×

Hullaing és Szent Pál szigete

Szörényi László

2011 // 03
Mindig szerettem Máltára repülni. Persze ezt Rómából – a szigetországban is akkreditált nagykövetként – csupán az Air Malta gépein illett tennem. De megérte, ugyanis rögtön felszolgálták a kávé mellé az aznapi angol nyelvű máltai újságot is, amely valóságos gyógykúra volt a szintén kötelező mindennapi római sajtóolvasáshoz képest. Ott ugyanis a belpolitikai cikkekben, öles fényképekkel körítve, folyton csak az előző nap letartóztatott miniszterekről és egyéb, korrupcióval vádolt politikusokról volt szó, a bűnügyi rovatban pedig mindennap szerepelt legalább három fejszés gyilkosság, öt pedofil és hat vízihulla. Bezzeg a máltai sajtóban! Hetekig érzékletesen csemegézett vezető hír volt, hogy egy postás feljelentett egy férjet, mert az verte a feleségét vagy a kutyáját; gyilkossági hírre egyszer leltem, az is egy Londonban megölt, harminc éve ott élő máltai taxisofőr halálát ecsetelte. Persze Málta olyan ország, ahol nincs pornográfia, nincs diszkó, nincs kábítószer, nincs szerencsejáték, nincs (illetve akkor még nem volt) embercsempészet, valamint vasárnap minden zárva van.

Hogy ez utóbbi nemcsak előny, azt akkor tapasztaltam, mikor egyszer – 1993-ban – azért utaztam Máltára, hogy előkészítsem a magyar külügyminiszter vezette küldöttség másnap kezdődő részvételét egy ENSZ-konferencián, amelynek tárgya az új demokráciák külügyi szolgálatának kialakítása volt. Ugyanis hiába vártam a bőröndömre, azt a római repülőtéren egy Norvégiába induló repülőjáratra tették fel. A szép meleg időben vékony zakóm alatt csak egy színes ing volt rajtam, nyakkendő és minden protokolláris hadfelszerelésem röhögve repült Oslo felé. Sebaj – gondoltam –, veszek majd egy inget és egy nyakkendőt. Kaptam is, Valletta egyetlen vasárnap is nyitva tartó boltjában, ahol részben koporsókat, részben hullainget, hullaöltönyt, hullacipőt stb. árultak. Az ing silány volt, fehér, de mélybordó csíkokkal, a nyakkendő színe pedig egy vértolulásos kutyanyelvre hajazott. Emellett természetesen az ingnek nem volt háta, mert a halottnak úgyis mindegy, az ujja pedig rövid volt. (Mindezen apróságokra csak a szállodában jöttem rá, mikor kicsomagoltam a gyönyörűen leforrasztott műanyag zacskóból; kissé meg is lepődtem, mert eddig még csak hullacipőhöz volt szerencsém, mert a szocialista Magyarországon egy időben ilyeneket árultak mint spanyol importot, le is vált a talpuk az első esőben.)

Nem csüggedtem. Intim fehérneműmet kimostam a fürdőszobában, kiakasztottam a luxusszálloda erkélyére, az arra járó jámbor máltaiak nem kis megrökönyödésére, majd mikor megszáradt, átöltöztem, azaz belehullultam az ingbe és a nyakkendőbe, és visszautaztam a repülőtérre, Jeszenszky Géza elibe.

A miniszter furcsálkodva nézett végig, be is számoltam neki tüstént, hogy ennél elegánsabb ruhadarabjaim jelenleg norvégül tanulnak. – Ilyen hülyeség is csak veled történhet, Laci – mondta bizonyos mélabúval.

Éjszaka fél tizenkettőig várta a saját bőröndjét, akkor tudta meg a londinertől, hogy az Dél-Afrika felé tart. (– Uram, csupán minden harmadik-negyedik bőröndöt szoktak máshová irányítani, az Alitalia így próbálja letörni a konkurenciát – próbálta megmagyarázni a kínos helyzetet a szállodaigazgató.)

Mivel másnap trikóban mégsem nyithatta meg az ENSZ-ülésszakot, ezért tőlem kölcsönkérte a hullainget és hullanyakkendőt, erre rávette kabinetfőnöke zakóját, engem pedig finoman szólva eltiltott a másnapi ülésszak látogatásától. Szabadon, mint a szöcske, ugrándoztam a tengerparton, egy rozoga motorcsónakon átkeltem egy sziklaszirtre, amely a forró nyárban is fehéren ragyogott a kicsapódó sótól, és megtekintettem Szent Pál monumentális szobrát.

Az apostol ugyanis éppen itt szenvedett hajótörést.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben