×

Versparódiák

Tarján Tamás

2011 // 11
Kiss Benedek

KISZÁMOLÓS

Must mumusa, muslica,
szállj csak, szállj a mustra –
nekem hordóból lopóz
sárdonét a mustra.
Leigázza gigámat
henci-bonci sárgalé,
örvendek a kortyoknak,
heuréka, oll-olé!
Hej-hej, csak egy szivet bírt
adni Istenem, egyet!
S egy torkot, de a versem
– hopp – idéz új ezeret:

Legyek mindig fertőtlen –
első nagy korty hangszáljód,
a második már tiltott,
de benyelem törökmód.
Harmadik incifinci,
negyedik akkurátus,
ötödikem megcsiklánd,
hatodik szól: Bibamus,
(ne bóbiskolj ily korán,
öntözzél lelket, eszet –
belső hang diktálja: ne
aludjál hát, szép term’szet!)
A hetedik: én magam,
a nyolcadik viháncol:
Hatra három, az kilenc… –
A tízedik kiszámol.

Térey János

SÁMUEL

(elbeszélő költemény, színmű és operalibrettó; részlet)

És úrrá levén rajta a feltűnési viszketegség,
Hogy felsőfok, két bé, s hogy mostantól ő lenne a legség,
Sámuel Béla, a dél-debreceni gázórapostás
– Termetre dugóhúzó, egész évben bortól borostás –
Felkerekede a szamárállkapocs-boltnak feléje,
És két zöld palackkal a zsebében belépvén beléje,
A szamárállkapocs-boltost megragadá grabancon,
Esendő mihamarabb túl a beszerző strabancon:
„Kisótvar, vaze, Basahalmától ős Péterfiáig
Szét akarom cseszni a cívisbagázst, s míg az iáig
Állkapcsozom a szamárbandát, szétcsapom, ami plomba,
Mielőtt mellverve elrohannának a Nagytemplomba,
Szóval, kérdlek, felező tizenhatosba’, némi jambbal:
Állsz-e tovább a pultnál, szádban turbékló sültgalambbal,
Vagy felmarva egy holt fülesnek maradék állkapcáját,
Velem tartasz, e nekropolisznak elkenni a száját?”
Grabancát Sámuel Béla kézreteszéből kirántván,
Az állkapocs-kiskereskedő így álla meg a vártán:
„Ismersz, még a nagyerdei diszkó fényköréből, Béci!
Aluggyá’ mán, szép természet!, csillapoggyá’, – okés? –, lécci,
Se szamár, se áll, se kapocs, válságol piac, Piac ucca,
Jó, ha összejön egy kevés mani csaj- és piacuccra!”
Mire Sámuel: „Megszoktam, nem sikerál nekem semmi,
Debrecent sem tudom most, apóca, tönkredebrecenni.
Tudod, mit? Megisszuk e két hétdecibeles lónyálat,
Fátylat borítok jószándékomra, én szamár, én állat,
Elmehettek a lokiba, süldő poéták, bikficek,
Befőttes gumit a csőrre, ugyan ne csiripeljetek:
Csatornát váltok. Cseng a zsebemben pár peták snóblira.”

Ha maradt még lapja, mondja el a többit a Biblia.

Szálinger Balázs

ZALAVÁRADI DAL

Tavaszom se volt, s már őszikéim
költöm hervadt babérokba bújva,
nő,  ha olvas, új fiúkra vágyik,
rám se klikkel a sok édes kurva.

Agg legényként sóvárogva nézem,
mint nyalja más a jó habostortát,
noch dazu szegény Zala megyémtől
bús Váradot régen elcsatolták.

Én az álom kóristája lettem,
aludjál hát te is, szép természet,
büdös pesti aluljárók mélyén
átalszunk mi ketten minden vészet.

p.s. (P.S.)
De mert nincs kiírva ilyen tender,
s korrupciós zsákmány lett a szender,
vándorlok csüggedetten
az örökkévaló jelenben
.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben