Légy; Dana

Légy

Fölöttem kőrisfa s ércköltő. Térdemen
(azaz az ércszoborhoz képest érdemen
alul): könyv, még élő költőé. Valami
pultnak dől (a költő), versében hallani:
kortyolgat. Lóversenypályáknak fasorát
látja (lovak helyett) vágtatni. És odább
(olvasom): „…körmönfont... erőnek… tárgya légy”.

Közben pedig egy zöld négyöves spárgalégy
iparkodik át a (kimondom) Tandori-
versfákon. Mintha korcs sarja az ókori
villámos Pegaznak, vad szárnyas lovaknak,
akiknek patái versforrást fakasztnak
lóversenypályából, kőből, semmiből is. –
Nézem: a légy miből? Int neki a kőris.

A Pegaz a könyvről átrebben a fára.
Tárgya légy! Minek is legyek én a tárgya?
Kőrisen madarak s koraősz-szinek is,
s plusz most már egy légy is. Minek is? Minek is?
A Pegaz-maradék felváltva száll rá a
kőrisre s versfákra, talán azt vizsgálja:
mi a jó vers tárgya. Melyik a legfább fa.

Dana

1.

Tekernéd vissza (mint egereden
a görgőt) a fához, fűhöz magad.
Natúr képpel indítanád danád:
másként „startol” versed, géped, agyad.
Valami más szervez, nem föld s nem ég,
más szereli léted, szerveidet.
De mi? Híradók? Webek? Mi közük
hozzá, ha veséd késik vagy siet?

2.

Vese? Mese, hogy kút volt valaha:
kutasz a kútban, s ágyad sem nyugágy.
Visszafelé áradnak a savak
benned, hajtja őket a bosszuvágy.
Hogy most majd elveszik tőlük, amit
nem kértek, s ami ugyan csak maszat
a vérben, de nekik egyedüli
bázisuk, pártalan vegyhalmazat.

3.

A túl dúcolja már a tudatod,
mely az innenen csak élősködik.
Gaia aszott emleit csecsemő
hiába rágja s csókolja Oedipe.
Visszanézel. Lehet? A gépeden
valami történés éppen lefagy. –
Fülelsz: műhely vagy műtő hangjai?
Reménykedj: még e lét egere vagy.