×

Alkonyút VII.

Tamás Menyhért

2010 // 03
1

Megesik, hogy a hónapok
régi (magyar) elnevezésé-
ben élek: Magvető hava,
Enyészet hava, Álom hava;
időmhöz, decemberemhez
érkeztem, a várakozások
várakozásához – London e-
ge alól a szárnyas érkezés;
kincselt unokaöleléssel!

2

Unokakéz, unokamosoly,
unokatekintet, kapcsolt ün-
nep, álmélkodás, érkező cso-
da, gyógyító varázs, ki se
mondom, ki se mondja: szí-
ves a lélek; a honosított sze-
retet – mintha város fölött
vinne az út; vesző világ
fölé ragadna reménye…

3

És az ünnep utáni ünnep?
az az én ünnepem, nem bújt,
bújhatott orcámba setét, új-
ra van érkezésem a fényre,
a sírfeliratul szánt gondolat:
VOLTAM, MINT A PILLA-
NAT, már-már rám kacag, ö-
röktől fogva; ezerszám hosz-
szabb a lélek készülődése!

4

Megjósolták, hogy nem hi-
szek a jóslatokban, azért jó
lesz vigyáznod a kilencven-
kettedik esztendődre,
kilenc-
venkettő? az ízleltető hetven-
nek is koldusa vagyok, csa-
ládórám szerint; későre járok,
egyedüli jó jel: szavak szor-
gával iramlik percmutatója…

5

Láss ide: mulandóságom-
nak is jót tesz, ha tétovasá-
gára hagyom, míg együgyű
fényén felejt, élében látom
mindazt, amit eleddig nap-
világra láttam: éltem, amit
éltem (amennyit élhettem)
– gyötrőink ellen; kínból
őrli erejét enyhülésem!

6

Állok a van és a volt mögött,
várakozón állok; e futós idő-
ben a nyíló esztendőt várom,
hogyne várnám, a múlás is
felkapja fejét, ha jövendő ne-
szét hallja, s közös Napigét
mormol, Ősi Napírt írat fel
forgó enyészet ellen, élte-
tő; (maga-)gyógyulására…

7

Az új év hangja, az új év
fohásza, ki véget, ki kez-
detet lát benne; rossz éjje-
lét, lelt ígéretét álmodja,
verhet a világ (ahogy ed-
dig), ezután nem verhet,
Az nem lehet, hogy annyi
szív,
perzsel a szó – tevé-
sek tevésére serényít…

8

Tetőznöm kell? fölém
futó kedvvel tetőzöm, do-
bogtató az út? meglehet,
meglesz a böjtje, dobogás-
ra váltok, pusztán, mert fél-
nem kellene, nem állhatok
meg, mióta nem csak a ma-
gam gyötrelmét hordom,
osztott énekben élek!

9

Lázítani van kedvem, lází-
tani, ahogy a magvamély
tél lázít: telelj át, súgja a
gyökér, a fa kérge, telelj át,
csivegi a hűlt-fészkű madár,
hiányol az elhagyott házsor,
csörgi a rozsdálló kútlánc –
ahány betemetett kútja van,
mindjét forrásommá ásom!

10

Habzó rosszallás, kicsiny-
lés, gúny, szurkos fény,
tipratás, takart ragyogás,
kilopott szegénysors; haj-
léknyi haza – mielőtt e-
mészetükké válnék, még
egyszer megvetem a lá-
bam, s ahogy kezdetem-
ben: lefelé is felfelé lépek!

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben