×

Törökméz-monológ

Szálinger Balázs

2010 // 03
Mint egy rég leszerelt, halott bazár nagy
Túlélője, a törhető törökméz,
Úgy vakít el aranyba vont fejével,
Érthetetlen erővel egy világos
Vonalú, meleg arc, amit feledni
Nem tudok, s ha akartam is, hiába.
Ott ül pultjaimon, kirakta holmi
Ismeretlen erő – beáll a képbe,
Szülővárosomat reménytelen lett
Most már nélküle látni, itt kísért ő
Havas csúcsokon, és ahol nem él meg
Semmi gondolat, egy, csak egy: hogy éljek.
De ő mégis elér, letör, fölébreszt.
A fehér birodalmat úgy befesti
Aranysárga színével itt, hogy élni
Csak másodlagos ösztönöm: nem éltet
Rajta kívül egyéb, hisz ő a legfőbb,
Aki sok kilométerekre van most,
És ki tudja, hogy épp kivel mit él át.
A Centrália-béli pusztulás itt
Nem, nem létezik: itt a régi, áldott
Zsivajt hallom, a rég letűnt bazárnak
Női illatait hozom magammal
Az orromban a füst helyett, s hogy
Cukor, méz, mogyoró s egyéb anyagnak
Csúcsterméke a nagyszerű törökméz,
Mint a nő is a hús, a csont, a szervek
Szép játéka, na, erre a tényre én már
Nem lehetek, hát nem vagyok kíváncsi.
Én tudom, hogy a törhető törökméz
Értő kézbe kerülve olvadékony.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben