Szathmáry Istvánnak
Szép volt a táj,
és szépek voltak a lepkék.
És a lányok is mind.
A Penavin tanárnővel
ezerkilencszáz77-ben Lendván
szívtuk a zöld levegőt!
Mi, fiúk a borászattal, szőlészettel
kapcsolatos tájszavakat gyűjtöttük,
többnyire borospincékben,
ebből kifolyólag a felmenetel (a friss levegőre)
általában bizonytalan volt.
Emlékszem egy jó kocsmára
és egy Jukeboxra, melyben
lakozott sok jó bakelit.
Stereo Elvis és ABBA.
Waterloo / Watch Out
http://www.youtube.com/watch?v=CwGfdWWuBYo
Szúnyogh Sándorék csajoztak volna
a mi csajainkkal,
de csak a kancsó és a bor maradt nekik.
Mi meg nevettünk.
Aztán nekivágtunk
az örökzöld domboknak.
Szívtuk a zöld levegőt,
és hallgattuk a furcsa,
ismeretlen szavakat.
Mert a táj szép volt,
boldog és kövér.
Mikor hazaértünk Újvidékre,
Jung Karcsi,
aki muravidéki köcsögökkel pakolta fel magát,
kora hajnalban, a vasútállomáson
hanyatt vágódott egy kiadós, friss hányáson.
Repültek a cserepek szerteszét.
Darabokra tört mind.
A lendvai kancsók és emlékek.
Penavin tanárnő taxit hívott,
mi meg vártunk a telepi buszra,
és nem is tudom,
mire gondoltunk.
