×

A Tündér siralma

Szabó Tamás Péter

2011 // 07-08
Weöres Sándornak

nyáron még bő kalászon ringtam
szárnyaim pihések voltak, mint a kiscsibék
méhek dongó álmában ríttam
vándorútján hátára vett egy menyét
szólt a Tündér – jaj –
minden más, mint tavaly

koszorúk zöldjén keringtem vígan
táncoltam a földön hangyával, katicával
egyszer a Nappal limonádét szívtam
fuvoláztam tündérpajtásaimmal s egy hárssal
szólt a Tündér – jaj –
hová tűnt a tavaly?

elfordúlt tőlem az enyhe harmat
egyedül az éjjel férek össze
a tücsökcirip már nem ad nyúgalmat
s kikezdte sípomat az Idő ősszel
szólt a Tündér – jaj –
kifakult a szőke haj

nehezemre esik magasra felszállni
savanyúvá fordult számban a som
már nem tudok az erdőhöz hogy szólni
s elérhetetlen lett kicsiny házam: az orom
szólt a Tündér – jaj –
kifáraszt a világi zaj

hát kagylóhéj lesz majd égi sírhelyem
hol fáradalmaimat elpihenhetem

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben