×

Névtani alapművek

Fercsik Erzsébet – Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája; Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája

Kicsi Sándor András

2010 // 09
Egyes nyelvészek és filozófusok a tulajdonnév és a köznév között a lényeges különbséget abban látták, hogy a köznévnek jelentésfunkciója van, a tulajdonnévnek viszont identifikáló szerepe. Ennek a nézetnek a képviselői a tulajdonneveknek egy speciális csoportját tartották elsősorban szem előtt, a személyneveket. Ezeknek pedig sajátos státusuk van a tulajdonnevek között, mindenesetre a legtipikusabb tulajdonneveknek tekinthetők.

A személynevek kitüntetettségére jellemző, hogy némely nyelvben, így az ausztronéz nyelvek egy részében, a személynevek külön partikulával járnak. Például a tagalogban az ang általános névelővel oppozícióba állítható a si személynevek előtti névelő (például si Pedro ’Pedro’, siná Pedro ’Pedróék’). A szintén névelős malgasban a legsemlegesebb névelő a ny, személynevek előtt áll az i, ennek tiszteleti formája a ra, megszólításokban (vocativus) pedig a személynév előtti ry használatos.

Az említett nyelvtípus azonban meglehetősen ritka – mintha a tulajdonnévnek eltökélt szándéka lenne: ti huncut nyelvészek, engem ugyan meg nem fogtok. Például a magyar -ék szuffixum ugyan tipikusan személynevekhez járul, de személyeket jelölő köznevek toldaléka is lehet – így nem kizárólagosan tulajdonnevekkel alkot konstrukciót, mint a tagalog siná. Hasonló érvvel lehet kizárni a család-, kereszt-, foglalkozás-, rokonságnevekhez és még néhány, személyt jelölő szóhoz (például szomszédni) járuló, némely palóc és székely nyelvjárásból ismert -nott, -nól, -ni családi helyhatározókat.

Egy tulajdonnév, tipikusan személynév elsősorban az „X-et látta” típusú konstrukciókban mutatható ki. Például Az asztalost látta mondat nagy valószínűséggel egy foglalkozás képviselőjére utal, míg az Asztalost látta mondat egy foglalkozásnevet személynévként hordozó illetőre. A valódi tulajdonnevek természete – a névelőt nehezen tűrése – jól tanulmányozható, ha összevetjük viselkedésüket a nekik megfelelő, Grétsy László által névfelidéző szókapcsolatnak nevezett szerkezetekkel: Blaha Lujza – a nemzet csalogánya, Deák Ferenc – a haza bölcse, Debrecen – a cívisváros, a kálvinista Róma, Róma – az örök város, Sopron – a hűséges város stb. (Bárdosi Vilmos, szerk.: Magyar szólástár. Tinta Könyvkiadó, 2003, 393–408.).

Megemlíthető, hogy a személynevek a személyes névmások és a rokonsági elnevezések társaságában, azokban a nyelvekben, amelyekben az élő–élettelen grammatikai megkülönböztetés létezik, ráadásul pedig fokozatai is vannak, a legélőbb szók osztályába tartoznak (Bernard Comrie: Language Universals and Linguistic Typology – Syntax and Morphology. Oxford, Basil Blackwell, 1981, 82., 88.).

Az archaikus gondolkodás szerint valakinek a neve – akárcsak a róla rajzolt kép, róla készített fotó – éppúgy része személyiségének, mint a teste, hangja, szaga vagy a lelke. Korunkra a nevek képtelen elszaporodása is jellemző, például az internet világában, ahol újabban az e-mail-címekben a felhasználó nevét és a szolgáltató nevét elválasztó @ előtt és után is névnek kell szerepelnie. A felhasználó e-mailbeli nevét tipikusan személynevéből, gyakran ebből képzett becenévből alakítja ki.

