×

Fénybelövés

Kortárs költőverseny

Ladik Katalin

2012 // 12
„Én, angyal meg állat, vagy csak por meg pára”
Szólt vihart üvöltve, felhőket tépve.
Vajon ő lenne őrültsége a visszájára fordított lénynek,
Vagy villám, melytől a sziklák is meggyulladnak?

Arc nélkül kizuhan az égi szekrényből,
Üszkös szárnyai ajtóként csapkodnak.
Az ellopott napfényt hasában őrzi,
Mely ott, jajongva lüktet és örvénylik.

Megborzad a setét tenger, mivel hallja,
Mely bús hangon mormol a réműlt ég alja.
Látja árnyékát egy szigetre csapódva,
Rossz álomként, dühös óriás és torz alakban.

Miként elsüllyedt csillagok a feneketlen kútban,
Az égi tükrök benne immár homály nélkül ragyognak,
És nincs bennük sem angyal, sem állat,
Csak poros szekrény és kihűlő, gyenge pára.

Térey János

1970-2019

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs legfrissebb száma

Bővebben