Thetys
Lázár Balázs
2011 // 07-08
a súlyos kékesszürke függönyön
elkenődött sárga folt a nap
és Szigliget fölött hagyott még
halvány szakadásnyomokat
a zöld víz elvesztette színét
míg a fény megdermedt felszínén
s összetapadt a csend
mozdulatlannak tűnt minden
de milliárd izgatott ion
feszengett odafenn
egyedül úsztam egyre beljebb
s mint sűrű olaj húzott lejjebb a víz
s ahogy véletlen félrenyeltem
megváltozott torkomban az íz
sós volt s nem édes többé
és eltűntek körben a bazalthegyek
felhördülő vulkánok között
az ősi tenger a Thetys lebegett
pikkelyes testem siklott már a vízben
de uszonyaim vad csápokhoz értek
s szörnyfejem riadt hüllőszemében
hatalmas zsigeri ösztön ébredt
rövid tusa volt kíméletlen
küzdelem s új formáért sóhajtott
a sok szétszóródott elem
majd csend öntörvényű csend
aztán összeállt újra a kép
hínártetemek sodródtak
s bezárult az évszak nélküli ég
és újra nyár lett és újra Balaton
s talán az egész csak bennem történt
talán csak összecsúszott pár atom
de a tudat mélyén mint egy örvény
millió év távolából is felfénylik még
valami félelem evolúciós iszony