×

„A furcsán pöndörödő szál”

Nemes Nagy Ágnes családfája

Szilágyi Judit

2012 // 07-08
„Az irodalomban ugyanis – hiába – mégsem lehet elvágni azt a furcsán pöndörödő szálat, ami a művet a mű létrehozójával összeköti; Isten tudja, mintha mégis volna valami összefüggés író és írásmű között. […] Úgy látszik tehát: sosem hittem igazán, hogy »csak a mű számít«.”1

Talán meglepő, de az a Nemes Nagy Ágnes ír így, akiről közismert, hogy nemcsak költészetében, de esszéiben, sőt interjúiban is a személyesség kivonására, a privát vonatkozások elrejtésére törekedett. Művei hátterében tudatosan tartotta takarásban a szerzői szubjektumot, s mindenkor kínosan ügyelt arra a képre, amelyet – akár egy nem irodalmi beszélgetésben is – magáról közvetített.2 „Émelyedem, magam kibontván” – vallotta egyik fiatalkori lírai miniatűrjében (Őszinteség), s ez az attitűd egész életében megmaradt. Lengyel Balázs szerint „ő aztán nem engedte meg magának, idősödve még kevésbé, hogy a líraiság, az exhibíció jegyében kiadja magát. Csak egészen kétségbeesett, feltörő érzésindulatoknak volt kénytelen, akkor is csak nagyon ritkán, a versben közvetlenül szót adni.”3

A kontroll alatt tartott személyesség és a versekben (mégis) feltörő, megnyilvánuló indulatok kettősségében, de leginkább a szerző fentebb idézett felhatalmazásával vágunk neki Nemes Nagy Ágnes családtörténetének felvázolásához, azzal az előrevetett tézissel, hogy az eddig nagyrészt ismeretlen személyes történetnek vannak poétikai következményei is, mi több: Nemes Nagy Ágnes családtörténete a világszemléletét meghatározó traumatikus élményekhez hasonló módon építette léttapasztalatát.



Nemes Nagy Ágnes felmenőiről többször, de igen szűkszavúan nyilatkozott, akkor is igyekezett tágabb (elsősorban irodalmi) dimenziók felé eltolni emlékezését. A személyesség, a magánszféra is csak annyiban érdekes számára, amennyiben alkalmas arra, hogy költészetébe emelje. „Felmenőim többnyire református papok és ügyvédek voltak. Meg kell azonban vallanom: gályára vont ősről csak legendák alapján beszélhetek. […] a legendát, a benne levő etikai erőt tisztelem, közel áll hozzám, így került verseimbe is. Ha már családról van szó, megemlítem egyik nagyapámat, akinek érdeklődési köre, sokkal később, megérintette verseimet.”4

A továbbiakban nem is feltétlen a család tematikus jelenlétének bemutatása, a tényszerű listázás, sokkal inkább a felmenőkhöz való viszonyulás minőségének vizsgálata a fontos. Őseimhez című versének központi kérdése éppen ez.

Ernesztinák, tisztes Zsuzsannák,
tanyák, szekerek, paplakok,
nagyapám, ügyvéd, Egyiptomban
s egyéb szók, percek, ablakok,

hogy nyíltatok rám? Hogyan láttok?
előttetek – fényben, vakon –
idegenül, zavartan állok,
s arccsontjaim tapogatom.


A nemzedékek folytonosságának zavarba ejtő élményét, a felmenőkhöz való viszonyulás ambivalenciáját a szülőkkel közös otthon nyomasztó légköre csak fokozza.

a sarokban díszkönyv és árnyék gyűl keményen
mind fullasztók az ízek és fullasztók az álmok
(Otthon)

Nemes Nagy Ágnes verseiben az ellentmondásos érzelmek többször indulatos elutasításban, teljes megtagadásban törnek ki:

Fajtámat nem csodálom,
sejtjeimen nem csörgedez családom, –
(Tavasz felé)

Nekem származni nem öröm,
se jól, se rosszul. Köszönöm.
(Származás)

Ugyanakkor újra és újra megvallja az eltéphetetlen mégis-kötődést:

– Ti őseim, kik porladoztok,
– – – – – – – – –
ti lényem szélső pántjai,
(Elégia egy fogolyról)

A kötődés–megtagadás bonyolult ingázása mögött felsejlő konkrét családi viszonyok homályos problematikussága, az elhallgatások, a kifejtetlenség kelti fel az olvasói, értelmezői kíváncsiságot.



A Petőfi Irodalmi Múzeumban található Nemes Nagy Ágnes-hagyatékban5 az irodalmi szövegek (versek, esszék, tanulmányok, előadások) és a (hozzá írott) levelek mellett jelentős a személyi dokumentumok mennyisége. Nem csupán Nemes Nagy Ágnes, de a család több tagjának anyakönyvi kivonata, bizonyítványai, igazolványai, önéletrajzai és más vegyes dokumentumai találhatók az irategyüttesben.6 Különösen érdekesek azok az 1700-as évektől datálódó, nagyalakú, magyar és latin nyelvű fóliók, melyek zömében a család nemességét igazoló eljárásokról maradtak fenn, de vannak köztük örökösödési és birtokarányosító iratok, adásvételi szerződések, különböző vizsgálatok jegyzőkönyvei, passualis-levelek és néhány családfavázlat is.7

Ebből a mintegy százötven régi iratból, az anyakönyvi kivonatokból és a családi levelezésből sikerült a Nemes Nagy család genealógiájának feltárása, egy tíz generációt áttekintő családfa összeállítása. A családtörténet minden bizonnyal foglalkoztatta Nemes Nagy Ágnest is, hiszen nem csupán megőrizte ezeket az iratokat, de néhány változatban maga is elkészítette két-három gene­rációra visszavezetett családfáját.

A magyar kultúrtörténet több jeles szereplőjének genetikai vizsgálatát, ennek részeként családfájának felállítását Czeizel Endre elvégezte.8 Az ő módszertanát és jelölésrendszerét követve ábrázolom Nemes Nagy Ágnes családfáját, de a mellékelt ábrán a családnak csak a fő ágát adom meg.9

Az ősapák


Nemes Nagy Ágnes felmenői között három Nagy család leszármazottai szerepelnek. Ezek az ősök lakóhelyük szerint különböztették meg magukat; így szerepelnek majd az alábbiakban az Érkörtvé­lyesi,10 az Aldobolyi11 és a Böszörményi Nagyok. Ez utóbbiak jelentik a főági felmenőket, s mint ilyenek, a hagyatékban is ők a legjobban, legrészletesebben dokumentáltak.

A Nemes előnév egybeforrt a Böszörményi Nagyok történetével. A régi családfa összeállításában a legnagyobb segítséget a régre, háromszáz évre is visszanyúló, a nemesség megszerzését igazoló dokumentumok, dokumentummásolatok jelentették.

A (Nemes) Nagy család névadó őse Nagy Márton (I./1.), a Szabolcs vármegyei Rácböszörmény (utóbb Hajdúböszörmény) főbírája volt. Az 1636. június 20-án II. Ferdinándtól kapott armális (vagyis birtokadománnyal nem járó, de címerrel ellátott nemesi levél12) eredetije ma már nincs a Nemes Nagy-hagyatékban, valószínűleg még a 19. században elveszett.13 Fia, Mihály (II./1.) még böszörményi születésű, de valószínűleg ő már elköltözött Bereg megyébe. Az ő leszármazottai közül három fiúról tudunk: Mihály (III./1.) Csanád vármegyébe került, Gergely (III./2.) a Bereg megyei (Vámos)Atyában, majd Hetében élt, katona volt.14 Andrásról (III./3.) mindössze annyi maradt fenn, hogy hajdúként szolgált.

Mihálynak (III./1.) Mihály (IV./1.) és András (IV./2.) nevű gyermekei születtek. Mihály Olaszliszkára költözött, András pedig vissza Böszörménybe. A nemesi származás igazolását ezen az ágon Liszkai Nagy Mihály (IV./1.) forszírozta. Az általa indított igazoló eljárásból maradt fenn az a dokumentum, mely szerint nagyapja, Mihály (II./1.) már 1709-ben igazolta nemességét.15 Liszkai Nagy Mihály felvette a kapcsolatot távolabbi rokonokkal is. 1801 júliusában kiadja a tiszakerecsenyi Nagy Gergellyel fennálló rokonságát igazoló levelét. Ez a levél azért érdekes, mert szerepel rajta pecsétje is, mely valószínűleg megegyezik a böszörményi Nagyok nemesi címerével. A mesteralak egy botot/buzogányt/jogart tartó pelikán. A pelikán több tucat magyar nemesi család címerében megjelenik: az önfeláldozásra, áldozatvállalásra utalhat. A jogar vagy bot a hatalom, az igazságosság jelképe, bot volt a bírák hatalmi jelvénye is. (Mindez megfelelni látszik annak a hipotézisnek, hogy a nemességet harci érdemeiért kapta a böszörményi főbíró, Nagy Márton.) András (IV./2.) fiai, Bálint (V./1.), Demeter (V./2.) és Mihály (V./3.) is igazoló eljárást indítottak, melynek eredményeként 1805-ben Szabolcs vármegye nemesi levelüket újból kihirdette, s ettől kezdve használták a Böszörményi előnevet, a címert és a pecsétet.

Gergely (III./2) fia, Mihály (IV./3.) is Hetében élt, s ott is halt meg 1771-ben. Egyetlen leszármazottjáról tudunk: Gergely (V./4.) Tiszakerecsenyben volt református lelkész. (Vele vette fel a kapcsolatot Böszörményi Nagy Mihály.) 1772-ben ő indította azt a nemességvizsgálati eljárást, melynek során tanúkat kérdeztek meg arról, hogy ismerték-e felmenőit, rokonait, s hogy azok valóban nemesek voltak-e. Az öt megkérdezett tanú nagyjából hasonlóan nyilatkozott. A hetei Baghy István ekképpen: „[…] Egy helységben lakván, jól esmerte a Tanú néhai Nagy Böszörményi Gergely uramot. Azt is jól tudgya, hogy mindenkor Nagy Böszörményinek hivattatott, és hogy Rácz Böszörmény városábúl származott, Vámos Atyába. Ad Tertium: A Gergely attyát kinek hivták légyen nem tudgya, de ara jól emlékezik, hogy Atyában katonaságbúl jött és telepedet meg. Ad Qvartum: Bizonyosnak vallya, hogy az említett Nagy Gergely nemesi szabadságban élt, egy nagy levelet is látott, melly arany betűvel vólt írva, de minthogy a Tanú olvasni nem tud, mi lett légyen nem tudgya.”

Egy 1796-os feljegyzésben Nagy Gergely elismeri, hogy „a Nagy Böszörményi familiát illető Armalist kezemhez vettem”. 1799-ben viszont, amikor immár fiai számára kéri a nemesség igazolását, az a vád éri, hogy „a nemzettség által elő mutatott Ármális a nevekbe való vakarásokkal telyes lévén, annál gyanusabb volna […] egy tekintettre is bizonyosokká tett bennünket a felőll, hogy ez a valóságos nevek kivakarásával, és azok hellyébe másoknak írásával megvesztegettetett”. Még az eredeti kedvezményezettek (Asztalos Széfi István és György fia) azonosítása is sikerül. A helyzetet Liszkai Nagy Mihály igazolólevele menti meg.

A tiszakerecsenyi Nagy Gergelynek – a fenti nyilatkozaton kívül több más iratokból is tudhatjuk – hat fia született: Gábor (VI./1.), Péter (VI./3.), Zsigmond (1769–?; VI./4.), Miklós (1771–?; VI./5), József (1778–?; VI./7.) és Sándor (VI./8.). Sándor katonának állt, József pedig átvette apjától a lelkészi hivatást, a többiek foglalkozásáról nincs adat, de valószínűleg valamennyien tiszakerecsenyben élték le életüket. 1836-ban Gábor, testvérei nevében is eljárva, kéri a nemesség elismerését. Érvelésében a hajdúböszörményi Nagyokra hivatkozik: azt bizonyítja, hogy rokonságban állnak a nemességüket bizonyított Bálinttal (V./1.), Demeterrel (V./2.) és Mihállyal (V./3.).

Számunkra Gábor (VI./1.) és Miklós (VI./5.) életének alakulása lesz fontos. Ők két „helvét vallású” testvért vettek feleségül: Gábor Veres Klárát (VI./2.), Miklós Veres Borbálát (VI./6.).16 Mindkét házasságból három-három gyermek született. Az előbbiből Julianna (1795–?; VII./1.), János (?–?; VII./2.) és Mihály (Tiszakerecseny, 1801–1847. ápr. 13.; VII./3.); az utóbbiból László (1799–?; VII./6.), Antal (?–?; VII./7.) és József (Tiszakerecseny, 1813. dec. 25. – 1893; VII./5.).17

Dédszülők, nagyszülők


Nagy Mihály (VII./3.) Kígyóson18 volt református lelkész. 1836. szeptember 7-én vette feleségül a tivadarfalvai, majd feketeardói (azonos nevű, vagyis Nagy Mihály) református lelkész Zsuzsanna (Feketeardó, 1813. márc. 15. – 1904; VII./4.) nevű leányát. (Ez a Nagy család viseli az Aldobolyi előnevet, közöttük – amennyire megállapítható – nem állt fenn vérrokonság.) A házasságból született Sándor (VIII./3.) Ugocsa vármegye főjegyzője lett, de korán, utód nélkül halt meg. A másodszülött Frigyes (Kígyós, 1847. júl. 6. – Huszt, 1890. szept. 19.; VIII./2.) posztumusz, apja halála után három hónappal jött a világra.

Az édesanya két évvel később, 1849. május 30-án újból férjhez ment, mégpedig az elhalt férj (duplán) unokatestvéréhez, Nagy József (VII./5.) református lelkészhez. (A református lelkészcsaládok gyermekei gyakran házasodtak egymással, sokszor az özvegyen maradt rokonnal, így megtarthatták az egyházközségi státust.) A házasságkötésre Tekeházán került sor, de rövidesen Halmiba költöztek.19 Ebből a frigyből egyetlen gyermek született: József (Tekeháza, 1849. aug. 28. – 1928. dec. 29.; VIII./4.) Az apa, Nagy József tehát nevelte saját, József nevű fia mellett felesége (és önnön unokatestvére) korábbi házasságából származó, Sándor és Frigyes nevű gyermekét is.

Nagy Frigyes (VIII./2.) a máramarosszigeti református líceumban tanult, majd Sárospatakon teológiát végzett. Előbb Feketeardón, majd Kígyóson, végül pedig élete utolsó hét évében Huszton teljesítette lelkészi hivatását, és végezte szerteágazó közéleti tevékenységét. 1873. december 4-én vette feleségül Nagy Karolina Ernesztina Klárát (1852. aug. 10. – 1887. júl. 10.; VIII./1.),20 akinek szülei Halmiban éltek, de a család az Érkörtvélyesi Nagyok leszármazottja. Házasságukból hat gyermek született – de csak négy érte meg a felnőttkort21 –, ők már valamennyien a Nemes Nagy családi nevet használták.

Ákos Miklós (1875. jún. 6. – 1938; IX./1.) határrendőr tanácsos lett, három felesége volt, de gyermeke egy sem. Ő volt az, aki 1918-ban a nemesség megerősítéséért folyamodott.22 Sándor (1878. jan. 29. – 1937; IX./2.) ügyvéd lett Erdődön, felesége Lehner Alexandrin, gyermekei: Alexandrin, Ilona, Sándor, Frigyes, Klára és Tibor voltak. Ilona (1880. máj. 30. – ?; IX./3.), Osztandál (később magyarosítva Szederjei) Jenőné (gyermekei: Jenő és Ákos). Mihály Zsigmond (Feketeardó, 1883. febr. 23. – Budapest, 1945. okt.; IX./4.) ügyvéd lett Budapesten; róla még lesz szó.

Nagy Ernesztina 1887-ben bekövetkezett halála után alig három évvel a mindössze 43 éves Nagy Frigyes is meghalt: „lelkészi kötelességének hű teljesítése közben” szívszélhűdés érte.23

Nemes Nagy Ágnes ekképpen már nem ismerhette apai nagyszüleit. De Őseimhez című versében Ernesztinát említi, a Példázat című versben pedig – talán egy családi anekdotára építve – önmaga és sárospataki diák nagyapja közé rajzol ívet.

Példázat

Hogy hajdanában nagyapám
Patak felé indult gyalog,
Körülsürögték zömöken
A kálvinista angyalok.

Mert iskolába így megyen,
Akinek a tájék: haza,
Megszánja néha egy szekér,
Üldözi farkasok hada.

Fekete réti farkasok
Kergették meg egy éjjelen
(Karácsony volt, bodrogközi),
Amikor szupplikálni ment.

– A farkast könyörögjed el
Nagyapám, igazi legény! –
De ő inkább csak megfutott,
És ekként megszülettem én.

Ó farkasok, kegyes vadak,
Kik vissza nem fordultatok,
S a megriasztott fiú-pap
Életén taszítottatok,

Fogadjátok köszönetem,
Mert nagyapám ott úgy rohant,
Hogy látszott: élni érdemes,
Ha térdig is csatakosan.

1949. május 4.

Az irodalomtörténet számára még fontosabb a másik nagyapa, Nagy József. Ugyan alig ismerte – Nemes Nagy mindössze hatéves volt, amikor nagyapja meghalt –, de a különös figura köré fonódó legendák sokáig éltek a családi emlékezetben.24 „Nagyapám, aki ügyvéd volt egy Erdélyszéli kis faluban […] és aki időnként felállt a népes családi asztal mellett, hogy hónapokra eltávozzék Egyiptomba vagy Jeruzsálembe, Párizsba vagy Londonba. Amikor megkérdezték, hogy miért megy éppen Dániába, odavetette: Mert ott még nem voltam. Szokatlan dolog ez múlt századi, magyar, csöppet sem dúskáló körülmények között. Nagyapám egyáltalán nem volt világcsavargó típus; afféle falusi, magyar viktoriánus lehetett, kemény, praktikus, de sokat látó. Egyik megmaradt egyiptológiai könyvében találtam rá először kamaszkoromban Ekhnáton fáraóra, aki később olyan kedves lett nekem; egyik versciklusom hőse.”25

Rokonai közül nagyapja az, akiről nem csupán gyakran és szívesen nyilatkozott Nemes Nagy Ágnes, de verseiben is többször felbukkan:

[…] Már csak egyet
szeretnék tudni: nagyapám
(ügyvéd) miért ment Egyiptomba
pénzzacskóval inas nyakán?

Mi várta? Mit gondolhatott?
Mondjátok, milyen vágy gyötörte?
– Meleg van – mondta biztosan,
s törökös bajszát megtörölte.
(Őseimhez)

A múlt sebes, csak révület
csak az kell, ami nem volt
míg bölcs és fösvény nagyapám
Egyiptomban barangolt.
(Gyerekkorom)

Nagy József Máramarosszigeten és Szatmáron végezte gimnáziumi tanulmányait, majd Sárospatakon, Esztergomban és Budapesten szerzett jogi végzettséget. Ügyvédi praxisát Nagyszőllősön kezdte, Szatmáron folytatta, majd hazaköltözött Halmiba. Szerkesztője lett, és mindvégig munkatársa maradt a Szamos című politikai napilapnak,26 tevékenyen részt vett az ugocsai és szatmári társadalmi életben. „Rendkívül széles körű, alapos képzettsége, nagy tudása, külföldi utazásai során szerzett tapasztalatai jóval felülemelték egyéniségét az átlagos nívón” – írta róla 79 éves korában bekövetkezett halálakor a Szamos.27

Nagy József (VIII./4.) első felesége, Bende Ottília (és közös gyermekük is) 1873-ban meghalt. Csak hat évvel később nősült meg újra, ekkor anyjának rokonságából, az Aldobolyi Nagyok közül választott: unokatestvérének, Kardos Károlynak leányát, Kardos Jolánt28 (Máramarossziget, 1860. ápr. 13. – 1932; VIII./5.) vette el. Házasságukból négy gyermek született.

Gizella (1881–?; IX./5.), akit a családban mindenki Ellának hívott. Gyermekei, József és Gizella, első férjétől, Vityi Józseftől születtek. Második férje Ruttkay Béla volt. (Az ifjabb Ella – utóbb Gálffy Endréné – Nemes Nagy Ágnes egyik legközelebbi, legszeretettebb rokona volt.) Frigyes (1894–?; IX./6.) Budapesten volt ügyvéd, később zeneszerzéssel foglalkozott, és Ausztriában telepedett le. Margit (1898–?; IX./7.), élete végéig megőrzött családi becenevén Cica. Tereh Sándortól született gyermekei: Sándor és Klára. Szatmáron éltek. Jolán Ilona (Halmi, 1892. nov. 3. – 1951. jan.; IX./8.) Nemes Nagy Mihály felesége lett.

A szülők


A családi történet a már felsejlő bonyolultságánál is sokrétűbb. Nagy Frigyes (VIII./2.) ugyanis korán elvesztette feleségét, Ernesztinát. A négy félárva nevelésében anyjának testvére, a gyermektelen Aldobolyi Nagy Cecília segített, de amikor 1890-ben Frigyes is meghalt, más megoldást kellett találni. A gyerekekről való gondoskodást a (fél)testvér József (VIII./4.) vállalta. Vagyis saját négy gyermeke mellé befogadta Frigyes 15, 12, 10 és 7 éves árváit is. Mihály és Jolán ekképpen nem pusztán unokatestvérek voltak, de egy családban is nevelkedtek.29

Az apa, Nagy Mihály

Tanulmányai végeztével Nagy Mihályt 1908. május 17-én Halmi székhellyel vették fel az ügyvédek névjegyzékébe, vármegyei főügyész volt, de a társadalmi, politikai és egyházi életben is fontos szerepet játszott.30 1912. október 26-án házasságot kötött titkos arájával, unokatestvérével: Nagy Jolánnal. 1914–16-ban a 85. közös gyalogezredben harcolt, leszerelésekor II. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. „A háború után a forradalom s a kommün kilengéseitől a község nyugalmának, rendjének megóvása legnagyobbrészt működésének eredménye. A román megszálláskor hűségesküt nem tett, emiatt ügyvédi gyakorlatát nem folytathatta, de továbbra is otthon maradt, folytatván közgazdasági, egyházi és társadalmi tevékenységét. Ezek szúrtak szemet az új uralomnak, miért is kiutasításban részesült, 1921-ben Budapestre repatriált” – írta önéletrajzában Nemes Nagy Mihály. 1921. június 19-én kapták meg a beköltözési engedélyt; a házaspár két vasúti kocsiban elhelyezett ingóságaikkal települt át.31 Első gyermekük – Ágnes Judit Zsuzsánna (Budapest, 1922. jan. 3. – Budapest, 1991. aug. 23.; X./2.) – már Budapesten született meg. 1922. december 23-án megérkezik a budapesti ügyvédi kamara választmányának végzése, mely szerint „folyamodó neve elé megkülönböztető jelzésül nemes minőségének bejegyzése elrendeltetik”.32

A Nemes Nagy család sokszor volt kénytelen költözni: a családi iratok között fennmaradt számos lakcím ki- és bejelentő ebből az időszakból.33 Második gyermekük, Éva Borbála (X./3.), 1926. január 17-én született. Nemes Nagy Mihály kereszténypárti képviselőként részt vett a budapesti közgyűlés munkájában, 1930  és 1935 között fővárosi bizottsági tag volt. 1941-ben „mint a három Nagy család ugocsai összeházasodásának közepében álló, s azon keresztül szinte eggyé vált család törzsének immár legidősebb férfi tagja” családi találkozót szervezett.34 (Nemes Nagy Mihály ambíciói közül a nemzetségi tudat erősítését nem, de a családi kapcsolattartás és támogatás gyakorlatát Ágnes lánya továbbvitte.)35

1942-ben szívbaja miatt 50%-os hadirokkantnak nyilvánítják. 1945 nyarán meghurcolják: a háború előtti tevékenységét szélsőségesen jobboldalinak minősítik, s elbocsájtják állásából (a Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. ügyésze volt). Nemes Nagy Mihály fellebezésében elismeri, hogy egy ideig valóban ellátta a Baross Gábor Szövetség jogászi teendőit,36 s hogy a Tudományos Fajvédő Egyesület néhány ülésén is részt vett, de mindez 1938 előtt történt. „Eklektikus voltam: a jót balról is elfogadtam, a rosszat jobbról is kifogásoltam” – vallotta magáról. Mentségéül felhozta, hogy háziorvosa zsidó származású volt, fő érve pedig, hogy veje, Lengyel Balázs egyrészt vegyes házasságból származott, másrészt a Márciusi Front aktív tagja volt. Végül felmentik, de a 62 éves férfit megviselték a vádak: 1945 októberében váratlanul meghalt.

A fiatal Nemes Nagy Ágnest meghitt, bensőséges kapcsolat fűzte édesapjához.37 Sok esetben apja volt verseinek első és értő olvasója, költői pályájának támogatója.38 Később, az önállósodó kamasz egyre inkább eltávolodott apjától, gyakran került szembe annak konzervatív, jobboldali világszemléletével. Felnőttként, évek távlatából már árnyaltabban értékelte: „hordozta osztálya szellemi előítéleteit és föltétlen, személyes becsületességét.”39

Az anya, Nagy Jolán

Nagy Jolán Ilona 1906-ban szerezte meg a felsőbb leányiskolai bizonyítványt. Ezután a szatmári Református Tanítóképző Intézetben és a szatmárnémeti Polgári Iskolai tanítóképzőben tanult. 1910 júniusában kapta meg népiskolai tanítónői diplomáját. „Volt irodalmi ízlése anyámnak, tájékozottsága, olvasottsága. Egyáltalán sokféle művészi hajlama a zenén is túl; verseket írt, rajzolt, porcelánt festett. Kedélyállapota azonban csöppet sem volt ábrándos, inkább viharos, kiszámíthatatlan. Nálunk egy ebéd létrehozása felért egy hadihajó vízrebocsátásával. Állandó izgalom és veszély úszott a levegőben. Anyám szívbetegséggel küzdött, idegzete nyugtalansága mellett.”40 Nemes Nagy Ágnes anyja betegségéről legőszintébben egy életében publikálatlan szövegében írt: „Szegény, idegbeteg anyám, aki tönkretette a gyerekeit […], a férjét, és akinek nem volt betegségtudata. Mert akkor gyógyítani lehetett vagy kellett volna. […] nehéz felnőni egy idegbeteg anya mellett. […] Szörnyű volt az igazságtalansága, méltánytalansága. Ahogy büntetett, főleg ok nélkül, az ütésig (köpésig) alacsonyodva olykor-olykor.”41

1945 augusztusából fennmaradt egy orvosi szakvélemény Nemes Nagy Mihálynéról, mely szerint „testileg, szellemileg egészséges. Tanítói pályára alkalmas.” Bár a múzeumba érkezett hagyatékban nincsen több rá vonatkozó adat, annyit mégis lehet tudni, hogy viszonylagos egészsége nem tartott sokáig. Egy év múlva már leánya is leírta róla egyik versében:

Apám meghalt, anyám beteg.

Hideglelős, idegbeteg,
és rajta nem segíthetek.
(Család)

„Sokat szenvedtem anyámtól. Olyan sokat szenvedtem tőle, hogy soha nem is tudtam megírni, írásig emelni a vele való fájdalmaimat. Legfeljebb itt-ott ejtettem nagyon halvány, kívülálló számára teljesen érthetetlen célzásokat rá a verseimben. Túl erős, feldolgozhatatlan volt ez, nem tudtam megtalálni rá a szavakat.”42 Ilyen, a kórházban ápolt, elborult elméjű anyjára vonatkozó utalás van Patak című versében:43

A takaró szegélyén indigó-
Színű betűkkel áll nyomtatva: „elme.”
És indigószínben foltosodó
Az elmeosztály rácsa közt a gyenge
Vénájú kar, különben, mint a hó,
Ha olvad, – és szétolvadt. Ez a rendje.
(Patak)

Nemes Nagy Mihályné 1951-ben „zavarodott lélekkel halt meg”.44



Nemes Nagy Ágnes családtörténetének felvázolása többféle tanulsággal szolgálhat, az alábbiakban csak néhány fontosabb, elsősorban genetikai és szociológiai vonatkozást emelünk ki.45

A családfa részletes genetikai elemzését (kompetenciahiány okán) nem végzem el, csupán egyetlen, nyilvánvalóan problémás jelenségre utalok: Nemes Nagy Ágnes felmenői között feltünően gyakoriak a családon belüli házasodások. A dédszülők, nagyszülők és szülők közeli rokonságával maga a költőnő is tisztában volt, hiszen nem csupán tulajdonában voltak a családi iratok, de néhány családfát ő maga is felvázolt. A többszörös kereszteződések lehetséges következménye, a genetikai terheltség valós fenyegetettség volt.

Lengyel Balázs emlékező esszéjében felesége „labilis lelkiállapotáról” írt, arról, hogy „megvoltak a maga szélsőséges, sötét, kétségbeesetten küzdő indulatai”.46 Nemes Nagy Ágnes fegyelmezett tartása mögött súlyos félelmek lapultak: a hozzá legközelebb állóknak beszélt rettegéséről, arról, hogy örökölte anyja betegségét. A megőrüléstől való félelméről Lator László is tudott: „Volt egy ilyen szorongása, […] a családban volt valami terheltség, az anyja idegszanatóriumban volt, és Nemes Nagy Ágnes mindig nagyon félt tőle, hogy meg fog bolondulni.”47 A mentális veszélyeztetettsége fokozott volt, hiszen – mint azt maga is pontosan tudta – szülei közeli rokonok voltak. Ez az iszonyattá növő félelem néhány versében is megjelenik:48

Agyvelőm: tó. Hasznos, komoly.
Hullámzik déltől hajnalig,
virágot öntöz, fényt sodor,
s a mélyén lent egy szörny lakik.
[…]
S így gyakran hallom éjszaka
ahogyan illik, nyög, hereg,
s csukladozva a szortyogó,
növő iszapban hentereg.
(A szörny)


Légy jó hozzám, állatom,
benti szörnyeteg,
ne mutatkozz oly nagyon,
nyújtsd ki körmödet.
(Költő mondókája)



Ha tudnád, ág, milyen a téboly:
irgalmasan agyam kiböknéd,
egy lila, pocsolyába löknéd,
s várnád, amíg párázva szétfoly.
(Ha tudnád…)

Nemes Nagy Ágnes „családi öröksége” nem csupán a genetikai terheltség fenyegető lehető­sége volt, de markánsan meghatározó volt számára családja vallási-szociológiai beágyazottsága s még inkább az ebből következő morális imperatívusz.

Felmenői évszázadokra visszamenően református hitűek voltak,49 sőt: közülük többen, például egyik nagyapja s mindkét dédapja is lelkészként szolgáltak. (Tették ezt ráadásul a magyarországi puritanizmus egykori központjának számító kelet-magyarországi, észak-erdélyi régióban.) A protestáns lelkipásztori háttér olyan erős indíttatást adott, hogy – mint Nemes Nagy Mihály egyik leveléből kiderül – a gimnazista lány továbbtanulási tervei még a teológiát célozták.50 Később, a kiforrott személyiség már „szembefordult szigorúan konzervatív családjával, szélsőséges rokonaival, létében el nem fogadva […] a szemellenzős protestantizmust”.51 Mégis, gondolkodását és szemléletmódját akaratlanul is mélyen átitatta (nem elsősorban a hit, hanem) a protestáns hagyomány és etika,52 mely költészetének is egyik sarokköve lett. „Amit mond, az a puritanizmus nemcsak politikai, világnézeti állásfoglalása, hanem ars poeticája is” – írta Vas István.53

Nemes Nagy Ágnes hajlíthatatlan erkölcsi szigoráról sokan megemlékeztek: tartás, de félelemkeltés is áradt személyiségéből, miközben súlyos belső félelmek is kínozták. Jelleme ellentmondásait (de családtagjai karakterét, sorsát is) értelmezhetjük a protestantizmus felől. A reformátusok rendkívül racionális, szigorú önfegyelmet és állandó önvizsgálatot követelő hite, az ehhez kapcsolódó munkaetika és a puritán életvezetés ugyanis együtt sem adják a megváltás garanciáját – s ez már eleve szorongást keltő.54 A képábrázolás tilalma és a gyónás hiánya tovább növeli a protestáns hívő elfojtásból fakadó frusztrációit; mindez oka lehet annak, hogy – Jung szerint – közöttük több a neurotikus.55

Ráadásul a Böszörményi Nagy családban a lelkészi hivatás mellett a másik jellemző foglalkozás a jogászi – egy ugyancsak szabálykövetésre, rendszerességre, fegyelemre és racionalitásra építő, ekképpen elfojtásokat okozó – szakma volt. Már Nagy Márton, az ősapa is bíró volt, s a későbbi generációk férfiúi között is sok a jogi végzettségű tisztviselő, jogász, ügyvéd. Nemes Nagy Ágnes anyai nagyapja és édesapja is jogász volt – és aktív hívő: egyházközségükben többféle társadalmi funkciót is betöltöttek.

Ebben a lelkészek és jogászok által dominált családban alapvető volt az egyházi és világi törvények tisztelete, a polgári rend elfogadása. Ágnes és húga, Éva „kitörése”, a művészi pálya választása kisebbfajta szabadságharc volt: „az első csoda […], hogy kiléphettem a családomból, hogy a nekem szánt és egészen természetes háziasszonyi pálya helyett író lettem.”56



A Nemes Nagy család több évszázados múltjában gyökerező, napi gyakorlatában következetesen alkalmazott és – sok esetben hivatásszerűen – megélt protestáns etika, ötvözve a jogi szabálykövetés praktikus józanságával, nemhogy támaszt nem jelentett, inkább fájdalmas okságként állt a családban megjelenő pszichózissal és genetikai terheltséggel szemben. Nemes Nagy Ágnes világszemléletének és költészetének alapélményei a közösségi káosz (háború, forradalom) és a magánéleti nihil (magány). A családban testet öltő hit, törvény, származás biztosíthatták volna számára a rend megtartó élményét, de a család, az ő családja csupán „hiánybetegségeinek” egyike maradt. A felmenők otthonvesztése (területi elszakadás), majd a szűkebb családban megélt otthontalanság (eltávolodás a szülőktől) után egyetlen lehetősége maradt: az intellektuális otthonszerzés.57 Nemes Nagy Ágnes privát világában is csak a ráció teremthet kozmoszt:

Nem érdemelt a fájdalom,
hogy valahonnan származom.


Így, igazság, ne langyoskodj,
kesernyés magvad megropog,
fogam közé rejtve magát,
még ízlelem neved: család.

S az oktalanság nászait
tagadni újra megtanit,
míg friss világot mér velem,
a tisztaság, s az értelem.
(Család)

A családfa: Aldobolyi Nagy (pdf)

A családfa: Böszörményi Nagy (pdf)




Jegyzetek


1 Nemes Nagy Ágnes, Hümmögések = Az élők mértana, szerk. Honti Mária, Osiris, Budapest, 2004, I, 692–693.

2 Lásd pl. Vati Papp Ferenc interjúját: Forrásvidék. Írók, költők gyermek- és ifjúkora Tankönyvkiadó, Budapest, 1989. II, 207–215.

3 Lengyel Balázs, Két Róma = Erkölcs és rémület között. In memoriam Nemes Nagy Ágnes, Nap, Budapest, 1996, 22.

4 „Mert fény van minden tárgy fölött”. Dr. Makay Miklós interjúja Nemes Nagy Ágnessel = Az élők…, i. m., II, 323. Legrészletesebben és legőszintébben a Család című – nem véletlenül kéziratban maradt – írásában vall gyermekkoráról, rokonairól. (Az élők…, i. m., II, 167–170.)

5 1999-ben, a Digitális Irodalmi Akadémia-tagság folyományaként került a Petőfi Irodalmi Múzeumba Nemes Nagy Ágnes hagyatékának egy jelentősebb egysége. PIM K. Gy. n. sz. 1999/24. Valamennyi idézett dokumentum a hagyatéknak ebben a részében található. (Ugyanakkor több fontos irat még az örökösök tulajdonában van.)

6 Az 1800-as évek végétől Nemes Nagy Ágnes minden egyenesági felmenőjének megvan a születési anyakönyvi kivonata, többnyire az 1939. évi IV. törvénycikkely végrehajtásakor kikért, hitelesített másolatban.

Informatív az az irategyüttes is, amelyet Nemes Nagy Mihály állított össze, amikor 1941-ben, mintegy 80 meghívót szétküldve, családi találkozót szervezett.

7 Más, távolabbi és oldalági családtagok iratai, több generációra visszamenő családfái is megtalálhatók a Nemes Nagy-hagyatékban.

8 Tizenhat magyar költő vizsgálatát lásd Czeizel Endre, Költők, gének, titkok, Galenus, Budapest, 2000.

9 Nehezíti a részletes feltárást, hogy a 18. század közepénél korábbi iratok és családfák gyakran csak a férfi leszármazottat jelölték, másrészt viszont a későbbi, már bőségesebb adatok részletesebb ábrázolást is lehetővé tennének.

10 Érkörtvélyes (románul Curtuişeni): község Romániában, Bihar megyében. (Egy ideig Nyírkörtvélyesnek is nevezték.) 1928-ig Szatmár vármegyéhez tartozott.

11 Aldoboly (románul Dobolii de Jos): falu Romániában, Kovászna megyében. Sepsiszentgyörgytől 10 km-re délre, az Olt jobb partján fekszik.

12 A 16. század közepétől armalist („kutyabőrt”) jobbágyok és polgárok is szerezhettek, ha pénzen megváltották. Az ilyen nemesítés nem járt együtt birtokadománnyal, a kedvezményezett birtoka továbbra is adóköteles maradt. A 17. században a címereslevél társadalmi rangja fokozatosan leértékelődött, mivel igen elszaporodtak a pénzen vett nemesítések. Ugyanakkor a török elleni felszabadító háborúban való aktív részvételt is honorálták armalissal (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Címeres_levél). Nem lehetetlen, hogy a Böszörményi Nagy család – tekintettel a lakóhelyükön intenzív hadi eseményekre – a török elleni küzdelemben tüntette ki magát annyira, hogy armalishoz jutott (az egyik irat szerint ugyanis Márton fivérei „harcokban estek el”).

13 Több ellentmondásos adat alapján elképzelhető, hogy a nemességet nem ő, hanem apja kapta, de mivel annak gyermekei, János, Mihály, Mátyás, György és Márton közül csak az utóbbi kettőnek voltak leszármazottai, csak ők örökölhették a rangot és az előjogokat. A Nemes Nagy családban Nagy Mártont tekintették a nemességet szerző ősapának, ezért ezt én is elfogadom.

14 „Mihály és Gergely testvérek, kik közül ezen Gergely […] katona lévén, lakását Beregh Vármegyébe vette, ezen Megyében először lakott Atyába azután Hetébe, innen származtak maradékai.”

15 A latin nyelvű irat végén rövid magyar összefoglaló áll: „Böszörményi Nagy Mihály uram edociálta előttem maga igaz Nemes emberségét. Kirül adtam ezen recognitionális levelemet. S. Patak die 24 Juni 1709. Szent Iványi Mihály Nemes Zemplén vgye vice ispánya.” A másolat dátuma: 1777. február 24.

16 Nemes Nagy Ágnes hagyatékában megtalálható több, a Veres családra vonatkozó dokumentum is, melyek alapján elkészítették a hét-nyolc generációra visszamenő családfát is.

17 Egy elszámolásból kiderül, hogy Nagy János és Nagy József 1833–34-ben országgyűlési követ volt.

18 Kígyós: falu egykor Bereg vármegyében, Beregszásztól 4 km-re északkeletre.

19 1855 márciusából fennmaradt egy birtokvásárlási szerződés, mely szerint Nagy József prédikátor és felesége, Nagy Zsuzsanna Halmiban telket vettek. Halmi Ugocsa vármegye Tiszántúli járásának központja volt, ma község Romániában, Szatmár megyében.

20 Nagy Ernesztina szülei, Érkörtvélyesi Nagy János (Uszka, 1808. aug. 21. – ?) és a valószínűleg osztrák származású Günther Anna Antónia (Vitka, 1817. jan. 21. – ?) katolikus hitűek voltak, így lányuk a Böszörményi Nagy család szerteágazó történetében az egyetlen nem protestáns. (Az Érkörtvélyesi Nagyokról további adatok, dokumentumok találhatók Nemes Nagy Ágnes hagyatékában.)

21 A korán elhalt Ilonát (1876–1878) és Annát (1881–1882) a családfán nem szerepeltetem.

22 Több régi irat hitelesített másolata ebből a bizonyítási eljárásból maradt fenn.

23 Fennmaradt Nagy Frigyes temetési beszéde, részletes életútját innen ismerhetjük. Született „Beregmegye Kígyós nevű falujában az 1847 év július 6. napján. […] Előbb szülei gondozása alatt a népiskolában, majd a m.szigeti lyceumban folytatta tanulmányait, hol 4 gym. osztálya végezvén, Sárospatakra ment. Szelíd lelke a theológiai tudományok felé vonzotta. […] Tanulmányai bevégeztével a feketeardói egyházközség választá lelkészéül. […] Az 1874 évben nősült. – Nejét 14 évi boldog élet után ezen egyházközség temetőjébe kísérte örök nyugalomra. – […] Lelkészi kötelességének hű teljesítése közben lepte meg a halál.” Nagy Frigyes felszereltette a huszti iskolát, a templomot felújíttatta, az egyházközség anyagi ügyeit rendezte. Hét éven át volt a huszti gyülekezet szeretett lelkipásztora.

24 Padányi Gulyás Jenő (Nemes Nagy Ágnes anyjának unokatestvére) egyik levelében részletesen megírta emlékeit Nagy Józsefről. „Középtermetű, zömök alakja mintha állandó mozgásban lett volna. Ha nem mozgott, akkor is tevékeny volt. Soha úgy nem láttam, hogy csak ült volna. Legtöbbször olvasott, ha ült, és sokszor felolvasott. […] gyermekes, egészséges humorérzéke állandóan éber érdeklődési vágyával, azzal a bizonyos örök kiváncsisággal párosult, […] Ez a kiapadhatatlan érdeklődés, ez a ,szomjúság […] vitte Józsi bácsit Egyiptomba is. Mit keresett ott egy halmi ügyvéd? Ha a Józsi bácsi tipusú ember volt, akkor becsületes hivatásérzéssel ellátott ügyvédi foglalkozása mellett az emberi művelődés egyik bölcsőjét kereste, azt, amit a történettudósok és a kutatók is kerestek ott […] Az oktalan pénzköltést utálta – ez alapon ráfogott »zsugoriságáról« legendák szoltak – de én csak arra emlékszem, hogy engem sokfelé elvitt magával, Csomaközre, Szatmárra, ahol rám nem sok szüksége volt, nyilván egyszerű nagybácsi szeretetből. Ma is hálás vagyok érte.”

25 Nemes Nagy Ágnes, Önéletrajzi jegyzetek – Tezla professzornak = Az élők…, i. m., II, 163. Máshol: „Ha már családról van szó, megemlítem egyik nagyapámat, akinek érdeklődési köre, sokkal később, megérintette verseimet. Ez a nagyapám ugyanis, vidéki ügyvéd létére, nagy utazó volt. Halmi községből még Egyiptomba is eljutott, a múlt század közepén. Az ő könyvei között találkoztam először Ekhnáton fáraó nevével.” „Mert fény van…, i. m., 323.

26 Utazásairól rendszeresen küldte a lapnak kutakodó kíváncsiságról árulkodó, élvezetes beszámolóit, a legutolsót pár hónappal halála előtt Karlsbadból. (Karlsbad – 1928. szeptember, október)

27 További részlet Nagy József nekrológjából: „Egyike volt azoknak a nagyeszű, éleslátású embereknek, akiknek életeleme a komoly, alkotó munka volt. […] Rendkívül tevékeny részt vett az abban az időben fölöttébb élénk ugocsai és szatmári társadalmi életben. Alapítója, igazgatója és jogtanácsosa volt a Halmi Népbanknak, ugyancsak egyik alapítója és igazgátósági tagja a Szatmári Első Téglagyárnak, a Szatmári Központi Takarékpénztárnak. Neve ott szerepel a Széchényi Társulat alapítóinak névsorában. De legmelegebb szeretettel a református egyház ügyeivel foglalkozott. […] A nyár folyamán súlyos betegsége, a májrák ágynak döntötte, […] és hosszas szenvedés után csendesen elhunyt.” (Szamos, 1928. dec. 29.)

28 Az Aldobolyi Nagyok ágán a tivadarfalvi református lelkész Nagy Mihálynak és feleségének, Nagy Évának hat gyermeke született: Márta, Ambrus, Áron, Borbála, Teréz (Cecília) és utolsóként az általunk már tárgyalt Zsuzsánna. Márta (1797–1885) férje Kardos László (1793–?) volt, egyetlen gyermekük Károly (1828–1900), aki a máramarosszigeti református líceum elismert tanára lett. Tanította unokatestvéreit, a nála kb. húsz évvel fiatalabb Nagy Frigyest és Józsefet is. 1858. május 9-én vette feleségül Csolosz Annát (1838–1909), a máramarosszigeti jegyző húszéves lányát; az ő gyermekük volt (Ida, László, Béla és Anna mellett) Jolán. Nagy József és (unokatestvérének lánya) Kardos Jolán 1880. május 9-én Máramarosszigeten kötött házasságot.

29 Szüleiről többször is nyilatkozott Nemes Nagy Ágnes, de viszonylag részletesen csak a hagyatékban található iratok alapján rekonstruálható az életútjuk.

30 1930-ban összeállított curriculum vitae-jében írta: „Halmiban mint főügyész a vármegyei közigazgatásban éveken keresztűl működött. Mint ügyvéd pénzintézeti, szövetkezeti vonatkozásban, majd mint a Nagyváradi Ker. és Iparkamara Szatmárnémeti Kirendeltségének levelező tagja a közigazgatási életben, mint magán egyén pedig az egyházi, társadalmi és politikai életben vitt vezető szerepet. Egyházközségének főgondnoka, egyházmegyei ügyész, majd egyházmegyei képviselő, állami elemi és gazdasági felső népiskolai, iskolaszéki, kaszinói, temetkezési társulati elnök, ármentesítő társulati választmányi tag, vármegyei törvényhatósági bizottsági, községi képviselő testületi tag stb. volt.”

31 „Dr. Nagy Mihály, foglalkozása: ügyvéd két családtaggal és a 38152, 21845 waggonban elhelyezett ingóival a 8352/1920. M.E. számú rendelet 6.§-a értelmében az anyaországba beköltözni jogosult.” (Feleségén kívül valószínűleg valamelyikük testvére lehetett a jogosult családtag.)

32 A rangot jelző előnév Nemes Nagy Mihály identitásának alapja volt, ideológiailag eltávolodott lányát viszont erősen taszította: „Némán elvállaltam a családomat, ahogy elvállaltam a nevemet is – mennyi vesszőfutás azért a »Nemes«-ért –, pedig sosem éreztem azonosnak magammal. Valóságos megkönnyebbülés nekem, hogy ma már van a telefonkönyvben egy jó pár »Nemes Nagy« nevű személy, akik közül egy sem rokonom, de nyilván ugyanúgy keletkezett a nevük, mint az enyém: ragadványnévként. És most már vállalják ők is.” (Család = Az élők…, i. m., II, 167.)

33 Megtalálható – például amiről a költőnő is többször beszélt –, hogy 1923–24-ben a Császár fürdőben béreltek szobát.

34 1941. február 5-én a Kelenföldi Casinóban közel 40 Böszörményi, Aldobolyi és Érkörtvélyesi Nagy gyűlt össze. A találkozó után Nemes Nagy Mihály beszámolót, címlistát és fotót is küld a rokonoknak. (Ez utóbbi sajnos nincs a hagyatékban.)

35 Nemes Nagy Ágnes levelezése bizonyítja, hogy egész életében intenzíven ápolta a családi kapcsolatokat, sokszor anyagilag is támogatta rokonait.

36 A Baross Szövetség egy nemzeti alapon szerveződő, a zsidó kereskedő- és iparosréteg gazdasági ellehetetlenítésében komoly szerepet játszó társaság volt 1919 és 1945 között.

37 Nemes Nagy Mihály levele gimnazista leányának: „Tudnod kell, hogy nem ismerek lehetetlent abba, hogy Nektek segítségre ne siessek. Közöttünk titok nem is lehet, és Te azt is tudod, hogy én nem szeszélyből írom mindezeket.” (1937. július 14.)

38 „Két gyönyörű versedet nagy extétikai élvezettel olvastam. […] El akarom még küldeni Áprilynak […] Az az ötlet is felvetődött bennem, hogy elküldjem a Püspök és Esperes Uraknak.” (Nemes Nagy Mihály Nemes Nagy Ágnesnek, 1937. július 14.)

39 „Kamaszkoromtól kezdve összekülönböztem drága jó apámmal. Aki normális volt, akinek néha panaszkodhattunk, aki szeretett minket. […] Ehhez az alaphelyzethez járult kamaszkoromtól a – jobb híján mondom úgy – politika. Ez aztán eltávolított apámtól, családomtól. Ők derék, jobboldali úriemberek voltak, én meg háborút utáló, irodalomrajongó, született baloldali. Ahogy ez lassacskán kiderült, önmagam előtt is váratlanul, ahogy egyre inkább ideggörcsöt kaptam magamban attól, hogy Kosztolányit összetévesztik Kodolányival, és dicsérik az országgyarapító németeket. […] Hogy politikám, irodalmam lázadás volt a rossz családi helyzet, a tűrhetetlen légkör ellen? Persze. […] Minek egy úrilánynak politika? Minek annyit törődni a zsidókkal? Minek félni, amikor Észak-Erdély visszajött? És minek vérbajos írókat olvasnia? Gyötrelmesek voltak ezek a viták, hiszen főleg apámmal csaptam össze, akit szerettem, becsültem: hordozta osztálya szellemi előítéleteit és föltétlen, személyes becsületességét. Csak sokkal-sokkal később voltam képes meglelni magatartása (magatartásuk) történelmi indokait, alapozását, s vált érthetővé, magamban megbocsáthatóvá – némileg – az, amin átmentem. (Trianon, erdélyi származás, a 18–19-es forradalmak súlyos hibái, háborús sokk, három év lövészárok az első világháborúban stb.) Utólag örülök, hogy mindent megtettem érte (értük), amit később tehettem.” (Család = Az élők…, i. m., II, 167–170.)

40 Balázs Mihály idézi Nemes Nagy Ágnest. Forrásvidék…, i. m., 230. Anyjáról máshol is nyilatkozott: „Anyám ideges volt és tehetséges; jól zongorázott, volt nálunk otthon zongora, gitár, mandolin, xilofon, havasi kürt. […] Anyám rengeteget olvasott, habzsolva, össze-vissza. Ezt viszont örököltem, valamint naiv áhítatát is a »tudomány« iránt.” (Önéletrajzi jegyzetek = Az élők…, i. m., II, 163.)

41 Család = Az élők…, i. m., II, 167–168.

42 Tanulságos az idézet folytatása is: „Meg gátolt az a hozzácsapódó méltánytalansági érzés is: az embernek nem illik szidnia az anyját. Aztán a külső körülmények. Micsoda hallelujával fogadták volna, ha egy »burzsoá« író »leleplezi« a családját! Hát ezt nem.” (Család = Az élők…, i. m., II, 167.)

43 A vers referenciáiról Lator László is beszélt: „Hát ez az anyjáról szól, amit nem kötelező tudni, de azért ehhez a vershez valamiképpen hozzátartozik.” (Kelevéz Ágnes interjúja Lator Lászlóval, 1995. május 9. PIM M. K/2101.)

44 Lengyel Balázs, I. m., 29.

45 A Nemes Nagy Ágnes-jelenség tökéletesen harmonizál Czeizel Endrének a magyar költőgéniuszokról tett megfigyeléseivel. Ő is, mint a vizsgált költők közül legtöbben, Budapesten született, ide költöző középosztálybeli szülők első gyermekeként; református vallású, utód nélkül halt meg. Nemes Nagy Ágnes mint kivételes költői tehetség az ún. gejzír-modell szerint bukkant fel, vagyis családjában nem volt kiemelkedőbb költői tálentum korábban. (Igaz, nagyapja íráskészsége feltűnően jó volt. Zenész több is akadt a tágabb családban, közülük a leghíresebb Aldobolyi Nagy György [1939–] zeneszerző lett.)

46 Lengyel Balázs, I. m., 22.

47 Kelevéz Ágnes interjúja Lator Lászlóval, i. m.

48 Ilyen verse még pl. a Dagály után című is. Ezek a versek részben töredékben maradtak, némelyiket pedig később elhagyta.

49 Kivéve a katolikus családba született apai nagyanyját, Ernesztinát, aki viszont lelkész férje miatt feltehetően áttért a református hitre.

50 Nemes Nagy Mihály Nemes Nagy Ágnesnek, 1937. július 14.

51 Lengyel Balázs, I. m., 29.

52 A Pilinszky-anekdota is erre villant rá: „Jancsi a legkomolyabban indítványozta: ha elvenném testvéri-feleségül, akkor természetesen át kellene térnie katolikussá… Az, hogy maga elvált, talán áthidalható… Ágnes […] szeme villogott. Hogy én katolikussá?! Térjen át ő! Forognának a sírjukban gályára vonszolt őseim!” (Lengyel Balázs, I. m., 29.)

53 Vas István, Nemes Nagy Ágnes: Kettős világban = Erkölcs és rémület…, i. m., 179.

54 Bővebben: Max Weber, A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Franklin Társulat, [1924].

55 „A zsidók és a protestánsok [...] tiltják az istenábrázolást, és nem engedik ábrázolni az archetípusokat. Ezért van, hogy köztük találjuk a legtöbb neurotikust.” Michael Schabad, Beszélgetés Junggal nyolcvanadik születésnapja alkalmából = C. G. Jung, Beszélgetések és interjúk, Kossuth, Budapest, 1999, 259.

56 Nemes Nagy Éva lelkesen adja hírűl nővérének 1944 júniusában: „Édes Fülesem! Sikerült kivívnom, hogy zeneakadémiára, s nem tanítóképzőbe megyek.” Éva a Zeneakadémia elvégzése után zongoratanár lett; férje Kertes Ottó volt.

57 Nemes Nagy Ágnes, Kudarc, siker, közzéteszi Ferencz Győző, Holmi, 2008/5.

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben