×

Hívása régi nyaraknak…; Pár sor emlék… immár jövő és múlt nélkül, csak úgy a pillangó jelenben; Szigliget-vers

Dobai Péter

2011 // 12
Hívása régi nyaraknak…

Augusztus. Alkonyat. Eötvös-tábor.
A csólnak bukdált dúlt vízen, a hullámok
kiütötték a villákból az evezőket…
„Hát most meg mi lesz…?” kérdezte
alig ijedten Borostyánkői Cilike.
A part lett egyre messzebb.
A Reáltanoda táborának fényeit
lassan kioltotta a hullámzó messzeség.
A himbált csólnak egyre több vizet nyelt.
Mégsem félt senki sem. Csobbanás hallatszott.
Két fehér, hibátlan leánymell villant fel a felhős
fényben. Cili úszott szép lendülettel a távol part felé,
elhagyva a megdőlt, alámerülő lélekvesztőt…
Ó, lélek, ó, ifjúság, ó, meztelen, fehér mellek!
Ó, tempó, magas hullámsorokat hasító!
Ó, tegnapi, tavalyi, távoli élet, emléke mind közelebb…
Lett hová a mély, széljárta pannon éj?
Lanyhult, csillapult le, ó, miért, az a leányi tempó,
’mely aztán egész éjen át
a sátorban tombolt meztelen tovább!

Pár sor emlék…
immár jövő és múlt nélkül,
csak úgy a pillangó jelenben


Emlékezem: voltak bátor, boldog, hősi évek,
egész éjszakákat átmúlató nagy nevetések!
Szoknyák forogtak, szólt a B-tenor szaxofon
végig a Balaton-strandokon, a pultokon szőke
cseh sör csordúlt a korsókon túl s hívtak messzi fények,
túlparti fények, még el nem jött évek, még ki nem mondott
szavak hívtak s most itt vagyok, a csend hív. Félek.
Valaha ki félte volna, hogy a hosszú, éjszakai parti séták
majd mind templomok köré vetett temetőkben érnek véget?
Mennyi halott barát, barátnő! Halotti levelek, zúgó harangok,
távolodó, változást szenvedett arcok… egy-egy ismerős szót
hallucinál az emlékezet, aztán feledésbe zuhan az egész,
ami ifjúság volt, szépség, szenvedély, szerelem…
A tér, a helyek mind-mind megmaradtak,
az idő, igen, az idő lett élni lehetetlen.

Szigliget-vers

Mindegyre nézem, révülten elnézem
a holt vulkánhegyek nyűgöző sorát.
A táj, a tó kéken lobog a kékben.
Lassú felhőalakzatok sodródnak egymás
nőies testének szelíden kihívó meztelenségében,
az égbolti nagy tárlat fedetlen térségeiben…
Légies, lágy formáikon izzóvörös sugár-szuronyok
zuhannak súlytalan át, alant lángra lobbannak
a napraforgók, kigyúlnak a rózsák – – –
A Balaton fénytükre olvadó muránói üveg,
fehér hullámfodrai fénytáncban forognak,
a víz áramát, futását: a szél vezényli.
Érzed, nem díszletben állsz, hanem ősi kezdetekben:
valaha kék volt minden, valaha szépséges volt minden!
Lám, amarra messze, egy fehér vitorla háromszöge:
a hibátlan horizontot megzavarja, áthasítja a kékség
egyetemét!
Túl a távlatos tavon, túl az álmodó vulkánokon,
túl a hősi várromokon, túl szemhatáromon
– mely Téged őriz, Mari – akarom, élettel kívánom:
minden legyen újra kezdet s a kezdethez legyen velünk
egy tőlünk viselős világ, örök itt-időzés!

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben