Haikuk
Thimár Attila
2011 // 05
Holdtalan éj. Kint
teregeti a szomszéd
sötét álmait.
Hántom fa kérgét.
Forgácsok illatába
hull őszi eső.
Gondolatodra
nem fagy a hó, amikor
békéddel fűtöd.
Őszi nád suhog –
millió időszilánk
fordul szívedbe.
Már tarkóm süti
a nap. Jövőm a porban
előttem lépked.
Válladon levél
remeg, holdfény tusrajza –
álmom kitisztul.
Mi maradt nekem?
Levél árnya ringatja
könyvem sorait.
