×

A mérték

Csuday Csaba

2011 // 07-08
Lőrincz Csaba írásait egybegyűjtötte és szerkesztette:
Borsi-Kálmán Béla, Filep Tamás Gusztáv, Zelei Miklós

Hogyan éljen, élhet-e önmaga nélkül az ember? – teszi föl a kérdést Lőrincz Csaba 1980-ban, egy Krúdy-könyv ismertetőjében, amelyet az Utunk Margó című rovata közölt, s amelyet most a recenzensnek emléket állító A mérték című impozáns kötet közöl újra, kiemelt helyen, az emlékkönyv első Lőrincz-szövegeként. Elsőségét, meglehet, pusztán az összeállítás választott időrendje indokolja, de a feltett kérdés jelentése a tragikusan torzóban maradt pálya szempontjából akár jelképes is lehet.

„A Krúdy-írások az abszolút megközelítésének módozatai – írja Lőrincz Csaba. – Adott egy jövőbe tolt pillanat: az élet tetőpontja, önmegvalósulás, ahonnan nem képzelhető el továbblépés. A hősök […] nem gondolnak, hanem tesznek, vagy mesélik tetteiket. Mögöttük Krúdy vigyorogva szövi a tettekkel párhuzamos gondolatokat, […] míg el nem jutnak a kiteljesedésig, az abszolútig, s ezen a ponton túl nincs értelme, hogy további gondolatokhoz kapcsolódjanak. A hősök ekkor meghalnak […] A gondolat abszolútba kergetése, felbomlása, az ember mint ember megszűnése realitásként szerepel az író világképében.”

Ha a nemzetről, a kisebbségekről és a határon túli magyarság sorsáról való gondolkozás vált Lőrincz Csaba életének és sorsának meghatározójává, ha eminens irodalmi, tudósi és gondolkodói adottságait mintegy tettekre váltva, ennek az ügynek a képviselete tette őt mértékadó személyiséggé, közéleti emberré, politikussá, akkor a kedvezmény- vagy státustörvény néven örökbecsűvé lett jogintézmény kidolgozása 2001-ben olyan tetőpontot jelenthetett neki életútján, amely után – s azért is, mert a nagyszabású elképzelést a szeme láttára miskárolta ki, fullasztotta kudarcba a forgandó politika – talán indokoltan ötlik fel az emlékezőben, hogy ő maga is úgy érezte, érezhette, nincs tovább. Onnan (az önmegvalósulás tetőpontjától) már aligha képzelhető el továbblépés. Ha a Nagy Vigyorgó, a Legfőbb Narrátor hagyott volna neki még pár évnyi erőt, türelmet, lehet, hogy maga is átértékeli a Krúdyt illetőleg pontos, magára vonatkoztatva viszont nem okvetlenül érvényes gondolatát, s új feladatokat talál – akár a határon túli magyarok kettős állampolgárságának immár végérvényes szabályozásában…

De vajon miben volt az első Orbán-kormány helyettes államtitkára, a polihisztornak induló abszolútumkereső, az elmélet és a gyakorlat egyensúlyát a külügyekben megvalósítani törekvő „szürke eminenciás” mértékadó? És milyen emlékművet állít neki a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Méry Ratio Kiadó A mérték című kiadványban, amely Lőrincz Csaba halálának második évfordulójára jelent meg? S vajon az emlékőrzés, a megörökítés szép gesztusa mellett valódi érték- és példamutatás hívta-e életre ezt a kiállításában és terjedelmében (750 nagyméretű oldal) is tekintélyes vállalkozást?

Szememben Lőrincz sorsának, művének mértékké, azaz viszonyítási ponttá válását elsősorban határminősége adja. Abban a heideggeri értelemben volt határjelenség, amely szerint a határ (limes) „az, ami által valami a Sajátjába gyűlik, hogy abból a maga teljességében jelenjen meg”. Erdélyből jött „hegyi ember” volt, a kifejezés legszűkebb és legtágabb értelmében, alapélménye a természetesség, a magaslati táj integritása, amiből saját teljességigénye egyenesen következett. A kolozsvári, majd budapesti értelmiségi közegbe „leszállva” ez a forrás a távlatosságot, a mindenféle torzulás ösztönös elutasítását, a valódi érték finnyás, már-már fölényes tudását és tudatát jelentette. De tudta azt is, az egyén és közösség mindenkori mozgástere, cselekvésének érvénye annyira behatárolt, annyira esetleges, hogy az egyszerű, természetes emberség és a természettel összhangba kerülő lét (röviden: az abszolútum) ábránd csupán, akár egy havas lejtőn tovatűnő síelő valóságos képe vagy látomása (amint erre Pethő Sándor megrendítően szép és mélyenszántó „morálfilozófiai jegyzete”, bevezetője is felhívja a figyelmet). Lőrincz Csaba markáns, de elvágyódást és bánatot is mutató érett kori (élt negyvenkilenc évet) arca A mérték borítóján ezt a viszonylagosságot állító tudást tükrözi.

Sem erdélyi, sem budapesti, sem szertelenkedő ifjú, sem megállapodott felnőtt nem volt már (még); alkotó íróvá, fordítóvá vagy szobatudóssá, illetve csak hivatalnok-politikussá sem lett. Ez is volt, az is. De elsősorban s végső soron az úgynevezett „nemzetpolitika”, a határainkon túli magyarok és a kisebbségek ügyének egyik legfelkészültebb s alighanem leghitelesebb képviselője.

Ekként búcsúztatták el barátai és szövetségesei, Németh Zsolt, Borsi-Kálmán Béla, Bíró Gáspár, Balog Zoltán és mások. De a méltó megemlékezés és a megmérés, a tiszteletadás és elhelyezés feladatát teljesítő nekrológok, akármilyen rangosak és messzire hangzóak voltak is, elenyésztek egy szűk (baráti, szakmai) kör belső ügyeként. Lőrincz Csaba formátumát, emberségét ugyan az őt megillető magasságba emelte a 2009-ben alapított Lőrincz Csaba Díj is, amelyet az általa képviselt ügy kiemelkedő munkásának adnak évente, ám javarészt ismeretlen vagy alig ismert írásai, a mai híg, szakzsargonos és patentokból építkező politikai közbeszédhez képest veretes, mívesen megformált cikkei, tanulmányai önálló kötetbe kívánkoztak. S könyvet igényeltek a róla szóló, az alkalmiságnál többet adni szándékozó reflexiók s az itt-ott megjelent, alakját több oldalról megvilágító interjúk, emlékezések. S végül, de nem utolsósorban, kellett az „egybegyűjtött írások tőle és róla” műfajának megfelelő filológiai apparátus, az életrajzi-pályaképi jelleget kölcsönző és erősítő fénykép- és fakszimileanyag, hogy a látszatra heterogén tartalmat megfelelően áttekinthető formába öntse. A meggyőző és a szemet is gyönyörködtető végeredményért, amely, nyilvánvalóan, gigászi erőfeszítést és hatalmas anyagi áldozatot is takar, feltétlen tisztelet és elismerés illeti a szerkesztőket, Borsi-Kálmán Bélát, Filep Tamás Gusztávot és Zelei Miklóst, a Lőrincz-szövegek gyakori társszerzőjeként és több saját írással is szereplő Németh Zsoltot, a közreműködőket és a kiadót.

A kötet négy fő részre tagolódik: Lőrincz saját írásai, fordításai töltik ki több mint a felét, szintén négy, 1980-tól 1986-ig; 1987-től 1997-ig; 1998-tól 2002-ig és 2003-tól 2008ig terjedő ciklusba osztva a műveket. Ívük rendkívül széles: a tömör szépirodalmi kezdeményektől az eredeti gondolatokat megfogalmazó kritikákon át a világnézeti alapozás szándékából született Karl R. Popper- és Wittgenstein-fordításokon keresztül „A józanság limeseiig” ér, vagyis a nemzeti, kisebbségi önrendelkezés mértéktartó perspektíváit is felvázolva a státustörvényig és tovább, a magyar külkapcsolatok stratégiai pontjainak, a globalizáció szakadékos távlatainak felméréséig. A Dokumentumok című rész bő adalékot szolgáltat a pálya állomásaihoz, Zelei Miklós beszélgetései Lőrincz Csabáról, „a béke emberéről” plasztikussá kerekítik alakját, az In memoriam Lőrincz Csaba című fejezet pedig a megemlékezéseket gyűjti koszorúba. A kötetzáró szerkesztői és bibliográfiai jegyzetek szakszerű eligazítást adnak a szövegek keletkezéséről és megjelenéséről. Némi hiányérzetet hagy az olvasóban, hogy bár az egyes írásokból többször ismétlődően is megkapja az életrajz adatait, a könyv végén hiába keresi az évszámokra szorítkozó időrendet, ami pedig sokszor segítené a gyorsabb tájékozódást.

A hiánypótló, rendhagyó emlékkönyv elsőre kissé hivalkodónak s provokatívnak tűnő címe, A mérték (hiszen „a minden igaz, és mindennek az ellenkezője is igaz” korában ugyan ki veheti magának a bátorságot, hogy azt mondja: ez és nem más, amihez mérhetjük magunkat és dolgainkat) végül kettős értelmet nyer: Lőrincz Csaba maga teremt és állít fel mércét az írásaival, mondván: lássátok feleim szemetekkel, ezek vagyunk, így nézzétek a világot és eszerint cselekedjetek, akik pedig róla szólnak, reá mutatva mondják: igen, ő lehet a példa, hozzá igazodhatunk, s valahogy ezt, így kellene tennünk, ahogy e mérték mutatja, ha nem akarunk önmagunk nélkül élni. (Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, Méry Ratio Kiadó, 2010)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben