Estelenül

Egy raktárszagú helyen Gabricsek arra ébred, hogy a nevéből hiányzik az „s” betű.

A gyűrött alom mellől eléri valahogy a földre dobott ruhakupacot. Kotorászni kezd a nadrágzsebében, hogy megkaparintsa az iratokat tartalmazó, kopott bőrtárcát. Rendszerezni próbálja a gondolatait. (Milyen ostoba kifejezés ez a „rendszerezni”; ki gondolja komolyan, hogy bármilyen rendszernek lehet realitása!) Ez a „rendszerezés” egyetlen, kissé patetikus kérdésben összegződik:

„Engem miért nem otthon ér a reggel?”

(„Otthon”! Három hónapig nem volt lakása, a Lipót elhagyott átjárófolyosóján lakott egy Kereszt nevű alkoholistával, akin egyre jobban elhatalmasodtak a vallási fanatizmus jelei. Az volt a tétele, hogy az emberi civilizáció kialakulásával megfordult az evolúció, a világ hanyatlásnak indult, és ezt a hanyatlást apokalipszisnak aposztrofálta. Most egy négy és fél négyzetméteres szobát albérel egy panellakásban – a Kereszttel töltött hónapok után megváltás az a büdös kis lyuk.)

„Lehet, hogy megint nővel vagyok?!”

(Előző esete pedig, több hét után, összejött a nő is. Egy nő felvitte a lakására, miután együtt megittak egy üveg cseresznyepálinkát. Mindketten részegek voltak, amikor fölmentek a lakásba, a Moszkva tér közelében; de amint a nő kijózanodott, hajnalban könyörtelenül kidobta Gabricseket.) Mindezek után, ahogy megvilágosodásra várva ácsorgott a Moszkván, odament hozzá egy nagydarab, szőke smasszer, és azt mondta, hogy négyezret ad egy napra, este hatig.

Gabricseknek szinte mindegy volt, hogy milyen munkát kell végezni az összegért. Szerencsére nem szart kellett hordania.

(Egy alkalommal éppen így járt. Trágyázás ürügyén a szart hordta ki a budiból a kertbe, miközben a tulaj söröket bontogatott a teraszon. Néha neki is adott egy-egy dobozzal. Nem lehetett elviselni azt a szagot, a trágyázás szagát. A terasz tele volt sörösdobozokkal. A terasz pereméről madzagra fűzött sörösdobozok lógtak. „Légyfüggöny?” „Az.”)

Kiderült, ez alkalommal munkásokra kellett felügyelni, akik derékig meztelenül, izzadtan hordják a téglát a meredek telken. Három méter magas kerítést építenek. A villa nem állt még, csak a félig kész kerítés, de a két hatalmas kőoroszlán farekeszekben, lefóliázva várta a sorsát a leendő bejáratnál.

Ez történt tehát tegnap. A pénzt megkapta. De aztán: snitt, és – semmi.

Mi történt tegnap délután óta?!

Kísérteties.

„Ha nem nővel vagyok, akkor…?!”

Gabricsek kezében szivárványszínű, arcképes plasztikkártya. Félreérthetetlenül az áll rajta, hogy Gabricek. Nem, nem káprázik a szeme. Sőt, egy apró, különös ékezet is szerepel az idegen c fölött, egy apró vonás.

Éles csörömpölés a szomszéd szobában. Tányérokat vagy edényeket ejtett valaki a földre. Garbricsek a ruháit kezdi kapkodni, de még az inggel sem végez – a függönnyel elválasztott, ajtótlan nyílásban manószerű, vörös körszakállt viselő figura jelenik meg, kockás flanelingben.

„Felébredtél, Gabricek? Igyál egy kávét.”

„A kávé jó. Felpörgeti az eseményeket.”

„Igaz, ami igaz, szeretsz pörögni.”

Nem szereti, ha ivás közben nézik. A kávé félrecsúszik, köhent egyet, ettől meg valahogy az orrába megy a túlságosan édes fekete. A manó mindezt átható tekintettel végignézi. Aztán elveszi a bögrét, és megkérdezi:

„Csak nem bántad meg, hogy aláírtad? Azért a pénzért?! Még azt ne mondd, hogy nem emlékszel…!”

(Kihúztam egy jelzőt: azt, hogy a bögre „kétes tisztaságú”. Zavart. Ha bögre, akkor az a leggyakrabban vagy „kétes tisztaságú”, vagy „valamilyen mintás”. Lehet „kétes tisztaságú” vajon egy arc vagy egy történet?)

Gabricsek mondani akar valamit a manónak, aztán inkább mégsem.

„Csak menne már ki, hogy fölhúzhassam a gatyámat.”

De erre még várni kell, Gabricsek esetlenül ül az ágyon, letakarva valami lepkemintás takaróval, olyan pózban, mint egy sáska.

– Ide figyelj. Engem nem érdekel, hogy iszol. Az sem érdekel, hogy egy alkoholista állat vagy. De ha át akarsz dobni, akkor neked annyi. Most elmegyek, de visszajövök érted. Ne próbálj lelépni, mert szétszed a pitbull.

Valami csakugyan huppog az előszobában.

– Zsarolni próbálsz?

– Én? Én akarlak zsarolni? Egyébként… ki nem szarja le, hogy most már mit gondolsz.

Gabricsek vállat von, és húzni kezdi magára a farmernadrágot, azzal sem törődik, hogy a bő szárú alsónadrágból kivillan-e a nemi szerve. A manó könyörtelenül végignézi, ahogy öltözik. Amikor végez a nadrággal, de egy perccel sem korábban, a manó kimegy, és hallani, hogy bekattan utána a bejárati ajtó. Gabricsek kicsit vár, aztán a támlánál fogva maga előtt tartva a széket (az ágyon kívül ez az egyetlen berendezési tárgy a lakásban) kilopakodik az előszobába. Az előszobában nincsen se pitbull, se semmi, és az ajtó sincs bezárva.

Kiléphet a lépcsőházszagú szabadba.

– Karesz? Halló! Halló, Karesz, te vagy?

– Szevasz, Gabricek! Minek ordibálsz?

– Nincs térerő… ide hallgass, az éjjel elveszett az s a nevemből.

– Nem írta ki a számod… Honnan a francból beszélsz?

– Eh, elveszett a mobilom… Ide hallgass, a személyimben is az áll, hogy „Gabricek”. „Gabricek”, érted?

– Na és? Hol vagy most?

– Fülkéből beszélek. Mi a túró legyen?

– Ez azért nem egészen tiszta, Gabricek. Igyunk meg valamit, úgysem nagyon beszéltünk, amióta elköltöztél. Kerülöd a régi barátokat, mi?

– Nem erről van szó. De most ide hallgass: mi a fenét csináljak? Még a személyimben is ez a hülye név szerepel.

– Ide figyelj, Gabricek, agyadra ment a jólét. Mióta albérleted van, te vagy az isten, mi? Fölcsörgetsz hajnalok hajnalán, szinte csoda, hogy fölveszem, mert nem írja ki a számod, és fölbosszantasz ezzel a hülyeséggel. Na ide figyelj: van egy tippem. Igyunk meg valamit, oké? Van most nálad pénz?

– Nincs, egy vasam sincs. Mindjárt megszakad a hívás. Mi a fenét kell csinálni ilyenkor?

– Mivel mit kell csinálni?

– A nevemmel, te állat!

– Hé, hé, hé! Álljunk csak meg! Most azért vagy bepöccenve, mert ráébredtél, hogy beszédhibás vagy?

– ???

– Ami azt illeti, szerintem sose mondtál még ki egy normális csét. Mondjad csak: csücsörít.

– Csücsörít.

– Csótány.

– Csótány.

– Csülökpörkölt.

– Csülökpörkölt.

– Csirkebecsinált.

– Csirkebecsinált.

– Csók.

– Csók.

– Na látod, bameg. Logopédust hívogass, ne engem.

(A vonal megszakad, nem lehet tudni, Karesz rakta-e le, vagy Gabricsek zsetonja járt le. Karesz, vagyis Kereszt persze nem fogja visszahívni, kártyás mobilja van, soha nincs rajta egy vas se, a készüléket egy havertól nyerte huszonegyen stb. Most persze nem lehet tudni, hogy Gabricsek tisztán ejti-e a cséket: de hát annyira fontos egy hang?)

– Szóval azt állítja, hogy hivatalosan Gabricsek, nem Gabricek. De itt az áll, hogy Gabricek.

– Igen, éppen ez a probléma. Lehet, hogy elcserélték a személyi igazolványom.

– Elcserélték? Hm. A fénykép, amennyire látom, egyezik. Állandó lakcíme van? Igen, hogyne. Itt az áll, hogy Nyíregyháza, Pamut utca 6. Hehe. Milyen hülye név, hehe. A lakóhely szerint illetékes okmányirodában kérheti a névváltoztatást. Munkanélküli?

– Nem, csak pillanatnyilag nincs munkahelyem. Nem névváltoztatást szeretnék, hanem a régi nevemet szeretném visszakapni. Ahogy hívnak.

– Pillanatnyilag? Értem. Bejelentett? Alkalmi munkavállalóija van?

– Nincsen alkalmi munkavállalóim.

– Tudja, hogy a be nem jelentett alkalmi munka illegális?

– Igen. Hogyne. Meg tudná mondani, hogy lehetne a hiányzó betűt visszatenni a nevembe?

– Van olyan dokumentum, amivel tudja igazolni az állítását? Mármint azt, hogy maga tényleg Gabricsek. Gabricsek. Milyen hülye név, hehe. A legmegfelelőbb lenne az anyakönyvi kivonat.

– Nincs anyakönyvi kivonatom.

– Nézze, őszinte leszek magához: én a maga helyében inkább örülnék, hogy ettől a cs-től megszabadultam. Ez a Gabricsek azért eléggé… khm… ódivatú. Hallgassa meg ezt: Gabricek… Gabricek… Ugye, hogy nem is hangzik annyira rosszul? Ugye, mennyivel elegánsabb?… A kettős betű nehézkes, és barbár jelleget kölcsönöz a névnek. Éppen ezért a Nyelvi Partnerség Program kifejezetten javasolja a névváltoztatást olyan esetben, amennyiben a tulajdonnévben kettős mássalhangzó vagy ékezetes betű szerepel. Ez persze kizárólag önkéntes alapon, személyes döntés alapján történhet. Maga már, hogy úgy mondjam, elébe ment ennek a folyamatnak! Ennek én a maga helyében örülnék.

– És mondja, ez az egész, amiről beszél… maga szerint ez összhangban áll a kulturális sokszínűség elvével?

– Milyen elvvel? A kulturális sokféleség elvére gondol? Természetesen, hiszen a kulturális sokféleség érvényesülése emberi alapjog. Csak nem gondolja, hogy törvényerőre emelkedhet egy olyan javaslat, amely nincs összhangban az általános emberi jogokkal? Tudja, hogy mekkora koponyák dolgoznak azon, hogy jogharmonizáció legyen? Magánál, de még nálam is sokkal nagyobb koponyák!

– Nem is azt mondom, hogy nincs összhangban, de… nekem fontos az a betű.

– Semmi probléma. Be kell nyújtania a névváltoztatási kérelmet a lakóhely szerint illetékes okmányirodában. Öt munkanapon belül elbírálják, és az állandó lakcímére postázzák az okiratot.

– Várjon… Tegnap még megvolt az es. Ebben biztos vagyok. Azóta nem jártam Nyíregyházán, nem kérelmeztem semmit. Hogy lehet, hogy éjjel, csak úgy, magától, megváltozott a személyi igazolványom? Egészen biztosan nem jártam tegnap Nyíregyházán.

– Tekintsem úgy, hogy elégedetlen a hivatal munkájával?

– Dehogy, de… most már végképp nem értem ezt a dolgot.

– Mért nem mondja mindjárt, hogy a kollégák elsinkófálták a maga betűjét! Hát ez szép. Lehet, hogy egy lágy szívű kolléga… Hogy maga kikönyörögte, de most már nem is emlékszik… Tudja mit, éppen az ilyenek miatt, mint maga, én soha nem tennék kivételt! A jólelkűségnek hálátlanság a vége: tegyek kivételt, aztán másnap visszajön reklamálni? Itt a kérőlap, töltse ki, adja be Nyíregyházán… Nem is értem, mit vesződöm itt magával, már huszonöt perce, reggeli nélkül!

(Alig csukódik be az ajtó, a szomszéd helyiségből, amely titoküveggel van az irodából leválasztva – olyan üveg, amelyik az iroda felől sima falfelületnek látszik, de a másik irányból átlátszó – , tehát ebből a titkos szobából kilép a manó, a vörösszakáll, és Gabricsek meleg helyére huppan.

– Ezzel megvagyunk.

– Igen. Mindazonáltal nem értem, miért kell…

Nem halljuk a választ, ezért nem tudjuk meg, hogy ez most valami kísérlet része, amibe a hivatalnokot is beavatták, vagy egyszerűen: szívatás. Még egy darabig követhetjük Gabricseket, aki a szállására rohan, de a tulajdonos elkéri az igazolványát, és nem akarja beengedni: ragaszkodik hozzá, hogy az ő albérlője Gabricsek, és nem Gabricek. Még valami megjegyzést is tesz a névváltoztatással kapcsolatban, hogy Gabricsek „tévesen hiszi, hogy így menekülhet a sors elől”. Gabricsek akkor az utcára rohan, szerez egy festékszóró sprayt – maradék pénzén vesz egyet stb. –, és fújni kezdi a falra: Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek Gabricsek… stb., de kb. a száztizenhetedik után elrontja, és attól fogva azt írja: Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek Gabricek, és csak akkor kap észbe, amikor végre jön két rendőr, és miközben magyarázkodik, hogy ő valójában Gabricsek, nem Gabricek, váratlanul elkezd zokogni, de ez már annyira szánalmas, hogy a fakabátok is faképnél hagyják.)