×

Két jegyzet

Petőfi és a világszabadság; Hungária és az irodalom

Tőzsér Árpád

2011 // 10
Petőfi és a világszabadság

Egy baráti társaságban arról vitatkoztunk, emlegeti-e vajon Petőfi máshol is a világszabadságot, vagy csak az Egy gondolat bánt engemet című versében. Nekem rémlett, hogy az Apostolban is előfordul a szó. Itthon fellapoztam, de ott csak a „közös szabadság” kifejezést találtam. Ahhoz képest, hogy a fentiek szerint a jeles szólelemény a Petőfi-versekben hapax legomenon, a költő halála óta eltelt másfél száz év alatt szinte diadalutat járt be.

Horváth János szerint a szót magyarul Petőfi írta le először. De vajon ő is csinálta? Mindenesetre az általam megközelíthető idegen nyelvek egyikén sem hangzik olyan jól, olyan természetesen e kifejezés, mint magyarul. Kivétel természetesen a német Weltfreiheit. A többi indoeurópai nyelv inkább genitivusszal fejezi ki a fogalmat, s nem egyszerű összetétellel (Svoboda sveta, Wolnosc dla swiata, Freedom of the World), s az nem ugyanaz, mint a magyar világszabadság.

A magyar szó ugyanis nemcsak a birtokviszonyt (a világ szabadsága) fejezi ki, hanem egyben jelzős szerkezetű metafora is: Petőfi szabadsága olyan nagy, mint a világ, világnagy.

A világszabadságot követően a világ- előtagú, jelzős szerkezetű összetételek elképesztően elszaporodtak a nyelvünkben (világháború, világbank, világpiac, világgazdaság, világbajnok, világbéke, világviszonylat, világnézet, világkapitalizmus, világkatasztrófa stb.), de Petőfi valószínűleg még csak a világszép, világcsavargó, világcsoda, világéletében, világhíres, világverő kifejezéseket vehette alapul, mikor neologizmusát megalkotta. Az előbbi összetételeket sem lehet mindig átalakítani birtokos esetekké, vagy ha igen, akkor csak az alapjelentés megváltozása árán (a világnézetnek például nem sok köze van a világ nézete szókapcsolathoz), de az utóbbiakban a világ egyenesen roppant nagyot, egészet is jelent (vö. világéletében = egész életében), s az így született kifejezések tulajdonképpen hiperbolaértékű szóképek is.

Összefoglalva: a legvalószínűbb, hogy a magyar világszabadság kifejezés egyszerűen a német Weltfreiheit Petőfi által eszközölt magyarítása, de magyar analóg minták nélkül nem születhetett volna meg. Persze, így is Petőfi nyelvi zsenijét dicséri. S a szóval kapcsolatban eddig inkább csak a költő politikai géniuszát emlegettük.

Hungária és az irodalom

Milan Kundera írja A regény művészete című könyvében: „Regényeimben sohasem használtam a Csehszlovákia szót, jóllehet cselekményük többnyire ott játszódik. Ez az összetett szó túlságosan új (1918-ban keletkezett), nincsenek gyökerei az időben… Egy államot jobb híján fel lehet építeni egy ilyennyire ingatag szóra, egy regényt nem. Amikor meg kell neveznem hőseim országát, ezért használom mindig a régi Bohémia szót.”

A Csehszlovákiából, az „ingatag” összetett szóból kivált Szlovákia értelemszerűen még a Csehszlovákia szónál is újabb (az általa megnevezett államalakulat nem egészen húszéves). Hogyan lehetne hát rá bármilyen irodalmi művet építeni?

Az általam ismert mai magyar regényekben, elbeszélésekben, versekben nem is igen találkozom e szóval, s ha mégis, azok a műformációk bizony gyanúsak: regények, elbeszélések, versek-e valóban, vagy inkább politikai elaborátumok, vitairatok, vezércikkek?

A földrajzi neveknek meg kell érniük az irodalomba kerülésre. S bizony, ilyen értelemben még a Magyarország szavunk sem tűnik mindig elég érettnek, letisztultnak. Pedig ez immár legkevesebb hatszáz éves: a ránk maradt írásos emlékekben az 1400-as évek legelején fordul elő először (a Schlägli szójegyzékben), s a Mátyás idejében és udvarában élő Galeotto Marzio, közvetve, már szóvá is teszi nehézkességét, így: „Szegényes a nyelvük [a magyaroknak – T. Á.] az országok elnevezésében. Egyiket sem külön néven, mindegyiket körülírással nevezik meg: a nemzet nevéhez hozzáteszik az ország szót. Hollas orsacó-nak hívják Itáliát, Toto orsacó-nak Szlavóniát és Német orsacó-nak a germánok országát.”

S a Magyarország szó esetében újabban erre a nehézkességre még rátesz egy lapáttal a tény, hogy az 1918 előtti Magyarországot csak úgy tudjuk megnevezni, ha egy újabb jelzővel bővítjük a már egyébként is jelzős szerkezetet, s történelmi Magyarországról beszélünk.

S most képzeljük el ezt a kifejezést versben: „Úr Jézusnak boldogságus anyja, / [történelmi] Magyarországnak szépséges ajtója”! S még egy abszurdum: „Ujjunk hegyéből vér serked ki, / mikor téged tapogatunk / Te álmos, szegény [történelmi] Magyarország... ”.

Pedig egyaránt használatos a szókapcsolat Magyarországon és a határon túli magyarok körében is. Csak mintha ez utóbbiak gyakrabban élnének vele. Ami persze nem csoda, hisz nekik szóban és írásban gyakrabban kell különbséget tenni a mai Magyarország s a között a Magyarország között, amelynek még ők is (illetve a felmenőik is) polgárai voltak. Az ő számukra Magyarország egyre inkább az az államalakulat, amelynek jelenkori területe ugyan bármikor megtapasztalható, ők azonban ezt valamiképpen mégis máshol létező dimenzióként, valamiféle cyber-térként élik meg, régmúltját, történelmét pedig közös és ködös olvasmánynak érzékelik.

De vissza a puszta névhez: a Magyarország szó – s a történelmi Magyarország kifejezés még inkább – versben, irodalomban, de a beszélt nyelvben is kicsit elefánt a porcelánboltban. (Nem véletlen, hogy azt mondjuk: „Magyarba”, s nem azt: „Magyarországra megyünk”.)

Távolról sem vagyok híve a sportlelátók költészetének, de mikor a magyar nemzeti sportválogatottakat a közönség úgy biztatja, hogy „ria, ria, Hungária”, nem tudok nem arra gondolni, hogy íme, még él a népben az aranyi „költői idom” igénye, a laikusok is érzik a szavak zenei értékét, súlyát, ösztönösen is mérik a Magyarország és a Hungária kifejezések különbségét, poétikai karátjait.

S megfordul a fejemben az eretnekség: nem kellene-e vajon – ŕ la Kundera – nekünk, magyar íróknak is gyakrabban használnunk a Hungária szót? Ez nem összetett szó (eredetileg persze, amint tudjuk, az volt, s tíz nyilat, azaz tíz törzset jelentett), hangteste csupa muzsika, gyökerei mélyen az időbe nyúlnak, s ráadásul a nagyvilág a mai napig is ezzel a névvel illeti Magyarországot.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben