Fénybelövés

Kortárs költőverseny

„Én, angyal meg állat, vagy csak por meg pára”
Szólt vihart üvöltve, felhőket tépve.
Vajon ő lenne őrültsége a visszájára fordított lénynek,
Vagy villám, melytől a sziklák is meggyulladnak?

Arc nélkül kizuhan az égi szekrényből,
Üszkös szárnyai ajtóként csapkodnak.
Az ellopott napfényt hasában őrzi,
Mely ott, jajongva lüktet és örvénylik.

Megborzad a setét tenger, mivel hallja,
Mely bús hangon mormol a réműlt ég alja.
Látja árnyékát egy szigetre csapódva,
Rossz álomként, dühös óriás és torz alakban.

Miként elsüllyedt csillagok a feneketlen kútban,
Az égi tükrök benne immár homály nélkül ragyognak,
És nincs bennük sem angyal, sem állat,
Csak poros szekrény és kihűlő, gyenge pára.