×

44 hexameter

Végső ecloga

Hétvári Andrea

2011 // 04
KÖLTŐ          Cirmos az éj, de az égbolt ősörökében tisztán
vibrál bolygók fénymiriádja, ki tudja, mióta.

HITVES          Izzik az éjben a hold, és tártkaru tűzszikrákkal
fölsorakoznak fénykatonái az árva zenitnek.
Nézd, beleborzong mind, aki érti, mit élve üzennek.
S én tehetetlen nézem a sorsodat aggodalommal!

KÖLTŐ          Pőre ma itt, aki nem döf nyolckaru szörnye szivébe.
Elfeledett országban bomlik a dögszagu trágya.
Ősnyugalommal fölvértezve, de meztelen állok.
Míg hegyek élén siklik gyarló gyilkosok árnya,
roskatag, omló házfalakon rút álma vöröslik.
Hontalan árva szerelmem csillagrendszere gyullad,
megkövesült csigaházban pendül az angyali hárfa.

HITVES          Gyönge tavasznak az enyhét gesztenyebimbó rejti,
vágyak gyöngye parázslik zengő fénytulipánban.

KÖLTŐ          Nyár tüze álmodik édent pergő búzaszemekben.
Aztán fordul a vén föld ércmutatója világgá,
fölkel az ősz, hogy az ádáz fénypászmái kicsalják
erdőn párás gőzt lehelő szelid őzet a gátra,
s míg kikutatja utolsó zöld vénáit a földnek,
ördögi szél fagyos érckarmokkal megbabonázza.

HITVES          Űzi az ádáz. Álnok pallosa éjszaka villan.
Dárdás hajnali-fény őrizzen, kérem az Istent.
Fürge tavasz, ha felébred, romlás réme elillan.
Jó Tündérlak, megmeneküljél, adja az ég már!

KÖLTŐ          Hogyha a vérszinü erdőn ólmos tél jege pusztít,
csókod végső nyughelye enyhít körbeölelve,
fénylő hajzuhatag tüze elrejt, jól tudom, így lesz.
Bármi riaszt, menekítesz óvó gondolatoddal.

HITVES          Meddig emel fel minket lomha idő szerenádja?
Meddig itatja a földünk áldó itthoni felleg?

KÖLTŐ          Angyali ajkad fénye, Egyédes, meddig aranylik?
Azt, aki szólni merészel, sors tüze élve emészti.
Százfejü rémhatalom szörnyének vírusa terjed
rút pacaként, ami felfal minden hószinü erdőt.

HITVES          Tollhegye mintáz vérző foltot a tiszta papíron.
Győztes a gyilkos, senki sem érti. Ma bomlik a törvény.

KÖLTŐ          Felkoncolt ez a század, szénné szárad a magja.
Harmat iramlik a friss legelőkön, míg kitudódik
bűne e népnek. Vértől nedves földeken alszik,
s hajt ki magasra a késve beérő tölgyfa virága.

HITVES          Aljas fároszok ellen gyermeki tétova fegyver –
Kincsem, lobbanj hexameterbe, rejtsen el óda!

KÖLTŐ          Röpke halálig is írom a verset. Nincs sok időm már…

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben