×

Pergő madárlapok; Balatoni horgászat; De profundis; Történet, tükörben; Őrségi képek

Zalán Tibor

2010 // 12
Pergő madárlapok

hétfő

Ez a csönd napja
Havazik a telefon
Vesztőhely nyáron

kedd

Fel fogok állni
Elérem majd az ajtót
De még maradok

szerda

Eldobált szavak
mindig soha örökké
S fönt a lyukas ég

csütörtök

Szólíthatatlan
Már a semmi jegyese
Nem fordul vissza

péntek

Megint a hangok
Majd üres szélzuhogás
Majd Már Hiába

szombat

Talán a tenger
Háttal állok Sirályok
szállják szét fejem

vasárnap

Éjjel esett A
reggel hidegszürke volt
Nincs több ráadás

Balatoni horgászat
Gáll Ádámnak, ábrahámhegyi stégjén

Messzi madárraj örvénylik
a Gyönyörök Kertje fölött
Lecsap a nád közé fölviharzik
nyomában hangos kanyiördögök

csapkodnak a nehéz légben
szétkarmolják fönt az eget
Angyalvér pereg a vízre Meghalt
Utassy Dzsó Árnya átinteget

a szélben nyögő nád közül
Imbolygó horgászúszó a létünk
táncol kicsit és elmerül

szánkba rettentő horgok akadnak
fölemel az Emberhalász
s odadobja fejünket a Napnak

De profundis
Fodor Ákosnak

Rianás az ég
Galamb bassza és vérzik
Lakója szűz volt

Történet, tükörben

Kis piros takaró, bársony,
átölel, mint kisgyerek volna,
asztalon pohár, széle csorba,
megszédülök, ahogy játszom

törött madárként az ágon,
hogy a szerelem mások dolga.
Fütyörészek, s halkan dalolva
dióba záródni vágyom.

Mert eljátszható minden,
az is, mi néha halálos,
de a játék nincs ingyen.

Embertelen üres város
– a szenvedésen innen –
lelkem az és a halálom.

Ott a lelkemben halálom
– szenvedésen még innen –
embertelen, üres város.

Ez a játék sincs ingyen,
van úgy, hogy néha halálos.
Bár eljátszható minden.

Dióként zárulni vágyom,
fütyörészek halkan, dúdolva,
hogy a szerelem mások dolga.
Torz madár ül törött ágon.

Belehalok, hogyha játszom,
aszfalt szélén a pohár csorba,
kuporog, olyan gyermekforma,
szaros kis bársonytakarón

Őrségi képek

Az erdőn túl már csak az ég
és a tompa puffanások és a vérző szarvasok

A Rába-part homályából
jégmadarak válnak ki törik a hajnal üvegét

Málló partfalak tövében
pihen meg a vándor térdére hajtja fejét a szél

Éjszaka zokog a magas
árva ablakszárnyak verődnek össze szakadnak szét

Fejszék messzi csattogása
a homlok mögött elindul vissza a múltba a film

Aranyhíd a Hársas-tavon
billegdél rajta a lélek s eléri a túlpartot

Pókháló szálai között
feszül a lét Áldozata még vergődik – elhalkul

A mezőn hagyott zongora
billentyűi maguktól játsszák az üres dallamot

Vágott virágok vázában
szarkalábak sárga angyalok emigrált pipacsok

Sötéttől elváló álom
repülő halak fák hegyén fürtökben lógó férgek

Zöldre festett kerekes kút
apró őrtornya az emlékezésnek – felejtésnek

Távolban kisvonat nyargal
elhagyott füstje varjúnyáj – kereng a házak fölött

Semmibe tartó vénasszony
kezében a szőlőkaró még egyszer kivirágzik

Mélyeket lélegző földek
dobszó emelkedik a horizonton kék sereglés

Madárijesztők éjjele
vaddisznó horkan ablak alatt kitúrt sóhajtások

Kövér fűben gurul a Nap
a valaha elejtett aranypénz végre ideért

Nádasban pontyok ropognak
kócsagok lassított röpte méri a szárnyas időt

Legyek a lovarda falán
fekete csillagok peregnek lustán fehér égre

Vízmosásban szétszórt csontok
állaté emberé istené összekeveredve

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben