×

Éji világosság

Filip Tamás

2011 // 11
Egy pillanatra azt hittem, már
vége is a nyárnak, pedig csak egy
sárgára görbült levél köszönt el
váratlanul a zöldben tobzódó
almafától, és előttem bukott a
porba; hírnökét láttam benne
a hamarost eljövőnek, hogy köd
léptei zörgetik a holt avart, hogy
fejemre nemsokára dér száll
a vénülő időből, de elült a félelem,
ahogy nyugtattam magam e
suttogva kimondott szavakkal:
Aludjál hát, szép természet,
aludjunk együtt reggelig.

Aztán valami felriasztott mégis
a fenséges éjnek közepén,
valami kongó űr támadt
szívemben váratlanul, s a riadt,
ökölnyi hús vadul kalimpált belül.
Gyúlt képzeletem mint meteor,
úgy izzott fel, akár az ég
legsötétebb mondata végére
tett felkiáltójel. És fényében
világos lett, mit akar mondani!

Csak ha mindétig szeretni tudsz,
vénen is úgy, mint egy ifjú,
életed csak akkor nyújthatod
el a végponton is túl,
csak ha szerelem égeti szívedet,
mint a görögtűz, olthatatlanúl…

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben