Székely szonett; Intés; Bizonyságaim; Csipetek
Tamás Menyhért
2011 // 01
Székely szonett
Testvérem a szél, a szélfútta út,
ajkamon só, vércseppes ének,
párálló lábam a semmibe fut,
ahová a végek se érnek,
ahol régtől nem rend a földi rend,
színt, szót váltott a gyepüárok,
az őrhely is csak felejtést dereng –
éledő parancsára várok!
Csak semmi dísz, változz előre,
eddigképp légy a magad őre,
mígnem megint jelen lesz a jelen,
rovásjeleit túlnövi jelem,
az Isten se akarja, Ő sem,
hogy visszát járjam tetszetősen!
Intés
Int az Idő: –
bölcsen
töltsem!
Bizonyságaim
1
Anyám szójegye:
hű anyanyelvem!
2
Most merre?
A kezdeti út
nyomvonalán!
3
Jelenem ha volt,
törli az idő.
Csipetek
Tűt keres a kazal.
*
Sóvár
szó vár.
*
Micsoda Béke,
micsoda szállat;
karvalycsőr tartja
az olajágat!