×

Torinói szobrok

Szörényi László

2012 // 05
Kossuth Lajos megingott. Pontosabban csak a mellszobra, egy torinói park szélén, szemben azzal a Via dei Mille 22. házszám alatti épülettel, amelynek második emeletén 1894. március 30-án meghalt. A száz­éves évfordulóra sikerült olyan programot szerveznünk Olaszországban, amelybe belefért a szobor restaurálásának költsége is. Felutaztam tehát a piemonti fővárosba.

Sosem jártam még e városban, mindig csak ábrándoztam róla képek vagy könyvek alapján. Azt is tudtam, hogy Kairó után itt van a világ legnevezetesebb egyiptológiai múzeuma. Gondoltam, hogy ennek megtekintésével kezdem, végül is – ha vesszük – ez is magyar ügy, hiszen Budapesten is láttam már egyiptomi szarkofágokat.

A gyűjteményt még a Savoyai-házból való Ká­roly Bódog (királyneveket le kell fordítani, ezért nem Félix; Katona Tamás pedig a Savoyai-házban gyakori Filiberto nevet nemes egyszerűséggel Fül­bertként magyarosította), azaz Carlo Felice szárd király költöztette 1824-ben a komor külsejű, 17. századi téglapalotába, miután vásárolt egy nagyobb egyiptomi gyűjteményt. Champollion, a hieroglifák megfejtője nagyra értékelte az itteni anyagot, szerinte Memphiszbe és Thébába az út Torinón át vezet! A múzeum anyagát azután folyton gyarapították. Nagyon sok értékes darabot ajándékozott például Giuseppe Acerbi gróf, aki egy időben az osztrák birodalom egyiptomi konzulja is volt, és egyébként az 1820-as években bekalandozta Magyarországot.

Az első-alsó szinten, balra található a szobortár. Bementem, bámultam. Fáraók, főpapok, írnokok. Középtájt azonban döbbenten megálltam. Ott mosolygott rám ugyanis rejtelmes ajakbiggyesztéssel Rákosi Mátyás elvtárs. Többször megdörzsöltem a szememet, még mindig ott volt. Próbát tettem: behoztam magammal Tibort, a nagyköveti sofőrt, akit igazán nem lehetett azzal vádolni, hogy korábban elmélyült volna az egyiptomi szobrászat rejtelmeibe, ráadásul nagyon jó szeme volt, ugyanis hétvégén mindig horgászott. Ő is rögtön azonosította a szobor eredetijét. Persze megnéztük a feliratot is, amely szerint Shepmin nevű egyedről van szó, aki az Ámon-templom írnoka és Ozirisz papja volt, a XXX. dinasztia korában, úgy Krisztus előtt 350 körül.

A rejtély azóta is megfejtetlen, ajánlom a lélekvándorlás-hívők és az egyiptomi ősmagyarság – tengerentúli és újabban hazai – kutatóinak figyelmébe. Talán figyelembe vehetnénk, hogy Rákosi elvtárs az 1920-as években a Komintern megbízásából az olasz kommunista párt megalapításában segédkezett, Torinóban is járt, kinézte magának Shep­mint, és elhatározta, hogy – ha eljön egyszer a földalatti mozgalmi munka ideje – majd belébújik.

Megjegyzendő, hogy az ős-Rákosi kimutatta a foga feketéjét (ugyanis az egész szarkofágfedél fekete gránitból készült), hiába dicsekedett a 20. századi reinkarnáció azzal, hogy ő Kossuth igazi utódja, és már a nagyapja is Kossuth fegyverkovácsa volt, mert valamilyen módon elintézte, hogy a kormányzó halálának 100. évfordulójára valaki mégis ellopja a vasrudat, amely a bronzfejet a talapzathoz rögzítette, úgyhogy szegény Kossuth apánk csak úgy tudta végighallgatni az újraavató, illetve méltató beszédeket, hogy közben hárman fogtuk oldalról és hátulról, hogy közben le ne essék.

Persze lehet, hogy egyéb spirituális hatások is érvényesültek: tudniillik a tér szomszéd sarkán borult annak idején Nietzsche sírva annak a bizonyos torinói lónak a nyakába.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben