Hamlet D. C.
Drága barátom emlékére (Hamlet da Costa, 1986–2009)
Krisztus után fél hétkor egy rozsdavörös ír pub
opálos légterében ovális darabokra
szelhető szét a vigh füst s mint könnyező kegyszobrot
járják körül a puffadt zsúrkocsikat sörasztalt
s nem lankad míg büdzsé van a frakciófegyelmük
s ha az alkony sefticar-ja kattintja föl a villanyt
lej, font, dollár kilónyi preciőz hátterében
megáll Hamlet da Costa fahéjszín zakójában
a kidolgozott bús boy abrosz kétélű késsel
vanília hibiszkusz fáradt karikás alma
járt eszében egykor mégis cigire gyújtott
mint hétéves korában s a talpáig kavargott
a húsát panírozva az édes omlós füstdög
mint könnyező kegyszobrot járják körül a puffadt
zsúrkocsikat sörasztalt s az ablakon kilátni:
egy elszabadult husky viaszlágy hóesésben
– tisztulnak funkciói – fut mint egy mozgó tájseb
s a toll habzó medrében az Eperpark kőágyán
tovasiklik hosszan foltokban tűnt el onnan
a hó s belőlem Hamlet mert lelohadt az égről
habkönnyű barna gépe dús intellektusába
a hártyás óceánnak (két napja, másfél éve?)
merül szkafanderében akár a hő a térben
higgadt dinamikával
Idős Hamlet da Costa hirtelen távozott
szürke krikettpályák és filhellén konyhakertek
részletgazdag hűs csíkján oxigéndús vidéki
püspökköpennyi farmot masszíroz gyúr s motozza
a lankadatlan formát a hajthatatlan rétor
idős Hamlet de Costa s mint puha pamutszálat
más narratívát próbál az életébe fűzni
s korrektúrázza folyton Krisztus után fél hétkor
a fagyos kásás zeller obszidiános vázát
gyűröttes levélrácsát forrázza meleg vízzel
öblögetve le gőzzel gyümölcshússal habarva
préselve épp hadarva Farkasmosolyú Kímón
a menza s buffet séfje alkalmi partnerekkel
gőzölgő öblös éber agyafúrt demizsonján
húz egyet emigránsok platonisták rajongók
egzisztenciák tömött tömör aurájában
nem üli velük körbe a Havas Barkaágat
(távozott kancsót törve) idős Hamlet da Costa
mióta az ifjú de özvegy besúgó Árisz
ellene vallott teljes meggyőződéssel egy kulcs-
avagy tézispontjában a sűrű demográfi-
ájú hűvös körcsarnok mellszobros fülkéjében
lezseren letegezve s így a korkülönbség
s az időeltolódás készséges cezúrája
egy lélegzetnyi résen kidőlt közülük hosszan
püspökköpennyi farmot masszíroz gyúr s motozza
a lankadatlan formát a hajthatatlan rétor –
fészkében ül a hübrisz a részletgazdag éjjel
és közben a dús háttér ovális folyosóján
Klaviatúrán át tart hűs Kronológiába
egy tinédzser isten ki első tízpróbában s az
öttusa védőszentje
