Huszonkét haiku

Álomőr figyel.
Az éj zsilipkapuit
ő nyitja, csukja.

Sötét jégeső.
Morajlás a mélyből, egy
kőhúr elszakadt.

Mi ez a furcsa,
időcsákány ütötte
seb a fejeden?

Merlini kék a
varázsköpenyem. Pálcám
pedig szívlila.

Láva kígyózik.
Bottal ütöm a fejét,
sistereg, sziszeg.

Résekből füst száll.
Kénkőszag és szuszogás.
Sárkány alszik itt?

Vándorló moha
kopogtat zöld ajtódon.
Csontjai lágyak.

Műtőasztalon
széthasadt világköpeny.
Hogy varrjam össze?

Virágok harca,
angyalok celofánban.
Laokoón-csokor.

Hív agapéra,
tenyérszaporításra –
hihetek neki?

Árvakert alszik.
Ezüst égpalást alatt
arany almafák.

A szív parazsát
ne akard eltaposni,
inkább fújdogáld.

Még éhes vagyok.
Elégia-kenyerek,
haiku-morzsák.

Szárazvillámok
fényéből ki főz teát?
Szememmel innám.

Füsthajó röpül,
horgonyt vet a fák hegyén.
Fölfele süllyed.

Jégösvény vezet
barlangtól csigaházig.
Csúszik a térdem.

Mágneses vihar!
Szent Elmo tüzeket gyújt
a szempillánkon!

Inni forrásvíz,
bedagadni a torkom.
Másnap nincs szavam.

Vonat érkezik.
Leszáll a köd, városnyi
köpeny a vállán.

Hadonászok a
verdeső pillangók közt.
Etetem őket.

Magasból haza.
Sólymoktól gilisztákhoz.
Rozsdás repülőn.

Micsoda öröm!
A vászonra vitorlát
fogok festeni!