Tücskös-bogaras
Szepesi Attila
2011 // 03
(Vadon)
Árnyas erdő
terebélyes,
vén tölgy lakja,
ezeréves.
Csonka-bonka
minden ága,
szél az öccse,
kő a bátyja.
(Forrás)
Bérc tövében
ezüst forrás,
örök ott a
sürgés-forgás.
Hangya térül,
szöcske fordul,
vándor tücsök
belekortyol.
(Pókok)
A berki pókok
lába hat,
kószálnak kormos
fák alatt.
Hálójuk szél
szaggatja el –
mégsem cserélnek
senkivel.
(Öreg varjú)
Ág hegyében, semmi kétség,
kucorog egy varjúvénség,
csőre csorba, tolla tépett,
megért talán nyolc-tíz évet.
Vihart látott, aszályt látott,
cserfaágon búsan károg:
szállnom kéne szebb vidékre,
csak ne volnék vének véne!
(Tücskös-bogaras)
Éji bogártól
rezzen a fűszál,
foszló fakérgen
futrinka mászkál.
Cserfalevélre
kabócák gyűlnek,
a teliholdnak
tücskök hegedülnek.
(A kert lakói)
Az árnyék-ülte kertben él
a gyík, a nyest, a bőregér,
a sün, a barátcinege,
a berkicsiga, a pele.
A zöld békák meg a rigók,
sugaras hálóján a pók
és a foszló kéreg alatt
szunnyadó szarvasbogarak.
(Hangyák)
Szalmaszálat
visznek,
harmatcseppet
isznak.
Kenyérmorzsát
esznek –
soha meg nem
híznak.
(Baglyok)
Tar ágon egy fülesbagoly
megül, szunnyadva vár,
míg egy másik tollas-füles
verdesve odaszáll.
Három, négy, öt, hat sorra jön
és még egy ott terem –
havas cserágon álmosan
gunnyasztanak heten.
(Madárijesztő)
Varjakkal kormos
rét oldalában
madárijesztő
gubbaszt magában.
Liget meg erdő
holdfényben ázik,
kökénybokorban
tücsök citerázik.
(Dagad a hold)
Pohos árnyék kiterül,
dagad a hold, kerekül,
napról napra gömbölyödik,
felhőn tovahömpölyödik.
Kerülgeti denevér,
villámröptű bőregér –
fejét földre sunyítva
sánta kutya vonítja.