×

Pokolba menet

(Kálvária-ének)

Sajó László

2012 // 07-08
Csak tudnám, mit akart üzenni nektek egy öreg ponty
a nagyvásárcsarnoki siralom-akváriumból!
Utassy József emlékének


Így az a vers indul,
mihez végső pontot
görgethet akár maga a
dátumos halál is.

Hatvankilenc évnek
gyűrűje rám égett,
pántolódik homlokomra
a hetvenedik már.

Megyek a pokolba,
kór tüze ragyogtat,
megettem egy mázsa gyógyszert,
s alig enyhül kínom.

Megyek a pokolba,
már harmincnyolc éve,
úgy járok én oda, mintha
otthonomba mennék.

Otthonomba, végleg
tébolydába zárva,
ments meg engem, ifjúságom,
te egyetlen, árva.

Édesanyám,
Te Drága!
Mi van akkor,

ha megőszült
magzatod
álmában

visszaordít
öled
odújába?

Én, márciusi gyermek,
Március! Március! Március!
százezer éve szeretlek.

Forradalmat hazudott,
Március elzugott.
Szabadságot! nem üvölt,

Március szélütött,
Március számüzött.
És tömegsír a Föld.

Elmúlt a tavasz,
itt van a nyárvég,
fekete az út,
s még feketébb,
ha rá az elmúlás
angyala lép.

Hanyatlásvégi nyár van.
Rezgő nyárfa
ideg-összeroppanása.

Magam varjúhodón várom a leletet.
Nem ballagok tova. Nem szeptemberedek.
Kiver az idegláz, szívem belereped.
Rédicsi útszéli pléhkrisztus, meztelen
kiállok az útra. Varanggyal megetet
egy angyal. Ágyékomra repül egy kendő.
Szirénázva megjön és elvisz a mentő.

A többiek köszönnek.
De jó, hogy itt vagy!
Már szaga van az ősznek.
Száll levélhullaillat.

Örülnek az új beteg jöttének,
újra itt vagyok, jöttem öt hétre,
itt a vén csecsemők öthetesek,
és az elmebajban ötletesek,
szűk az agyuk, de szobájuk tágas,
csap is van benne, és pont ötágyas,
ebédelni megyünk, mint a rabok,
megszököm, öt hétig nem maradok,
nem maradok, biz’ én, öt hétig,
legfeljebb az öröklétig.

Engem nem tesztek be
a Cserepesbe,
az alkoholistákhoz!

Iszom én itt, egyedül.
Uram, imádkozz!

Őrültekháza. Éjszaka.
Vizelet szaga. Vér szaga.

Nincs más kiút, mint megdögleni.

Úgy dől belőlem a dögszag,
mint egy felakasztott kutyából.

Éjjel a szél ha dögszagot lódít,
ebek tudják csak elsiratni úgy
az ember összes magánhangzóit,
mint ez az Utassy Józsi!

S Utassy Joe sír.
Gyöngyöt
köpköd
foga közt, az ember összes mássalhangzóit.

Utassy Joe itt?
Jó. Most már maradok holtig.

Pózva, Külsőkórház.
Magyarország külső.
Alsó Magyarország.

Kisfaludpuszta, Pózva.
Megállóhely nemrég.
Magyarország hol van?

Hol van Magyarország?
Fel se építették,
ledózerolták.

Kórháznak is külső.
Én, a különc,
csillaglelenc,
pizsamás fegyenc,
hazámat itt lelem.

Halálom itt lelem.

Lesem a hulla Holdat.

Hol vagy
Erzsi, Kedves!

Ne kapj szivedhez,
mert odaég!

Ágyam sodronya távvezeték!

Ne mondd! De, mondd! Maradj, ne még!

Ne gondolj rám, mert kihűl az ebéd.

Mint anyókák,
motyogok magamban.
Nincs, hát nincs. Ha van, van.

Rettegem itt a csillagok titkát,
hunyorgok: hátha kerengő kripták?!

Vagyok a Földdel idebéklyózva.
Pszichiátria, Külsőkórház, Pózva.

Nagy a falu, sok a bolondja.
157 férőhely.
Kész röhej.

Élek, mint a bolond Vincent,
boldogtalan rédicsi szent.

Édesanyám, elmennék a boltba!
Nem mész te sehova. Ez Pózva.

Leiszom magam a pózvai presszóban!
Ide, a Gödörbe szöktem, hogy megszokjam.