Ami a magyar személyneveket illeti, a XIV. századtól kialakult kételemű névrendszerben a családnevek jelzőként viselkednek a keresztnevek előtt. (Innen a keresztnév egy időben használatos utónév elnevezése.) A családneveknek kialakulásukkor az volt a feladatuk, hogy több azonos keresztnevű személy közül kijelöljenek egyet. Például melyik Gábor a sok közül? Példánkban a Kiss családba tartozó. Így alakult ki és szilárdult meg a magyar jelzős szerkezetek szórendjét jól mutató Kiss Gábor név. A családnév nemzedékről nemzedékre öröklődve általában az apa családjához kapcsolja az embert. A keresztnév a születéskor kapott egyéni név, amelyet általában a szülők választanak a gyermekük számára. A mai magyar keresztnévkincs egyik legteljesebb gyűjteménye összesen 2606 nevet tartalmaz, ebből 1163 a férfinév és 1443 a női név. A névadók igényeinek kielégítésére a nevek száma folyamatosan újabb és újabb elemekkel gyarapszik.

Az elsősorban nyelvészeti könyvek kiadásával foglalkozó Tinta Könyvkiadó az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárainak két monográfiáját jelentette meg – sikeres munkamegosztással – a magyar kereszt- és családnevekről. A két könyv A magyar nyelv kézikönyvei című rangos sorozatban jelent meg.

A keresztnevekkel foglalkozó kötet szerzői – Fercsik Erzsébet és Raátz Judit – sokoldalúan mutatják be a száz leggyakoribb magyar női és férfinevet. Az előszóban tájékoztatást adnak a nevek kialakulásáról, a nevek fajtáiról, arról, hogy mi módon jöttek létre a kételemű nevek. A könyvben tárgyalt keresztnevek szócikkeinek felépítése a következő: a név eredete, védőszentjei, névnapja, gyakorisága, becézése, rokon nevei, női és férfi párja, idegen nyelvi megfelelői. Külön pontokba szedve találunk adatokat a név családnévi használatáról, híres viselőiről, irodalmi és képzőművészeti alkotásban való előfordulásáról. A szócikk következő részei azt ismertetik, hogyan jelenik meg a név földrajzi nevekben, milyen népszokásokkal áll kapcsolatban, milyen szólásokban, közmondásokban szerepel, illetve miként fordul elő névcsúfolókban. A szócikk végén a név köznévként való használatáról tájékoztatnak.

A magyar névtannak olyan klasszikusai vannak, mint Gombocz Zoltán, Pais Dezső és Kiss Lajos, a mai névtanosok közül pedig a legismertebb és legjelentősebb Hajdú Mihály, az ELTE BTK emeritus professzora. Jelen, családneveink zömét tárgyaló könyve fél évszázados kutatói munkájának egyik legjelentősebb eredménye. Ebben a kötetében 1230 magyar családnevet vizsgál, amelyet kis híján 6 700 000 személy visel, Magyarország lakosságának csaknem 66%-a. Ez az arányszám, kiterjesztve a határon kívüli magyarokra, azt mutatja, hogy tizenötmilliónyi magyar közül tízmillió személy családnevének nyelvi hovatartozására, írásbeli változataira, eredetére, a név kialakulásának okaira, gyakoribb előfordulási helyére stb. ad választ a könyv.

A tíz leggyakoribb családnév a következő (zárójelben típusuk): Nagy (tulajdonságra utaló), Kovács (foglalkozásra utaló), Tóth (népre utaló), Szabó (foglalkozásra, esetleg tisztségre utaló), Horváth (népre utaló), Kiss (tulajdonságra utaló), Varga (foglalkozásra utaló), Molnár (foglalkozásra utaló), Németh (népre utaló), Balogh (apanévi eredetű vagy tulajdonságra utaló). Ezek a családnevek általánosan elterjedtek az egész magyar nyelvterületen.

A keresztnévből lett, apanévi eredetű vezetéknevek közül igen gyakori a Simon, amely szintén általánosan elterjedt, de a Dunán túl és a nyelvterület északi, északkeleti részében, valamint Erdélyben gyakoribb. A szintén nagyon elterjedt Farkas családnév különösen az Őrségben, Erdélyben, Moldvában gyakori. Ami a több alakváltozattal rendelkező neveket illeti, például a Fazekas forma az egész nyelvterületen elterjedt, de egyes alakváltozatai különböző tájakra jellemzők (Fazakas Erdélyben, északkeleten, Fazokas az erdélyi Csíkban, az Alföldön, Fazikas a Duna vonalától és Nógrádtól keletre egészen Erdélyig). A szerző nemcsak a magyar eredetű családneveket tárgyalja, hanem olyan meghonosodott és gyakori idegen eredetűeket is, mint a – hogy németeket említsek – Fischer, Suszter és Klein.

Hajdú szülővárosával, Orosházával is előszeretettel foglalkozik műveiben, s ki lehet emelni, hogy monográfiát írt Budapest utcaneveiről (Budapest utcaneveinek névtani vizsgálata. Akadémiai, 1973), a ténylegesen regisztrált becézőnevekről (Magyar becézőnevek [1770–1970]. Akadémiai, 1974) és a Csepel-sziget helyneveiről (A Csepel-sziget helynevei. Akadémiai, 1982). Válogatott tanulmányait munkahelye adta ki (Válogatott tanulmányok. ELTE Btk., Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2003), a személynevekről szóló monográfiáját egy rangos kiadó (Általános és magyar névtan. Osiris, 2003). Ez utóbbiban nemcsak a névadásnak a világ nyelveiben megvalósuló módozatait tárgyalja behatóan, hanem az európai keresztnévadást is történeti szempontból, a magyar kereszt-, bece- és családneveket pedig módszertanilag példamutatóan. Ily módon elsősorban a magyar kultúrtörténet számára alkotott maradandót, a történettudomány szempontjából pedig szinte új segédtudományt alapozott meg. Hajdú a Névtani Értesítő és a Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok szerkesztése közben hallatlan tapasztalatra tehetett szert a nyelvészet széles körű alkalmazásának területén. Most megjelent kötete is számíthat a rokon tudományok művelőinek érdeklődésére.

A névadás a keresztény világban is erőteljesen tükrözi egy-egy kor tendenciáit, némely esetben pedig bántó félreértések forrása lehet. A védőszentek keresztnevekhez és szent napokhoz, foglalkozásokhoz, sőt bizonyos helységekhez kapcsolódnak. Különböző találgatásokra adott okot, hogy Horthy István, Magyarország kormányzóhelyettese 1942. augusztus 20-án, hajnali öt óra hét perckor a keleti fronttól 30–35 km távolságba telepített Alekszejevka repülőtérről a felszállás után csaknem háromszáz méteres magasságot elérve lezuhant és meghalt. A nyilas propaganda azt terjesztette Horthy Istvánról, hogy féktelen augusztus 20-i, István-napi tivornyázás előzte meg a felszállást. Horthy azonban református volt, a reformátusok pedig karácsonykor tartják az István-napot, nem Szent Istvánkor, augusztus 20-án.

Nem mellékes az sem, hogy a II. világháború alatt a magyar honvédségnél a fegyvernemeknek oszottak ki védőszenteket. A lovasságé Szent György (napja április 24.), a gyalogságé Szent László király (június 27.), a gyorsfegyvernemé Szent Márton (november 11.), a légoltalomé Szent István király (augusztus 20.) lett. Mivel az adott fegyvernemekhez tartozó alakulatok egész napos ünnepségeket tartottak, valamicske alapja a nyilas propagandának is volt.

Van azonban a névadásnak barátságosabb arca is. Viccből a kutyának szokták az ellenség nevét adni. Például a szlavóniai horvát–szerb harcokban az 1990-es évek elején magát kitüntető, majd Bolíviában elég értelmetlenül meggyilkolt Eduardo Rózsa Flores kutyájának neve Tito volt, akit egyébként egykor „az imperialisták láncos kutyája” névfelidézővel is emlegettek. George Orwell kutyájának a Marx nevet adta (Mark Bryant: Casanova’s Parrot and other tales of the famous and their pets. London, Ebury Press, 2002, 31.).

A személyneveket általában köznevekre szokás visszavezetni. Ellenkező irányban, a keresztnevek egy része, különösen a magyar nyelvben hosszú idő óta jelen lévő, gyakori előfordulású nevek a nyelvhasználat során közszóvá válhatnak. Megtörténhet a köznevesülés minden alaki változtatás nélkül, de kaphat a köznevesült keresztnév valamilyen toldalékot, esetleg összetett szó elő- vagy utótagjaként válhat köznévvé. Közszóként leggyakrabban valamilyen emberi jellegzetességet, tulajdonságot jelölnek, de előfordulnak állatok, növények, tárgyak neveként vagy egyéb jelentésben is.

Claude Lévi-Strauss hívta fel a figyelmet arra, hogy a francia népnyelv a madaraknak fajuk szerint ad keresztnevet: a veréb (le moineau) Pierrot, a papagáj (le perroquet) Jacquot, a szarka (la pie) Margot, a pinty (le pinson) Guillaume, az ökörszem (le troglodyte) Bertrand vagy Robert, a vízi guvat (le râle d’eau) Gérardine, a kuvik (la chevęche) Claude, az uhu (le grand duc) Hubert, a holló (le corbeau) Colas, a hattyú (le cygne) Godard, s használhatók ilyen kifejezésekben: Il y a trois pierrots sur le balcon ’Van három veréb az erkélyen’ (La Pensée sauvage. Paris, Plon, 1962, 266.). Ez az archaikus gondolkodásmód az angoloknál is előfordul, akik szintén emberi személynevekkel kedveskednek némely madárnak, s így Jenny Wren az ökörszem, Jack Daw a csóka, Tom Tit a kékcinke, Robin Redbreast pedig a vörösbegy neve.

A magyarban a gábor, gábormadár a sárgarigó neve volt (a gáborján ’tövisszúró gébics’ is a Gábor szó fejleménye), mátyás, mátyásmadár egyes nyelvjárásokban ’szajkó’, ágnesmadár a Felvidéken ’harkály’ stb., de a franciához fogható megfelelések nincsenek. A máté a Székelyföldön ’medve’, a bence a Dunántúlon ’nyúl’, a miska pedig különböző nyelvjárásokban ’kukac’, ’egér’, ’nyúl’ lehet. Érdemes sorra venni Fercsik és Raátz nyomán, mely népnyelvi rovarnevek keletkeztek keresztnévből. A hivatalos, tudományos nevek között a katicabogár és a szentjánosbogár kivételes. A szentjánosbogárnak van egyszerű jánosbogár elnevezése is. A szöcske Dánielről daniló. A szitakötő Balázsról balázsló, Bencéről benceló, Sáráról kandasári. A cserebogár Andrásról cserebandi. A kék nünüke Magdolnáról magdalénka. A szőlő hajtásait megtámadó hernyó ilona, ilonca. A poloska Bencéről büdösbence, Mártonról büdösmárton, büdösmarci, Pálról pocokpál, Annáról büdöspanna, büdöspanni, Margitról büdösmargit, margitbogár. A bodobács jánosbogár, jóskabogár, ilonabogár. A katicabogár Bencéről bödebence, Péterről kispéterke, petibogár, petikebogár, péterkebogár, Ilonáról ilonabogár, Máriáról máriskó, máriabogár, de legtöbb tájnyelvi elnevezése Katalinról való: katabogár, katibogár, katika, katica, katicabogárka, katinkabogár, katalinbogár, katalinbogárka, katalinka, katalin, katalika, katalina, katakata, katalinabogár, bödekata, istenkaticája, fűskati, füskata.

A bodobács és a becézett keresztnevén szólított falu bolondja megnevezésének összefüggésére Kovács Antal mutatott rá felső-szigetközi gyűjtésében. Idevágó adatai a következők. „Jancsibugár (Cikolán), Sanyibugár (Arakon), pirozsbogár, pirozsbugár, suszterbogár: Verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus). Futkorász, mint a falu bolongya – mondják róla. Azért kapta a személyneveket, mivel egyszerűen Sanyinak vagy Jancsinak hívták a szerencsétlent, változatos jelzőkkel kifejezve elmeállapotát (gyalló, gyüggyő, düddő, dédó, gonó, kukkó). Ez a státusz manapság nem létezik, a rovarnevek emlékeztetnek rá” (Kovács Antal: „Járok-kelek gyöngyharmaton...” – Növény- és állatnevek a Felső-Szigetköz tájnyelvében. Mosonmagyaróvár, 1987, 55.).

Jelen könyvek nemcsak alapos munkák, hanem élvezetes olvasmányok is egyben, különösen azoknak (s ők vannak többségben), akik megtalálják benne saját kereszt- és családnevüket. (Tinta Könyvkiadó, 2009; 2010)

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben