Egy régi kínai versre
Gergely Ágnes
2010 // 10
Tízéves voltam, lóra kaptam,
hatvan évig kardot forgattam.
Eltörődtem, belefáradtam –
melyik több, a tíz vagy a hatvan?
*
Visszamennék a régi házba,
jaj, de a vályog szét van ázva.
Porlik a kőkút, szél se rázza –
melyikünk jutott árvaságra?
*
A falba nem akad be csákány,
a fán nem énekel a sármány.
Az ereszről elszállt a fácán –
van-e élet a Semmi ágán?
*
Vadfű, vadmályva nő a kertben,
mit akartam, hogy lóra ültem?
Mit akarok ebben a csendben?
Ha én nem, hát ki ért meg engem?
*
Valaha pergamenre írtak,
azt mondták, hogy az írás írt ad.
Amit az én kardomra bíztak,
arról a bölcsek mit tanítnak?
*
Ki választhatja meg a sorsát,
hogy a szavát bele ne fojtsák?
Holt idő, távoli majorság –
tudod, hogy hol van Magyarország?
*
Holt lélek, távoli szerelmem,
lovam sörénye elföd engem.
A Jangce vizén sem felejtem,
vadmályva nőtt abban a kertben.