S iszom tovább. A sarkon van
az Akácfa. Aranyászok.
Balassi-emlékkardommal
török! zúzok! hadonászok.

Elém állnak: ölj meg!
Köztük ösvényt nyesek.
Szirénázva jönnek
fehér köpenyesek.

Se tabletta, se kanál
orvosság nem használ.
Vedd be, és nyeld is le!

Nem jók semmire.
Jó vagyok a semmire.

Már csak a halál.

Ama kórteremben,
ahol sohasem alkonyul,
csak reggel van, reggel.

A matrac alatt lopott zuhanyrózsa.
Vizet préselek. Nővér elkobozza.

Vagyok villámsújtotta, villanytalan pózna.
Vagyok a keresztem. De ki az, aki hozza?

Vészmadár fészke, odva
évgyűrűimnek, Pózva.

Olyan sötét van itt már, mint egy pasztásdobozban.

Szívemen innen
mintha az Isten
hallgatózna.

Odabenn kuss van.
A Nagy Madár kushad.
Aztán kihussan.

Én is elhussanok.
Utolsó versemet
szellő lapozza,
Nap láttamozza.

Kelt, mint lent, dátumos halál, Pózva.

Testem marad ott csak,
furcsa pózban.
Magzat a halottat
utánozza.

Küszöbén a napnak
csillagfakuláskor
mihez kezd az ember?

Fekszik. Ébred. Meghal.
Hajnali negyedhat.
Küszöbén a napnak

csillagfakuláskor.

Lesz ez a sárgaház siralomház!

Kimegyek a timi-temetőbe,
befekszem egy kipi-koporsóba.

Hogy tündököl a temető!
Vár apám, fiam. Te meg Ő.

Nem lesz semmi ama napon,
semmi különös.

Rohadok a ravatalon.
Büdös lesz. Büdös.

Koporsószagom van,
tömjénillatom.

Isten, sehol se látlak téged.
Csak bűz van és tízezer féreg.

Isten:
Te gonosz, te bitang, te barom!

Beleillek a tájba nagyon.

Te, te csillagközi csaló!
Ez az egész mire való?

Te otromba, bumburnyák Isten!
Te, a kozmosz böhöm-nagy ökre!

Te, a süket, Te, a vak!

Majd számolunk! Számon kérem tőled
én: apámat, fiamat!

Majd meghalok egy pénteken.
Ott leszek, Uram. Én. Te nem.

Be voltam a sárga házba zárva,
felmásztam a keresztfára,
te majom,
hogy onnan kiáltsam:
fáj, nagyon!
Nagyon fáj!
Rozsdás szög bilincsel
csuklómnál,
orditok:
nincs titok!
Nincsen!
Isten!
Te hazudsz!
Meggörbít a tetanusz.
Én, aki titkaid lestem,
bitófán végzem, kereszten.
Vérem kifröccsen,
agyam kiloccsan.
Temessetek el titokban.
Látom az Istent:
ott van a
Nagy Varangy.
Ő a hullajel
rajtam. Ül, pislog.
Nem árulja el,
mert nincs, a titkot.

Elevenen vagyok eltemetve!
Hiába ordítok a menetnek,
visszaindul.
A különbusz visszaindul.
Nekem még nem elég a kínból.

Ősz magzatot,
elkapartatok.

Mint egy kutyát, idelöktetek.
Leszek széttrancsírozott dögtetem,
förtelem.
Nincs, mint apámnak, lőtt sebem.
Kaparhatom áldott földemet
magam,
magam
hogy kiássam,
hogy kilássak
a réseken,
s kiáltsam:
ÉLEK ÉLNI!
Éli, Éli,
nem hallod meg Te sem.

Az ég, a föld, a  koporsó nem nyílik meg. Ti,
emberek, ti
el se tudtatok temetni
tisztességesen.

Hajam, szakállam méterre kinő,
körmeim alól húsz hold jön föl,
én már sohasem a földből.

I
T
T


N
Y
U
F Ö L D E T    T R Á G Y Á Z N I  J Ó  L E S Z
S
Z
I
K


U
T
A
S
S
Y


J
Ó
Z
S
E
F


Közös sír, temető, Rédics.
Fekszem mellétek,
férgeknek étek
édes apám! fiam! én is.








A szövegben Utassy József motívumai, szavai, sorai, strófái; változatok, parafrázisok.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben