Darázsfészek

Hódolat Örkénynek

Hozott egerek irtását saját szalonnával vállalja doktor Harsányiné.

Magyar büszkeség

A hazai tudomány hírnevét öregbíti, hogy dr. Monyorós Béla és csapata hat hónapja végez régészeti feltárásokat az egyiptomi El Truga oázis melletti rommezőn. Néhány hete találtak rá a Noferkaré fáraó idejéből való főpapi lakóház éléskamrájára, amelyből negyvenhat dekagrammos tokaszalonnát emeltek ki, meglepően jó állapotban. A kíváncsi régészek meg is kóstolták, s ízletesnek találták. A szalonna az elmúlt ötezer évben megtartotta zamatait, omlóssága is kifogástalan. A laboratóriumi vizsgálatok során mért szárazanyag-tartalom, továbbá a fokozott lipidperoxidáció minden kétséget kizáróan igazolja, hogy Debrecenben vagy a város környékén tenyésztett mangalica sertés szalonnájáról van szó.

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy két éve az időszámításunk előtti első évezredben épült bolíviai Tiahuanaco piramis alatt feltárt királyi sírkamrában ugyancsak szalonnára bukkantak a régészek. Akkor a vegyelemzésnek alávetett pörzsanyagok árulták el, hogy a füstölés a Debrecen melletti Pallagról származó tölgyfán történt.

Az al-Muszavar című egyiptomi napilap fényképes interjút készített dr. Monyorós Bélával. A régész elmondta, hiába tudunk egyre többet az emberiség történetéről, a rejtélyek nemhogy megoldódnának, inkább tovább szaporodnak, és bizony nem lenne meglepve, ha az ókori világ többi nagy civilizációs központjából is debreceni szalonna kerülne elő. A leletek fényében újra kell értékelni a hun-avar népesség világtörténelmi szerepét. Mit érzett, amikor kézbe vette a hazájából származó évezredes szalonnát? – hangzott a befejező kérdés. Ezek a pillanatok tartást adnak, ilyenkor jó magyarnak lenni – válaszolta meghatottan a tudós.

Ügyeljünk a tisztaságra!

Unokáik talán könnyebben tudnak majd az erőszakkal együtt élni, de nekünk bizony még szokni kell! Ez nem megy egyik napról a másikra. Aki figyeli a híreket, tisztában van azzal, hogy emberölést el lehet követni nyereségvágyból, szerelemféltésből, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, hirtelen felindulásból, puszta szórakozásból, hogy csak a leggyakrabban előforduló lehetőségeket említsem. Ha a cselekmény a természetben, erdőn-mezőn történik, nincs különösebb teendő, de lakott településeken senki nincs elragadtatva, ha a járdán vagy a lépcsőházban vérfoltok éktelenkednek. Az ott hagyott holttestek sem nyújtanak vonzó látványt. Minket még arra neveltek, hogy a közterület tisztaságára ugyanúgy kell vigyázni, mint az otthonéra. A szobában sem tapossuk el a csikket, a függönyt sem használjuk zsebkendő helyett! Akkor pedig méltóztassanak a holttesteket eltakarítani maguk után. De legalább húzzák félre az útból, és takarják le! A nagyobb városokban már minden főúton kihelyezték a szemfedő-automatákat. Egy százasért két fekete zsákot ad ki. A vérfoltra pedig öntsenek homokot vagy egy-két vödör vizet. Igazán nem nagy dolog.

Ismerős arc

Prehoda János portás múlt vasárnap a nővérének segített a költözködésben. Délután Aszódról tartott Budapest felé a régi 3-as úton, elzsibbadva a kölcsönkapott IFA tolakodóan hangos motorzúgásától. Gödöllő szélén vézna, alulöltözött ifjú férfi stoppolt az út mellett. Régies porköpenyt, fehér inget viselt. Ismerős volt az arca. Prehoda száz méter után lassított, aztán megállt. De hát az lehetetlen! Petőfi? Visszatolatott. Nem, nem ő volt.

Vendég a konyhában

Este tíz óra körül járt az idő, odakint szélvihar tombolt, rázta az ablakokat. Dr. Pödrő János fizikus, egyetemi professzor egész este a Materials Today friss számát olvasgatta, közben szivarozott. Elröpült az idő, megéhezett, nekilátott hagymás rántottát készíteni a teakonyhában. Amíg a felkockázott szalonna a serpenyőben sercegve olvadozott, a professzor a hagymát karikázta egyforma darabokra, precízen, ahogy csak az agglegények tudják. Éppen elkészült, amikor a hűtőszekrény mellett megnyílt a fal, és a halál toppant a konyhába. Pontosan úgy nézett ki, ahogy régi fametszeteken ábrázolják. Fekete csuklyás csontváz, kezében kaszával. A professzor a homlokára tolta a szemüvegét.

– Értem jött? – kérdezte, s mindjárt elzárta a gázt a serpenyő alatt, nehogy később lakástűz legyen.

A halál érdeklődve körülnézett, a hűtőszekrényhez támasztotta a kaszáját, leült a hokedlira. Dr. Pödrő csodálkozva hallotta, tényleg zörög a halál csontja.

– Nem önért jöttem – nyekeregte.

– Lehetek őszinte? Megkönnyebbültem – sóhajtott a professzor.

– Fáradt vagyok, a gerincem szakad ki. Nigériába indultam, de úgy látszik, eltévedtem.

– Miért éppen Nigériába?

– Kitört a járvány. Egy nyugodt percem sincs. Elegem van a járványokból.

A professzor újra a serpenyő alá gyújtott, belekotorta a felkarikázott hagymát.

– Nem haragszik, ha folytatom? Félek, hogy megdermed a szalonnazsír.

– Á, ne zavartassa magát! Rögtön megyek, csak kifújom magam.

Rendelje meg most!

Nézzék ezt a nokedliszaggatót! A legjobb minőségű finomszemcsés japán acélból készült. Annyi nokedlit szaggathat rajta a családnak, amennyit csak akar. Szaggathat éjjel, szaggathat nappal, az ön szaggatója bírni fogja. A konstrukció annyira egyszerű, háziasszonybarát, hogy még egy gyerek is képes rajta nokedlit szaggatni. És mindez mennyiért? Az ára mindössze 4999 forint. Ugye hihetetlen, hogy ennyi pénzért ön élete végéig szaggathatja a nokedlit. De ez még nem minden! Adunk hozzá ajándékba egy eredeti barokk asztalt, hogy legyen hol szaggatni, adunk egy védőszemüveget, hogy a felpattanó nokedli ne okozzon sérülést. És most valami rendkívüli! Az első húsz megrendelő kap egy Suntracker Family motorcsónakot, hogy a nokedliszaggatás fáradalmait kényeztető tengeri vízi túrán pihenhesse ki a család. És a bónusz: öt mentőmellény, valamint öt professzionális békaember-felszerelés, szigonypuskával, szenzoros cápaérzékelővel. El se hiszem, hogy ennyi ajándékot adunk, pedig ez még nem minden, mert ha most telefonál, öné lehet a luxusnyaralók egyike Aruba szigetén. A nyaralóhoz úszómedence és teniszpálya tartozik, és persze robotgépek özönével felszerelt konyha, óceánra néző hatalmas ablakokkal, hogy ön nokedliszaggatás közben is élvezhesse a természet fenséges szépségét! Képzelje csak el! A vacsorát a tetőteraszon tálalhatja! Aranyló naplemente, dübörögnek a hullámok, sirályok köröznek a sziklák felett, jázminok fűszeres illata úszik a levegőben, és a család napbarnítottan, egészségtől duzzadva üli körül a nokedlistálat!

Korfestés

Történetünk Kádár király uralkodása idején játszódik, amikor az NDK-brikettet a fürdőkádban tárolta a jónép. Ja, és a mozipénztárosok latinul beszéltek.

Önéletrajz

Alulírott Berzéki Sándor 1958. szeptember 23-án fogantam Vastaván, a Béke útja 45. alatt, a tejbegyűjtő raktárában. (A helyiség 2001 óta Ilonka Szolárium.) A megtermékenyült petesejt és a hímivarsejt osztódásáról, a beágyazódás menetéről, a zigóta és a méh kapcsolatáról nincs mit mondanom. A huszonkettedik napon már dobogó szívvel rendelkeztem, velőcsövem rendben záródott, megkezdhettem szerveim felépítését. Ülőmagasságom 4,5 centiméterre nőtt. Ebben az időszakban reflexmozgások gyötörtek, miközben arcom részleteinek kialakításával voltam elfoglalva. (Itt engedjenek meg egy kitérőt: életem talán legbizarrabb időszaka volt, mikor a szemeim kétfelől az arc közepe felé kezdtek vándorolni! Mire a helyükre érkeztek, fejem átmérője elérte a 47 millimétert! Ezen mindig mosolygok. Nem valami sok, igaz?) Életem huszadik hetében női hang szűrödött be hozzám. Édesanyám, Sóvágó Terézia karcos, de azért megnyugtató hangja. Néha ugyan elnyomta a gyomorkorgás, az aortában áramló vér zubogása, de ezen túlteszi magát az ember. Nincs is idő bosszankodni, annyi a tennivaló. Az még hagyján, hogy légzés, gyakori vizelés gyötri az embert, meggyűlik a baja a magzatszurokkal, de a hirtelen agynövekedés kellemetlen, viszkető koponyafeszüléssel jár. Addig kényelmes helyem egyre szűkebbnek bizonyult, ráadásul már-már kilátástalan küzdelmet folytattam a tekergő köldökzsinórral. Közben nyeltem a glükózt, a vizet! Életemnek ez a szakasza szerencsére gyorsan eltelt. Egy napon arra lettem figyelmes, hogy testem megfordul, fejem alulra kerül, megszorul. Vártam néhány napot, gyermeki pajkossággal fokoztam a feszültséget, aztán ráunva a kilenc hónapig tartó fogságra, jöjjön, aminek jönni kell, ösztrogén hormont bocsátottam édesanyám szervezetébe. Szegénykém egy éjszakán át vajúdott. Hajnalra megszülettem, világosodott, mire pólyába csomagoltak.

Azóta semmi említésre érdemes nem történt velem.

Fény! Fény!

Özvegy Dörgicsei Kálmánné konyhájában kiégett a villanykörte. A reumával küzdő idős hölgy minden erejét összeszedve többször is megpróbált felmászni a hokedlira, hogy becsavarja az új égőt. Egyszer majdnem sikerült neki, de amint megpróbált kiegyenesedni, kis híján hanyatt szédült a hokedliról. Maradt a félhomály, este a sötétség. Dörgicseiné végül rászánta magát, becsengetett a szomszédba, és megkérte Tőzeges urat, legyen olyan kedves, cserélje ki a villanykörtét a konyhában, mert igen keserves dolog este tükörtojást sütni a sötétségben. Dörgicseiné ugyanis minden este tükörtojást vacsorázott, egy csésze boros teát ivott hozzá. Tőzeges megértően pillantott az öregasszony befáslizott lábára, és már hozta is a kamrából az alumínium háztartási létrát. A csillár alá állította, zsebre dugta az új égőt, és felmászott. Lépkedett felfelé, fürgén hágott egyik fokról a másikra, de a létra nem akart véget érni, a csillárt is egyre távolabb látta a feje felett. Ezt furcsának találta. Ragyogás vette körül, de nem törődött vele, rendületlenül lépkedett tovább. Percekig, napokig, hetekig mászott felfelé? Nem tudjuk. Elfogyott körülötte az idő. Könnyűnek és boldognak érezte magát, teste feloldódott az ezüstös édes fényben. Meg sem lepődött, amikor göndör szakállú idős férfi állt elé saruban, fehér tógában. Tőzegesnek ismerős volt, bizonyára az egyik lakó a házból, bár azon csodálkozott, hogy az illető arasznyi aranykulcsot tart a tógája övébe tűzve.

– Hála istennek, hogy megjött, Tőzeges úr. Nálunk is kiégett néhány körte. Kicserélné őket? – kérdezte, és aggódva fürkészte Tőzeges arcát, vajon mit szól hozzá.

– Ha már itt vagyok, ugorjunk neki! – mondta az készségesen.

A fehér tógás kinyújtotta a két karját, s azon nyomban barna papírdoboz termett rajta, tele vadonatúj villanykörtékkel.

– Jópofa trükk – dicsérte Tőzeges. – Hol kezdjük?

Több száz égőt kellett kicserélnie. A szakállas szorgalmasan kísérgette, vitte utána a dobozt. A rossz égőket ledobálta a mélybe. Megkönnyítette a munkát, hogy bármilyen magasan voltak is a csillárok, kandeláberek, nem kellett létra, Tőzeges csak elrugaszkodott, és könnyedén hozzájuk tudott lebegni. Még bukfencezett is a levegőben. Amikor már minden fényárban úszott, s egyetlen kiégett körte sem várt cserére, a szakállas ember megkérdezte, mennyivel tartozik, de Tőzeges legyintett.

– Ugyan, semmiség, írja a többihez! Akkor én mennék is.

– Eredj, fiam, ha menned kell!

Megkereste a háztartási létrát, elindult vissza.

Özvegy Dörgicseinét a konyhaasztal mellett találta, éppen hideg fasírtot evett, céklával.

– Na végre! Azt hittem, már sose jön le arról a létráról – közölte kicsit sértődötten.

Tudnivalók a pikkelyvirágról

Bátran ki merem jelenteni, a Vriesea splendens, azaz a cserépben nevelt pikkelyvirág a magányos ember legjobb barátja. Gondolom, sokan felkapják a fejüket erre a kijelentésre, hiszen a broméliafélék, ahová a pikkelyvirág is tartozik, közismerten ingatag jelleműek, alattomosak, sőt, tudunk olyan esetekről, hogy kiskorú gyermeket bántalmaztak, vagy puszta szórakozásból letépték a függönyöket. Higgyék el, a pikkelyvirág nem velejéig gonosz. Tudom, hogy hajlamos az erőszakra, hazudozásra, fertőző betegség színlelésére. Azzal is tisztában vagyok, ha egyedül hagyjuk, gátlástalanul használja a telefont, szemérmetlenül meztelenkedik az ablakban, megdézsmálja a befőtteket, a sarokba piszkít. Vendégeinket szexuális ajánlataival hozza zavarba. Ha viszont kemény kézzel bánunk vele, ha kell, testi fenyítést is alkalmazunk, meghálálja a szigorúságot. Kezes báránnyá válik. Attól kezdve rengeteg örömünk telik tölcsér alakú, sárga virágaiban.

Tájékoztató

Értesítjük az utazóközönséget, hogy korábbi közleményünkkel ellentétben a 2002. május 21-én 16 óra 20 perckor Vácról Budapest Nyugati pályaudvarra menetrend szerint közlekedő személyvonat mégsem késik, hanem várhatóan nem is érkezik meg. A szerelvényt az elmúlt nyolc évben háromszor látták. Egyszer Vietnamban, Huétól keletre, a Mekong folyó közelében, aztán Kenyában, a Ngaba és Kipipiri közötti szárnyvonalon, végül tavaly télen a kanadai Yukon tartományban, Klondike város közelében. Úgy tudjuk, az utasok mindnyájan jól vannak, a szerelvényen eddig tizenkilenc házasság köttetett, és ugyanannyi gyermek született. Ezúton is üdvözlik az ország egész lakosságát. Újabb információk érkezéséig köszönjük a türelmüket!

Wellness

Tisztelt vendégeink! A fürdőigazgatóság akciós családi hétvégéje szombaton reggel hideg zuhannyal kezdődik. Délben fürdőköpenyes felvonulás vízágyúk kíséretében, aztán savas fürdő, víziszony, strandpapucs-bemutató, szerecsenmosdatás, este a női medencék megtekintése, majd közös forrásfoglalás, látványos vízlágyítás, ugrás a vesemedencébe. Figyelem, vasárnap vízóra-átállítás! Délelőtt termálgyűjtés, fürdősókóstoló, vízállás, ár ellen úszás, bátraknak tushúzás, vízben szegényeknek ingyenes hajmosás. Ebéd az infraszaunában, délután csoportos vízkereszt, a hölgyeknek vízháztartás, aztán élményfürdés a Kárpát-medencében. Fiataloknak vizesnyolcasok kergetése, szülőknek vízen járás, a bátraknak vérfürdő. Este közösen öntjük ki a gyerekeket a fürdővízzel.

Csengőhang

Figyu, csőgörények, fargiliszták, izzadt kanok, síkos nőstények! Megérkeztek a vadiúj csengőhangok! Párzó delfin, húgycsörgedezés, csontprés, lóbugyor, szellentősíp, sortűz, halálcsirip, anyaszomor, melldongó, velőcsobogás. Töltsd le ingyen a kedvencedet! A rohadt életbe, végre legyél valaki!

Orosz nyelvlecke

Az eset a Balatonnál történt, 2009. július 30-án délelőtt, a révfülöpi strandon. A fürdőzők rejtélyes, lüktető hangra lettek figyelmesek, enyhén reszketett a föld, a víz apró, ideges hullámokat vetett, majd néhány perc múlva egy 1942-ben gyártott Scsuka típusú szovjet tengeralattjáró fémteste bukkant a felszínre a strandtól hatvan méterre. A vízben és a parton megállt az élet, az emberek elcsendesedtek, tenyerüket napellenzőnek tartva feszülten figyeltek. Kisvártatva kinyílt a parancsnoki torony kerek fémajtaja, s két matróz kíséretében Danyilo Szemjonovics Poszugyin kapitány bújt ki rajta. Poszugyin valóságos legenda volt, hiszen 1944 májusáig nyolc német tengeralattjárót torpedózott meg az Atlanti-óceánon. A kánikula ellenére bokáig érő tiszti kabátot viselt, igaz, kigombolva, szája sarkában szivar füstölt. Távcsővel pásztázta a Balatont, közben fel-alá járkált a hajótesten, kongó lépteit még a parton is jól lehetett hallani. Aztán intett a két matróznak, azok gatyára vetkőztek, a vízbe ugrottak, amíg lehetett, úsztak, majd a sekély vízbe érve a stég lépcsőjéhez gyalogoltak. Tétován ácsorogtak a strand vén platánfája alatt. Megállt a tudományuk. Kétségbeesetten mondogatták: lepjoska, lepjoska!

Az emberek sóbálvánnyá válva bámultak.

Lepjoska, lepjoska! Mit akarnak ezek?

Az egyik napozógyékényen vizes zsebkendővel a fején, kezében fél korsó sörrel térdelt dr. Komádi Lajos, a neves nyelvész. Lángos, mondta önfeledten, mire a közelben állók mindjárt továbbadták. Lángos! Lángost akarnak! Az értesülés másodpercek alatt eljutott mindenkihez. Az emberek megkönnyebbültek. Lángosért jöttek! Vidám csoport kísérte a vendégeket a lakókocsiból átalakított falatozóhoz. A matrózok mutatták, hogy egyet kérnek. Ogyin lepjoska! A büfés gazdagon megfokhagymázta, a pénzt nem fogadta el. Ruszki, magyar, két jó barát! – rikkantotta. Don-kanyar, Csernobil, Kurnyikova – tette hozzá füléig érő szájjal.

Poszugyin, hátát a parancsnoki toronynak vetve, erőteljes harapásokkal ette meg a lángost. Zsíros kezét a kabátjába törölte, aztán döngő léptekkel indult a vasajtó felé. Tisztelgett, harsányan odakiáltott a bámészkodóknak: doszvidanyija! Az emberek egyszerre fordultak dr. Komádi Lajos felé. Csak elköszönt, mondta a tudós.

Böjt

Hétfő: Csontleves, bakonyi pulykatokány, galuska

Kedd: Karfiolleves, zúzapörkölt, főtt burgonya

Szerda: Paradicsomleves, lencsefőzelék, sült virsli

Csütörtök: Babgulyás, parajfőzelék, főtt tojás

Péntek: 10.35 Görög kútfők a magyar honfoglalásról (domumentumfilm), 11.20 Bandi, a falánk teknőc (vidám rajzfilm gyermekeknek), 12.00 Híradó, balesetek, időjárás.

Szombat: Tejfeles zöldbableves, csirkemell, rizibizi

Vasárnap: Tyúkhúsleves, rántott borda, burgonyapüré

Küvé

Fél liter csapvíz, fél deciliter karsztvíz (lehetőleg barlangból), egy deciliter esővíz, tíz csepp női könny.

Fejedelmi lelet

Negyvenöt éve gyűjti az órákat, tele velük a lakás. A látogató számára először bizony szokatlan a mindent betöltő tiktakolás, az egymásra rímelő lágy csilingelés, ütés, kondulás. Egy pillanatra sincs csend, mégis, megnyugtató harmónia árad a gyűjteményből. Úgy kezdte, hogy a rokonságtól elkönyörögte a levetett, fiók mélyére hajított órákat. Így jutott egy 1931-ben gyártott, törött rugójú Doxához. Szétszedte, nagyító alatt tanulmányozta a szerkezetét. Lenyűgözte a lüktető percíziós gépezet, az elegáns számlap, az Ámor nyilára emlékeztető nagymutató. Mindent tudni akart az órákról, régi műhelyekről, mesterekről. Megmutatja az első értékes szerzeményét, egy dupla tokos 17. századi ónémet órát. Rövid, lelkes előadást tart róla. Aztán végignézzük az ingaórákat, a laparanyozott keretórákat, a flamand félütősöket, a zenélő és kandallóórákat, gótikus faházikóba szerelt remekeket. Kulcsot vesz elő, kinyitja az üvegszekrényt. Féltenyérnyi rozsdás zsebórát mutat, még a felhúzója is hiányzik. Ez a büszkesége. Kérdő tekintetünk láttán lelkesen meséli, hogy 1941-ben került elő a Kenézlő közelében feltárt honfoglalás kori fejedelmi sírból. A háború zűrzavarában a leletek többsége szétszóródott, ez a zsebóra az egyik régész családjánál vészelte át a nehéz éveket. Bizánci mestermunka. A honfoglaláskor állt meg, mondja, s könny futja el a szemét. Mutatja a lyukas, ezeréves számlapot, a görbe mutatókat. Fél négykor történt a honfoglalás. Elcsuklik a hangja. Pontosan fél négykor!

Impromptu

Értesítjük tisztelt vásárlóinkat, hogy Lochness típusú, illatkapszulás párologtatóval, masszírozófejjel, valamint oldalsugaras testzuhannyal ellátott kerámia ülőkádjainkat visszahívtuk a piacról. A felhasználók ki vannak téve annak, hogy elnyeli őket a vákumgenerátorral ellátott, így túlzott szívóhatást kifejtő lefolyó. Sajnos, az utóbbi hetekben több baleset is történt. Aki tehát rendelkezik Lochness típusú ülőkáddal, semmiképpen se használja, haladéktalanul jelentkezzen cserére ügyfélszolgálatunknál!

Baleset 1

Férjem, dr. Tókerti Róbert hatvanöt éves egyetemi tanár 2009. február 2-án, este tűnt el a lefolyóban. Éppen Madáchról szóló előadására készült, Az ember tragédiáját olvasgatta, közben szokása szerint szivarozott. Kávét kért, de mire bevittem, a kád üres volt. Bizonyára véletlenül kipiszkálta a lábával a lefolyó dugóját. Higgyék el, meg sem fordult a fejemben, hogy férjem a fürdővízzel együtt lefolyt, csakhogy valahonnan a mélyből meghallottam a hangját. Telten, öblösen zengett: „Miért, miért e percnyi öntudat, hogy lássuk a nemlét borzalmait?” Bekuporogtam a kádba, a lefolyóba kiabáltam. „Robikám, kitartás! Hívom a mentőket, rendőrséget!” Ingerülten válaszolt: „Meg ne próbáld! Megtiltom!” Elképedtem. „Ott akarsz maradni?” „Ica, gondolj Ádám szavaira! Most csupán tőlem függ, utam másképpen vezetni!” Azt hittem, megszakad a szívem. Elsírtam magam. „Olyan jó a szűk csőbe szorulva?” Kicsit neszezett, köhögött. „Nagyon jó. Tompák a zajok, nedves a levegő. Mi kell még?” Két hónapja van odalent. A fizikus fiunk hazajött Németországból a családjával. Felváltva mászunk az ülőkádba, órákon át rimánkodunk a lefolyóba, de a férjemet nem lehet jobb belátásra bírni. Az unokái se tudják kicsalogatni. Azt mondja, egyre jobban érzi magát, valósággal újjászületett.

Reklamáció

Tisztelt ügyfélszolgálat! Alulírott Tekeres Zoltán tisztelettel tudatom, hogy a tegnapi napon az Önök felszólítására cserére vittem Lochness ülőkádamat, amelyet pontosan ugyanolyanra cseréltek ki, mint a régi volt. Talán csak a színe tér el egy árnyalattal. Igénybe vettem az ingyenes beüzemelést is, melynek során a lefolyó elnyelte Matyi névre hallgató, vesecisztával operált tacskómat. Önök szerint fejlett demokráciában ez rendjén van?

Baleset 2

Jiringer Endre, a testvérbátyám foglalkozására nézve postai alkalmazott, s noha nem tartozik a tárgyhoz, elismert bélyeggyűjtő. Korán megözvegyült, hozzám költözött, azóta egy háztartásban éltünk. Endre felelőtlenül szórta a pénzt, de igazi sármőr volt, naponta kaptam tőle bonbont vagy virágot. A Lochness ülőkád megvásárlását mélyen elleneztem, talán előre megéreztem a bajt. Drága testvérem hetvenkét nappal ezelőtt tűnt el a lefolyóban. Lehet, hogy kiáltott segítségért, én nem hallottam, hangosan szólt a rádió, éppen aranygaluskát sütöttem. Úgy látszik, a csatornarendszeren keresztül a Dunába jutott, ugyanis az első képeslapot Mohácsról küldte, a következőt Pancsován adta fel, a harmadik már Bulgáriából érkezett, Rusze látképe van rajta. Utoljára Moldvából írt, valami Comrat nevű városból. Ott akar családot alapítani. Összeköltözött egy gagauz származású tornatanárnővel. Mit kívánhatnék neki? Találja meg a számítását, legyen nagyon, de nagyon boldog!

Reklamáció 2

Miután az ügyfélszolgálat alkalmazottja napok óta nem veszi fel a telefont, írásban vagyok kénytelen visszakövetelni március 22-én leadott, gyártási hibás Lochness ülőkádamat. Sajnos, a cserét intéző fiamnak nem volt tudomása arról, hogy a kád lefolyójában maradt beszorulva nyolcvankilenc éves édesapám, Porpáci Károly, az egykori Porpáci cukrászda tulajdonosa, akinek személyéről a család még az új ülőkádért sem hajlandó lemondani. Ha az idős embernek bármi baja esik, a felelősség Önöket terheli!

Lekonf

Önök a Húscsipkézők hetedik adását látták, élő egyenesben, a kőbányai Szalontüdőből. A késeléssé fajult verekedésnek ezúttal nincs győztese, hiszen Prehoda, a nagyszájú villanyszerelő és Cserháti, a lobbanékony munkanélküli egyaránt vérbe fagyva, életveszélyes állapotban maradt a söntéspult előtt. A kocsmát a Botchwork Design rendezte be. A műsorvezetőt, valamint a késelőket a Panniculus Divatház öltöztette. A Muledriver taxitársaság szállította őket a helyszínre, az adás végén pedig a Hungaro Traumatica gondoskodott a sebesültek orvosi ellátásáról. A vérfoltokat özvegy Vikszléder Józsefné takarítónő mosta fel Superpox nedvszívó ronggyal. A Szalontüdőt a Cockroach Kft üzemelteti, mindennap házias menü, kézműves cukrászat, rétesek elvitelre is! Hétfőnként torkos csütörtök!

Tárgy: örömhír

Önnek éjszaka 2 óra 30 perckor egészséges fiúgyermeke született! Gratulálunk! Tamáska súlya kereken három kiló, hossza 58 centiméter. A szülés sima lefolyású volt, az édasanya jelenleg kimerülten alszik. Tisztelt felhasználó! Ha mégsem született gyermeke, és biztos abban, hogy ez az e-mail nem Önnek szól, tekintse tárgytalannak. De azért gondolkozzon el azon, hogy egyre fogy a magyar!

Kacsó

Nézzék ennek az asszonynak a kezét! A cafattá rohadt, megzöldült bőr alól kilátszanak az inak és csontok. Ugye, milyen undorító? Akarják tudni, mi történt? Hiába győzködtük, hiába könyörögtünk neki, ez az asszony makacsul ragaszkodott a régi mosogatószeréhez. Nem volt hajlandó kipróbálni a kényeztető balzsammal dúsított újat. Most aztán megnézheti magát! Az ilyen fafejű háziasszonyok nem érdemlik meg, hogy sajnáljuk őket!

Értesítés

A gyászoló család kitörő örömmmel tudatja, hogy

ATYINAI DEZSŐNÉ

született: Pelyhe Rozália,

aki 1954. május 7-én, 84 éves korában hunyt el tüdőgyulladásban,

2010. április 18-án váratlanul feltámadt,

és visszatért egykori otthonába.

Boldogságunkat beárnyékolja, hogy azóta elhalt gyermekeit, menyeit
és unokáit már nem ölelhette magához, annál jobban örült a feltámadás hírére összegyűlt hét ükonokájának és azok gyermekáldásban bővelkedő családjának.

Drága feltámadottunkat 2010. május 7-én,

temetésének 56. évfordulóján, du. 13 órakor, díszebéden köszöntjük.

Lakcím: Borzik, Lesharaszt, Kossuth u. 41.

Magyar thriller

1. kép: Havas tájon vánszorog a vonat a Regő és Kisladovány közötti szárnyvonalon. Az első kocsi utasterét látjuk. Néhányan hátrabukott fejjel alszanak, mások beszélgetnek, zacskóból pogácsát esznek, pálinkásüveg jár körbe. Vágni lehet a cigarettafüstöt. Az ablakon kibámulók látják, amint a közeli erdőszélen három orvvadász éppen egy őzet lő szitává.

2. kép: Két asszony társaságában utazik Paflek Józsefné, nyugdíjas boltvezető. A piacon járt, szatyrában fél kiló marhafartő és leveszöldség lapul. Egykedvűen hallgatja útitársait, éppen a gőzgombóc receptjén vitatkoznak. Részeg férfi támolyog az ülések között. Üvöltve énekel: „Szeresd a testem, bébi…” Lefekszik a földre, elalszik. Paflekné szeme ide-oda villan. A motorkocsi peronján dohányzó kalauz köti le a figyelmét.

3. kép: „Erzsikém, feltétlenül próbáld ki a gőzgombócot” – ajánlja az egyik asszony, de Paflekné lélekben már nincs ott. Számára elérkezett a pillanat. Újságpapírba csomagolt mákdarálót vesz elő, fenyegetően a magasba tartja. „Mindenki őrizze meg a nyugalmát! Maradjanak a helyükön!” – kiáltja. „Emberek! Uzi géppisztoly van a nyanyánál!” – nyeríti egy fülbevalós gimnazista.

4. kép: Paflekné karjával átkulcsolja a kalauz nyakát, tolja maga előtt. Behatol a vezetőfülkébe, megállítja a vonatot, aztán leugrik a töltésre. Ősz haja elszántan lobog a szélben. Az utasok az ablakban lógnak, többségük falubeli. „Erzsikém, mi történt veled? Nem ilyennek ismertünk!” – mondják neki többen. Paflekné fenyegetően rázza a fegyvernek látszó mákdarálót. „Csend legyen! Túszok vagytok, úgy viselkedjetek!”

5. kép: A szerelvény a nyílt pályán vesztegel. A távolban szirénázó rendőrautók és mentőkocsik tűnnek fel. A levegőben két katonai helikopter köröz. A bokrok között kommandósok kúsznak a vonat felé. A parancsnok botra tűzött fehér rongyot emel a magasba. Bátran elindul a vonat felé. „Egy lépést se tovább, különben lelövöm, mint egy veszett kutyát! – kiáltja Paflekné. A parancsnok megtorpan. „A túszok felét engedje el! Addig nem tárgyalunk!” – közli.

6. kép: Paflekné a motorkocsi tetején áll, a mákdarálót a kalauz fejéhez szorítja. Helikopter dübörög el felette, nyitott ajtajában mesterlövész ül. A vonat mellett harminc túsz áll felsorakozva. „Szabadok vagytok! Futólépés!” – kiáltja nekik Paflekné. A túszok libasorban indulnak a távolban felállított katasztrófavédelmi sátor felé. Paflekné közelebb hívja a kommandósok parancsnokát, és közli a követelését: Kisladovány vásárterén épüljön fel a magyar Disneyland!

7. kép: Szerencsére senki sincs sokkos állapotban – állapítják meg az orvosok. Átengedik a túszokat a nemzetvédelmi szakembereknek, megkezdődik a kihallgatás. Közben érkezik a hír Paflekné követeléséről. A terrorelhárítás vezetői azonnal felveszik a kapcsolatot az illetékes minisztériumokkal. Összeül a válságstáb. Befutnak a kereskedelmi televíziók forgatócsoportjai.

8. kép: Lassan alkonyodik, csodálatos fényeket fest a naplemente a havas vidékre. Katonai teherautó bukdácsol a mezőn, megáll a veszteglő szerelvény mellett. Zserbó ezredes vezetésével a három legjobb magyar ügynök ugrik le róla, Donald kacsának, Miki egérnek és Gúnár Gusztávnak öltözve. A jelmez alatt golyóálló mellényt viselnek. Feszülten várnak, kezüket a magasba tartják. „Ne lőjön! Tárgyalni jöttünk!” – kiáltja Miki egér.

9. kép: Paflekné a harmadik kocsiból száll ki. Eldobja a mákdarálót, fájós lábbal, öregesen fut a mesefigurákhoz. Körbetáncolja őket, aztán kicsit hamisan, de annál lelkesebben rázendít az Oroszlánkirály dalára: „And can you feel the love tonight, it is where we are…” A vonat lehúzott ablakaiban megjelennek a túszok, ők is bekapcsolódnak. A helikopterek leszállnak, jönnek a katonák, ügynökök, kommandósok, mentősök. Összeölelkezve állnak a töltésen, és szárnyal, szárnyal a dal a naplementében aranyló magyar róna fölött!

Laposra vasalva

Álmókus tartja izgalomban a lakosságot a festői hegyek között megbúvó Darasznyán. Az állat először tavaly tavasszal tűnt fel a hetivásárban felállított lacikonyha tetején. Tejfölös lángost majszolt, közben meleg, barna szemeivel a sokadalmat figyelte. Attól kezdve rendszeresen megjelent a faluban. Látták a főtéren, a templomkertben, a posta előtt, a szeszfőzde környékén, egy alkalommal még az önkormányzati hivatal irodáin is átsétált. Ma már úgy hozzátartozik a faluhoz, mint a Makk Nyolcas kisvendéglő híres körmös pacalja, vagy Jocó, az egyfogú szippantós. Az álmókusnak párja, kölyke nincs, semmi dolga. Szívesen napozik háztetőkön és konyhakertekben, hűsöl a gyümölcsfákon. Kárt nem tesz, a terményt nem dézsmálja. Az embereket kerüli, de azért nem bujkál előlük. Az utcán átmegy a túloldalra, ha valaki közeledik a járdán. Az emberi társaságot csak akkor keresi, ha segítségre szorul.

Egy alkalommal bekopogott Gubica Istvánné leszázalékolt védőnőhöz, és ötezer forintot kért tőle kölcsön. Az összeget három nap múlva megadta, még egy doboz bonbonnal is kedveskedett. Ezen kívül még egy alkalomról tudunk, amikor emberi segítségre szorult. Néhány hete megjelent a patikában, és fejfájáscsillapítót kért. Dr. Hamza Ottó gyógyszerész vonakodás nélkül kiszolgálta, habár az esetet első oldalon tálaló bulvárlapoknak elmondta, bizony szokatlan volt számára, hogy egy migrénnel kínlódó álmókus kuporog a patika pultján. „Receptje nem volt, figyelmeztettem, hogy máskor előbb a háziorvosát keresse fel. Egyetlen szem tablettát adtam neki. Elropogtatta, víz nélkül lenyelte, békésen távozott” – nyilatkozta a gyógyszerész.

A lakosságot legfeljebb az nyugtalanítja, hogy a mókus nem rendelkezik a fajra jellemző vastag, bozontos farokkal, a füle sem szőrös-bojtos, hanem áttetsző, denevérszabású, a bundája inkább szürke, mint barna, ráadásul dióra, mogyoróra fittyet hány. Táplálékát eddig elsősorban a darasznyai óvoda szeméttárolójából szerezte be. Ma már nincs rászorulva a guberálásra, ugyanis a konyha személyzete minden délben kikészíti az ebédjét a kőkerítésre. Az álmókus déli harangszókor fáról fára ugrálva érkezik, és az ablaknál tolongó óvodások nagy örömére sietség nélkül táplálkozik a kőkerítés tetején. Ha jó kedve van, még integet is a gyerekeknek. Kedvence a tökfőzelék, de a fasírtot és a lekváros derelyét is nagyon szereti. Ha ízlik neki az étel, a farkát lengeti, türelmetlenül makog, amíg a repetát meg nem kapja.

Darasznya önkormányzata megpróbál tőkét kovácsolni az álmókusból. Többórás vitát követően a képviselő-testület nevet szavazott az állatnak (Bubi). Fotópályázatot írtak ki „A darasznyai álmókus hétköznapjai” címmel, s mostantól minden szeptemberben megrendezik a nyárbúcsúztató mókusnapokat. Megszűnt a faluban a munkanélküliség, ugyanis újra kinyitott a régi varroda, s javában készülnek a Bubi-pólók, -sapkák, -zoknik. A környéket elárasztották a Bubi-plüssfigurák. Alapozzák a Grand Hotel Álmókust, s megkezdődtek az előkészületek a júliusi Bubi Fesztiválra. Akkor avatják fel az Evetke Rehabilitációs Központot, valamint a falu melletti Ustár dombon Európa legnagyobb, napenergiával hajtott mókuskerekét.

*

Gyorshír: Ma hajnalban vérbe fagyva találták az álmókust a Darasznya és Locsmánd közötti úton. Egy autó kereke vasalta laposra. Valószínűleg vigyázatlanul stoppolt, az is lehet, hogy a fényszóró elvakította. Nyilvánvalóan baleset történt, bűntényre utaló jeleket a helyszínelés nem tárt fel. Az álmókus kis bőröndje szétszakadva feküdt az árokban, körülötte a szokásos holmik hevertek: két pár kiscipő, pizsama, kötött sapka. Folyik a találgatás, vajon hová akart utazni. És miért? A kérdésekre már soha nem kapunk választ.

Halálával nagy álmok foszlottak semmivé.

A Fleming-vita

Tisztelt Berettyó úr!

Mint Darasznya község múltjának kutatója felhívom a figyelmét kapitális tévedésére. A Múltkergetők című tudományos magazin márciusi számában megjelent kitűnő tanulmányában említett Ian Lancester Fleming nem a mi falunkban született, hanem a szomszédos Locsmándon. Ott írta 1953-ban első James Bond-regényét (Casino Royale), szülei lakásának ún. tisztaszobájában (Szabadság utca 5.). A szuperkémet a helyi patikusról, Dobozi Ödönről mintázta. Dobozi megjárta a háború poklát, amerikai hadifogságban tanult meg angolul.

Tisztelettel: Szitási Károly helytörténeti kutató

*

Kedves Szitási úr!

Köszönöm az igyekezetét, de nem tévedtem, ellentétben Önnel! Az egyházi anyakönyvek megsemmisültek, de a szájhagyomány alapján biztosan tudjuk, hogy Ian Fleming Darasznyán született, a Drót utcában, bába közreműködésével. Az épületet 1967-ben lebontották, helyére épült a Moszkva Filmszínház. James Bond figuráját pedig Bondarik Milos szlovák származású cipészről mintázta. A Casino Royale meg titokban íródott, az akkori községi tanács egyik irodájában, ahol Fleming mint szociális előadó dolgozott.

Barátsággal: Berettyó András helytörténész

*

Tisztelt Berettyó úr!

Megpróbálom sorait komolyan venni. Először is Darasznyán soha nem volt mozi. Se Drót utca. A lakosság kultúrházat épített társadalmi munkában, de a hetvenes évek végén pásztormúzeummá alakították, holott erre régióra nem jellemző a pásztorkodás. Ian Fleming sose dolgozott a tanácson! Egy Penész becenevű orvvadász mellé szegődött, trófeákat csempészett Ukrajnába. És Bondarik? Drága uram! Szlovák betelepült egy sem élt Darasznyán! A suszterünket pedig Mike bácsinak hívták. Kilencven évet élt, elmegyógyintézetben hunyt el.

Üdvözli: Szitási Károly

*

Szitási úr!

Úgy látszik, Ön nincs tisztában azzal, hogy a Penész becenevű férfi nem volt más, mint Fahidi Ernő, a járási pártbizottság egykori első titkára. Ezen még átlépnék. De azt vegye tudomásul, hogy vidékünk a magyar pásztorkodás megszentelt földje! A 19. században a környéken legeltették az utolsó, még az Etelközből származó sertéskondát! Éveken át gyűjtöttem a darasznyai pásztorkodás még élő, csodás zengésű szavait, például: fújtatós kohó, tűzszító, edzőteknő, pemetbot, üllő, kalapács, satu stb. Mike bácsit pedig jól ismertem. Az utolsó vérbeli szódások egyike volt! Végeztem!

Berettyó

*

Berettyó!

Bolondnak néz? A felsorolt szavak a borbélymesterség műszavai! Mike bácsi pedig igenis suszter volt! Bizonyítani tudom, hogy Fleming az ötvenes évek második felében nála javíttatta a cipőit. A helytörténeti gyűjtemény büszkesége a Goldfinger dedikált példánya: „Mike bácsinak, a talpalás Mozartjának! Ian F.”

Szitási

*

Szitásikám!

Te nem helytörténész vagy, hanem mezei főhülye! Keresd fel a háziorvosodat a Drót utcában! B.

*

Bretyi!

Az egyszemű anyád volt szódás, amikor kispriccelt az üvegből! Sz.

Sikeres gyakorlat

Az edzés végén Dorozsma, a súlyemelő bejelentette, hogy mielőtt zuhanyozni megy, csak úgy próbaképpen, a maga örömére megpróbálja megdönteni a lökés világcsúcsát.

– Nagy a szád, Tóni! – nevettek a többiek, de Dorozsma nem tágított, közölte, hogy kirobbanó formában érzi magát. Lehunyt szemmel koncentrált, aztán négyszáztíz kilós súlyt kért. Az edző csak legyintett, hiszen a súly éppen a duplája volt az akkori világcsúcsnak. Dorozsma síkporozott, ráfogott a súlyzóra, könnyedén mellre vette, kilökte. Aki látta, dermedten nézte, nem hitt a szemének.

– Megpróbálom az egy tonnát! – mondta Dorozsma, miután fogadta a gratulációkat. Amíg a súlyt előkészítették, szökdelt, lazított. Az egy tonnát is kilökte, mint a pelyhet. Húsz centit süllyedt alatta a talaj. A háttérben csodáról sugdolóztak, az edzője leborult előtte.

– Vedd úgy, hogy bent vagy az olimpiai keretben – mondta zokogva.

Dorozsma nem állt meg. Egész testében ágaskodott az erő, hajtotta előre. Könnyű futásban elhagyta a Gépgyár SE edzőtermét. Az utcára érve rugózott néhányat, aztán felemelte az egész épületet. Utána a városrészt. De még ezzel sem érte be. Feje fölé lökte az egész várost, aztán az országot. A jobb vállában ekkor már enyhe fájdalmat érzett, ennek ellenére még felemelte Európát, és mindjárt utána Afrikát. Ekkor gyúrást kért, összpontosított, közben az edzője szalmiákot szagoltatott vele. Dorozsma leguggolt, maga elé motyogva fohászkodott, aztán határozott mozdulattal a talajba markolt, hatalmas ordítás szakadt ki belőle, és a feje fölé emelte az egész földgolyót. Kicsit táncolt a súly alatt, de szépen megtartotta.

Közben Hongkongtól Washingtonig megszokott medrében folyt az élet. Az emberiség semmit sem vett észre Dorozsma gyakorlatából.