×

szino(líra)

Aczél Géza

2012 // 02
adu

messze volt a világ végén a kis szárnyvonal vonata is ritkán járt gyötrő átszállásokkor lángost majszolgattál jobb esetben döntöttél csapolt hideg italt reá olykor nézhettél valami homályos tévét a késő alkonyi megérkezésig bámulgatva közben a billegő vasúton a bunyevác nénit már alig hallva magyar szavakat a végeken elmerengve azért csak nem kedves hazánkból eredezik a világegyetem s nagyokat aludtál a hűsült falusi éjszakákban ám napközben az élvezetet csak kívántad nehogy rád törjön a hiányon túl a legkegyetlenebb filozofikus bosszú az unalom nem is maradtál napestig a pamlagon keresni kezdted a méltó játszótársakat előbb a zajos kocsma csábított majd a katolikus lak tele rikoltozó gyöngytyúkkal az udvarán aztán jelentkezett nála egy zaklatott tanár kit a rend őrei zavartak kissé odább mert részegen lelőtte csalfa feleségét ernyedten körbenéztünk semmi kétség nagy közös többszörösünk itt az ulti a mama dézsában hordta a kisfröccsöt mivel nem tudtunk aludni csak vertük a gyűrött lapokat heteken át igen ám de egyszer valamelyik felült a priccsen figyeljetek már a betlinél tudtommal adu nincsen

afelől

az eltúlzott morális stratégiákat én mindig megvetettem hisz róluk előbb-utóbb kiderült ravasz álcái csak az önimádó kegynek eszközként amolyan bunkó mellyel olasz vígjátékokban a tág reverenda alól előkapva jámbor ábrázatú barátunk irtózatosan lecsap aztán ha a helyzet is úgy kívánja ájtatosan számolgatni kezdi áldozatán a zöld foltokat s fölsrófolt szemekkel az éghez fohászkodik szóval lassacskán felejtsük el ezt a széltolóvá lett őrült mozit melynek celluloidja minden eseményre egyformán pereg amíg riadt birkaként vonulnak egy kierőszakolt erkölcsi hodályba az emberek hol önjelölt pásztorok magabiztos serege dünnyögi az amatőr etikát míg képükre nem formálódik ez a megkeveredett birkanyáj mivel valamibe kénytelen a köldökig szitáló porban belekapaszkodni s így mint fejen a sapka lábon a zokni valami kissé eltakarja rejtőzködésre vágyó énjét afelől pedig nyugodt lehetsz hívő barátom hogy komoly ember nem tapossa sárba a hívés szenvedélyét csak egy idő után már nem vágyik a lökdösésre maga dönt néha felnéz-e az égre vagy akkor nyugodtabb ha a kerthelyiségben átfutja a gyászjelentéseket

affektál

egykedvűen nézem tévémben a karib-tengeri partokon fényesre barnult picsát tudom könnyen lendített fogalmam máris prejudikált amint a fülében különlegesen himbálózó függőkre nézek mivel híg lélektani tanulmányok nélkül is látszik ahogy táncol benne borotvaélen a gerjesztett önbizalom s a már félig kimosakodott suksükölő társasági szemérem mely alatt roppant keble gyakran lett plasztikázva s villogó asztala alatt már régen volt érintetlen a rejtelmesen sugárzó fazon mely a motívum egyetemes jellegét billegetve előbb-utóbb úgyis fennakad néhány éhes kiszámítható faszon a derék karrierépítés ősi tudományával koszorúzva mivel uraim a píárban első az önépítkező munka mely jelentősége hulló korokban köztudottan alaposan fölerősödik igen ám de közben bennem is kezd lassan földerengeni nem szerencsésen fogtam meg versem elejit hisz anakronisztikus ütődöttek módjára gonosz öregedőként affektálva majdnem kábító szenteltvizet fröcsköltem a megroggyant imaházba a szerencsétlen egyszer élőt nem eresztve mint a mogorva medve holott bűnösek még gyorsan homályló kihívásokat veszejtő szemeink

ágazik

akárhogy is fokozod kamasznak a legnehezebb hisz tőle még adott pillanatban ezerfelé ágazik az út ha csak magam kis peremlétére nézek érettségi előtt két héttel a kézilabdakapus nem túl biztonságos státusa fenyegetett mivel a szakemberek szerint jól védtem egy országos ifjúsági tornán és mivel a távol-keleti nyelvek enyhén demagóg ábrándja megfeneklett a nagy testvér didaktikus akaratának billegő ormán a nosztalgikus latin nyelv felé gyorsan visszazártam nem kis gyűrődése volt ez az alig tizennyolc éves srácnak magányosan a szitáló nyírségi homokon a puhulni kezdő diktatúrában pedig nem akadt se mozgalmi ismerős se pufajkás rokon se aki zsigerileg beleszületett laciumba s a felvételin hiába szórtam a ragozást küszöb alatt jöhettem ki mint a nulla s rángathattak érdes operettbe a néphadseregbe loncsos katonának itt már azért gyorsan szűkülni kezdett a század második fele s bár a bölcsészkedő léleknek a könyvtár volt az amatőr fegyvere egy orosszal kombinált szakkal az ormótlan tankoktól csak ellógtam azóta már egyvégtében szűkül a holnap már a hármas útnak is vége kezdek beérni a nagy feledésre

agg

még nem sejtettem hogy ránt magához ez a különös fogalom mikor dédmama sűrűn potyogó őszi körték között rozoga sámliján kis házikója előtt ült a fölsöpört udvaron azóta lényegében folklorisztikussá vált sötétkék kötényben s ráncos kezeit időn túlian felém kinyújtva kezdett volna archaikus mesékbe csakhogy én szüleim korholó tekintete ellenére riadtan elszaladtam zuhogott az idő sodrása alattam s apró tudatom mögött talán már éreztem is azt a roppant ívet mely aprócska lábaimtól az aggkorig ívelt részben túl minden halálon melynek vak árnyéka ott himbálózott a szemközti ágon mint egy vibráló demonstrációs tábla melyen még párolog anyád ölének melege szemben pedig a lét határa csak utólag belátva – teljesíthetetlenül pedig a múlás jó ideje vonz mint a mágnes vizenyős tekintetekben a túloldal látens élménye remeg s a földön túli csoszogást lassan elnyelik a gomolygó fellegek melyekben a botorkálásoknak hiú értelmén valaki talán elmereng de már nem szól vissza végül úgyis elmagányosodsz nem sejtve a bölcs visszavonulásnak mi a nyitja s jámbor arccal miként kell odaülni a múmiákhoz

aggály

kimegy a zajos piacra s tétován megáll a gazdagon pakolt pult előtt ha nem árva kis fonnyadt árusok standja néz rá már műfajokban is áttekinthetetlen vérszegényeknek a fáradt délelőtt itt fényezett gyümölcsök halma ott hideg vízzel permetezett zöldségek árja s ebben még nem is az a gond minek mi az ára a réseken nyomulni kezd a közbülső termékek laza méltósága most a jámbor sosem látott példányát hová tegye belőle jó vacsorát ehet-e vagy kidobja a palesztin gumókat netán a rücskös afrikait fülében közben átsuhan a züllött hírportál mérgezett csírája s mikor a felhozatal tempózásával végzett gyanakvó tekintete sunyin feljebb csúszik szakadt lumpenek árulnak-e vagy gerillákat dögönyöző multik s az agy hátsó féltekéjén már kapcsol a szociális érdek jelezve messziről hozott érzékenységet melynek zavart szorításában mielőbb tántorognál is az anyókához vissza csak hát közben beléd fészkelt a minőségi premissza emezt viszont keresztbe veri fizetéshez érve a szűkös anyagiak szeplőtlen reménye s míg mormolod magadban merre a haza az aggályok súlya alatt a legrosszabb megoldásokkal ballaghatsz haza

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben