×

Buta nóta; Borges; Kutyavilág; Limlomok; Bolondozó; Koldusdal

Szepesi Attila

2010 // 05
Buta nóta

Eleim, ti kutya szászok,
sárgult csonton harsonázók.

Barangoló kósza morvák,
ruszin, pemák, hetyke horvát.

Kolontos vándorként jegyzett
mindenféle kótya szerzet.

Nyalka rácok, gót szőrmókok,
birkasubás jámbor tótok.

Vizenjárók bús malaszttal,
meg akiket völgy marasztal.

Donnerwetter, istenuccse –
nem magyar ez, gót se, tót se.

Világít a bélyeg rajta:
itt is, ott is kóbor fajta.

Borges

Elég befele látni. Ott az idő nem járatja velünk a bolondját.
Az ember kitalálhat letarolt vidéket,
labirintus-rejtette sárgult fóliákat.
Írták vagy írhatták volna darócba bújt szufik, más napkeleti mágusok,
törvénytevők meg jövőlátók,

akik tudták, a valós történet összetört tükör:
ki-ki beleláthatja a maga kóró-sorsát, baráber-életét.
Hisz-e vagy sem a Bölcsek Kövében, a barlangban rejtező Világkirályban,
az Örök Visszatérés talmi reményében, minek firtatni.
A kő meg a por hajdanvolt istenek álma.
A Teremtő, szeszélyes mozigépész
vetít bennünket, csupa nyeklett árnyalakot – kibogozhatatlan törvények szerint.

Kutyavilág

Élnek a város végén, szőrehullók meg kajlák.
Bújják a berek mélyét, csatakos bokor alját.
Az álmokat is értik, a sejtelmet is hallják.
Bölcsebbek, mint a bölcsek. Balgábbak, mint a balgák.

Limlomok

Hajdanvolt játékszereink,

a kibelezett kócbaba,
a nagyot pukkanó revolver,
a fehér elefánt, a roller,
a hetyke ólomkatona.

Papírsárkányok, reszelt gombok,
kék papundekli-skatulyák,
bennük félszemü, kajla bábok,
se karjuk már, se görbe lábuk,
és lendkerekes masinák.

Rézpityke, krajcár, halasbicska,
gumibábu, mely felvisít,
és mohazöld meg csuda-kék
napba-néző üvegcserép,
kórómuzsika, bodzasíp.

Bolondozó

Ferencváros világváros,
útja görbe, hídja záros.

Csupa zegzug Józsefváros:
lyányt árul a patikáros.

Varjú-lakta Terézváros:
lőrét kortyol a kocsmáros.

Lipótváros csuda város:
oda gyűlik minden mágus.

Török-tornyos Víziváros:
halat cincál a mészáros.

Kispest, Újpest, Budatétény:
füstöt pipál kormos kémény.

Ilyen város, olyan város:
csupa szurtos bóvliárus.

Koldusdal

Templom kapujában
gubbaszt lábatlanul,
ringyes-rongyos gúnyában.
Meg is megcifrázza,
fújja étlen-szomjan,
el is csuklik kínjában:
mintha bősz sakálok
vonítanának a
rekedt koldusnótában.

Csípős szél barangol,
neki s nekilódul,
keringél a porhó is.
Varjú száll a felhőn,
röptét figurázza,
bőszen visszakárog is.
Ingyom-bingyom varjú
mehet más hazába,
rásandít a vén kódis.

Fütyörész az orkán,
falnak nekilódul,
hontalanok komája.
Motyog a vén bolond,
csuklik, hörög, krákog,
hó belepi, mit bánja.
Lába volna, vinné
ebek vándorútján
seholsincsen-országba.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben