×

Látogatás; Az életemet

Mezey Katalin

2011 // 10
Látogatás

– Szép tőle, hogy egyáltalán kijött, és hozott valamit.
– Ilyen korban már magukat látogatják az öregasszonyok.
– Öregasszony! Üssön a szájára! Ha ezt meghallaná!
– Attól, hogy befesteti a haját, még senki sem lett fiatal.
Fölötte is eljárt az idő... azelőtt Húsvétkor jött
Halottak Napját ünnepelni. Még a végén padot csináltat
magának itt a tiszafa alatt. – Nagyon rosszmájú vagy.
Akárhogy is, kijön és mécsest gyújt, imádkozik,
ti meg nem győzitek csepülni. – Mert maga nem?
– Kijár a sírokhoz... – Ne essünk túlzásba, egy évben egyszer...
– Hozott virágot is. Szép ez a jégszirmú, fehér krizantém...
Egyszerű. – Kicsit már elfagyott, ez lehetett a legolcsóbb...
– Ha ingyen adták, az is sok volt érte. Inkább hozott volna
fenyőágat a kertből, ahogy én szoktam. Pedig nem autóval
közlekedtem. – Azokkal a metszőollókkal, amiket a
benzinkútnál kapni, nem egyszerű. – És ahhoz ki kellett volna
a kertbe mennie. – Azon a ronda teraszajtón át,
amit a régi helyére csináltatott. – Addig el se jut, a számítógép
asztalánál elakad. – Számítógép? Nem tud az számítani se...
a pletykagép.
Azt hitte volna az ember, hogy nem lehet
felülmúlni a telefont... Hát itt van, egész nap
csak a képernyőt nézik, vadásznak a hírekre,
ostobaságokat leveleznek... A házmesternék színvonalát
sem érik el. Legföljebb annyiban, hogy semmi másra
nincsen idejük. – De egész aranyos ez a kis koszorú,
a deres almák... A toboz viszont igazi. Érdekes.
– Vacak műanyag. Ha jól látom, kétszáz forint volt.
– Jesszusom! Ki tudja megszokni ezeket a mai árakat?
Hat krajcár volt egy tojás az én időmben. Ez is mutatja,
hogy romlik a világ. – Ideállítja az autót a sarokra...
Már a klozetra is autóval mennek. Feri egy héten egyszer
hozta ki a garázsból, pedig ezredrésze sem volt akkor
a benzin ára. – Mégis mindig elkésik...
– Annyi felé szaladgálni naponta! Elfurikázza, amit megkeres.
– Kihúzgálta a sok gazt, ezt azért a javára írom.

És összeszedte, kivitte a kosárba. – A krizantém
aligha éri meg a holnapot, de legalább ma
kinéz valahogy ez a szegény sír. – A kőkeresztet
szépen kifaragta a kislány, megdolgozott vele.
– Tiszta nagyanyja. Mentsen Isten vitatkozni vele.
– Hát nem kell! A vésőt viszont ügyesen kezeli.
– Kár, hogy ezt a rosszfajta követ vették, már kezdenek
csorbulni a betűk. Újra kell faragni a szélüket.
– Hagyja csak, majd megcsinálja. Észreveszi ő is,
hogyha kell... – Ha kijön egyszer. – Majd szól neki
az anyja. Szép tőle, hogy egyáltalán kijön...

Az életemet

Az életemet,
mint egy
áldozatot,
bemutattam.
Kegyelmet
nem kértem,
és nem is kaptam,

Nagy távolságot
áthidalni
nem tud a szikra.
Nem ugrik át
túl messze fekvő
pólusokra.

Az ég fölöttem
csillagos,
távoli, tiszta.
Ha föl se nézek,
akkor is
alatta élek.

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben