Szárát és fürtjét a téridőnek; Közöny; A hajnal habzó rongyain; Szárnya lankad a nyárnak; Cseresznye
Ladik Katalin
2010 // 09
Szárát és fürtjét a téridőnek
a kocsonyás égbolt bugyraiban,
látta gyümölcsét is
a tajtékzó hegyek felhőiben,
melyekbe evezője beleakadt
eszmélete utolsó utazásán.
Közöny
„Isten haragja a közöny.”
(Márai Sándor)
A szigetre bukott angyal árnya hull,
sötéten lóg, s kihalt az Úr ege.
Sikolyom riaszt haldokló hullámokat,
vonagló húr már csak a lélek,
a sziklákból fekete lé csorog el.
A hajnal habzó rongyain
Sikolyt nem húz az égi ecset.
Az angyal kéjes hangját
az alvók fülében
kígyó némítja el.
Sikoltó fénykorbács.
Szárnya lankad a nyárnak
Arcom érleli a tükröt.
Bosszút állok rajta:
a sziklák sebeit fölfakasztom,
a gyönyörrel telt vödröket felborítom.
Elsüllyedt tükrös szekrény vagyok
hullámokban táncoló hajnalokkal.
Cseresznye
Azzá lett, ami a lénye:
gyönyör és pusztulás.