre,
hozzá, az első emeletre,
virágot adni, meg satöbbi,
azt, amiért oda kell szökni,

majd kifli, tej, kávé cigivel,
aztán a hatosra szállni fel,
a Nyugatiban egy vagonba,
és mindezt háromszor havonta,

az egészet stopperrel mérni,
hogy bírja-e a test, a férfi,
hogy Mindabból mennyi is maradt,
egy évvel a negyvenegy alatt,

hogy az a léc még áll, nem rezeg,
s remélni, hogy míg itt dolgozol,
az ajtóig pont az ajtótól
a nyolc órádon belül leszek.

A vágy


Három méter van az ajtó s az ágyvég
között, megannyiszor leléptem ezt már,
poros kacatokkal megpakolt szertár,
kettétört kémcső, penészszürke árnyék,

egy címlap: félig fedett női ágyék,
kis Énekeskönyvön két kártyanaptár,
egy üveg meggybefőtt, amit te adtál,
s az is itt van már, amire még vágynék.

Valahol az is itt van már, amire…,
kezemben fogtam, elspájzoltam ide
magamnak, másoktól elrejteni, de

nem tudom, hol van (könyvben kell lennie?),
sikerült eldugnom, de hogy ennyire,
s azt sem tudom már, hogy mi az, amire…

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben