×

Tövisek és szilánkok

Csokits János

2010 // 01
Már mindent mondtak egyszer, de mivel senki se figyel, folyton vissza kell mennünk, és az egészet elölről kell kezdenünk.
André Gide

Irodalomtudomány

Ki más uralkodnék jobban, mint egy irodalomtudós?!

(Római szenátorok kórusa Tacitus konzulhoz császárrá választása alkalmából. A császár nem azonos a történetíróval. – Cs. J.)

Scriptores Historiae Augustae

A jóslatok értelmezője gyakran fontosabb személy, mint maga a próféta.

Lichtenberg

Noha természetesen tudom, hogy a kritikusok legtöbbször nem olvassák el a könyveket, amelyekről oly példásan írnak, nem látom be, milyen kárt okozna, ha valaki elolvasná a könyvet, amelyről írni szándékozik.

Lichtenberg

A tudós irodalmár listát vezet, mint Leporello, de a lényeg, az hiányzik belőle. Mialatt Don Juan lányokat csábít el, Leporello írásban rögzíti a helyet, az időt és a leány leírását.

Kierkegaard

Egy professzor véleménye: Nem Shakespeare-rel, hanem a róla írott kommentárokkal kell foglalkozni.

Csehov

Irodalmi elméletem nincsen: soha nem tartottam ehetőnek a vegyészek főztjét.

Saint-John Perse

Van egyfajta kritikus, aki sajnálatosnak tartja, hogy bírálatának megírásához versekre is szüksége van. Számára a vers nem valaki másnak az alkotása, hanem egy őáltala felfedezett dokumentum.

Auden

Mondhatom-e biztonsággal, hogy bármely kiértékelő kritika valaha is hozzásegített egy-egy nagy irodalmi mű megértéséhez? Ha felteszem a kérdést: kitől kaptam segítséget, a válasz meglepő: a kiértékelő irodalomtudósok a lista végére kerülnek.

C. S. Lewis

Egy irodalombarát számára a szórakoztató célzatú írás sokkal tiszteletre méltóbb, mint a nagy költők műveire utólag rászerelt „életfilozófiák”.

C. S. Lewis

Szkeptikus vagyok és maradok a kiértékelő irodalomtudomány jogosultságát és gyönyöreit illetően. Különösen ma. Aki rendszeresen olvassa az angol nyelv és irodalom szakos egyetemi hallgatók dolgozatait, az évről évre lehangoltan tapasztalja erősödő hajlandóságukat, hogy a könyveket könyvek szemüvegén át nézzék. Minden színműről, költeményről vagy regényről kiváló irodalomtudósok nézeteit idézik. Dolgozataikban Chaucerről és Shakespeare-ről írott szakmunkák bámulatos ismereteivel találkozunk. Az egyéni vélemény egyre ritkább. A mű és az olvasó elengedhetetlenül fontos közvetlen találkozását tanáraik nem hagyják spontánul létrejönni és továbbfejlődni. Minek eredményeképpen az irodalomtudománytól így megszédített fiatalok számára közvetlen irodalmi élmény nem lehetséges többé. Szerintem ez a helyzet sokkal nagyobb mértékben veszélyezteti kultúránkat, mint bármi, amitől tudós őreink akarnának óvni minket.

C. S. Lewis

Minden irodalomtudós indítékai tisztátlanok, és elkerülhetetlenül lehúzzák a könyvet muzeális halottiságukkal.

Ted Hughes

(Magánlevél – 1974)

Az irodalomtudósok erőszakkal magukhoz ragadták a halott vagy idegen költők kiadásának gyakorlását. Akárcsak Oroszországban – kísérőd és vendéglátód egyszersmind őröd is.

Ted Hughes

(Magánlevél – 1987)

Szerzők egymásról és másról

Soha nem volt olyan költő vagy szónok, aki nem saját magát tartotta a legjobbnak. És ez a rosszakra is érvényes.

Cicero

Komoly dolgokról nem beszéltünk, irodalomról annál többet.

Cicero

(Caesarral, amikor azt vendégül látta)

A szövegek stílusának Caesar maga is vájt fülű értője (…) Úgy hallom, hogy már összeállított néhány idézetgyűjteményt, és valahányszor eléje tesznek egy-egy nekem tulajdonított aranyköpést, azonnal elutasítja a hamisakat. Amit most annál gyakrabban tesz, mivel bizalmasaival naponta találkozom, és utasítására napi jelentésükben szellemes megjegyzéseimet is elküldik neki.

Cicero

Túlságosan félünk a haláltól és száműzetéstől, a szegénységtől. Cicero szemében ezek a balsors szélsőségei, és amíg talál embereket, akik megszerzik neki, amit akar, akik ünneplik és magasztalják, nem utasítja el a szolgaságot, ha az megtisztelő – mintha létezne megtisztelő szolgaság!

(Részlet Brutusnak Ciceróval közös barátjának, Atticusnak írott leveléből. Kr. e. 49-ben. – Cs. J.)

Brutus

Mindaz, amit pusztán azért írnak, hogy a szerzőnek örömöt szerezzen: semmit sem ér.

Pascal

Nem Montaigne-ben, hanem magamban találom meg azt, amit benne látok.

Pascal

Előfordul, hogy élvezettel olvasok egy könyvet, és utálom a szerzőt.

Swift

A legjobb tanács, amit szerzőknek adhatunk: lehetőleg kerüljék egymást.

Samuel Johnson

A szerzők egymás iránti udvariassága az élet bohózatának legnevetségesebb jelenetei közé tartozik.

Samuel Johnson

Schellinggel nagyon kellemes estét töltöttem. A nagy mélységgel párosuló világosság mindig örömöt szerez.

Goethe

Ahol Lichtenberg tréfál, ott egy probléma van elrejtve.

Goethe

Többször láttam, hogy ahol disznók legelnek, varjak ülnek a hátukra, és figyelik, mikor túrnak ki egy kukacot, akkor leszállnak, felkapják, azután visszaülnek a helyükre. Ez a kompilátor pompás jelképe, aki valamit feltúr, és a ravasz íróé, aki azt minden nehézség nélkül saját javára fordítja.

Lichtenberg

A szerző kedvence mindig az utókor.

Samuel Johnson

Az utókor nem más, mint egy új közönség, amely az előzőt követi. Azt, hogy a jelenlegi milyen: naponta láthatjuk.

Chamfort

Erőlködünk, hogy javítsunk a helyzeten, hogy az utókor boldog legyen, és az utókor, mint mindig, azt fogja mondani: „A múltban jobban mentek a dolgok, a jelen rosszabb, mint a múlt.”

Csehov

Utókor! Miért lennének az emberek kevésbé ostobák holnap, mint ma?

Jules Renard

Amint a mű beszélni kezd, a szerző fogja be száját.

Nietzsche

Egy szerző, aki folyton saját könyvéről beszél, majdnem olyan elviselhetetlen, mint az anya, aki állandóan gyerekeit dicséri.

Disraeli

Egy irodalmi mozgalom öt vagy hat emberből áll, akik egy városban élnek, és szívélyesen utálják egymást.

George Moore

Boldog az, akit nem ér csalódás, mikor szembekerül egy nagyra becsült íróval.

Rudyard Kipling

Orwell politikus állat volt, aki mindent politikai témává egyszerűsített… Még az orrát se tudta kifújni úgy, hogy ne moralizáljon a zsebkendőiparban tapasztalható viszonyokról.

Cyril Connolly

(angol író, Orwell barátja)

Akit az istenek meg akarnak semmisíteni, azt először „sokat ígérőnek” nevezik.

Cyril Connolly

Zola egy este a Grenier vendéglőben beszélgetés közben azt találta mondani Mallarménak, hogy a szar is ér annyit, mint a gyémánt. Lehet, mondta a költő, de a gyémánt ritkább.

Valéry

Egy tavaly jól ismert író.

Jules Renard

Új költő. Jegyezzétek meg jól a nevét, mert többet nem lesz róla szó.

Jules Renard

Mallarmét nem lehet lefordítani, franciára se.

Jules Renard

Az egyik homályos modern költőről, Stéphane Mallarméról a franciák néha azt mondják: nyelve olyan különös, hogy csak külföldiek érthetik meg.

T. S. Eliot

Musil regényének főhőse akkor adta fel véglegesen becsvágyait, amikor először hallott beszélni egy „zseniális” versenylóról.

Alain Finkielkraut

Ki a zuluk Tolsztoja? És a pápuák Proustja? Szívesen olvasnám írásaikat.

Saul Bellow

Düh és felháborodás fenyegeti lelkünk függetlenségét. (…) Az ember már ki se nyithatja a száját anélkül, hogy ne bélyegeznék nőgyűlölőnek, imperialistának vagy rasszistának. (Miután Amerikában balról megtámadták fenti nyilatkozata miatt. – Cs. J.)

Saul Bellow

Mely embercsoportot aggasztja leginkább és tölti el ellenséges érzésekkel a szökés gondolata? A börtönőröket. (C. S. Lewisnak, amikor egyes kritikusok azzal vádolták, hogy „eszképista” könyveket ír. – Cs. J.)

J. R. R. Tolkien

A szerzők nagy többségükben prostituáltak: szolgálataikért abban a tudatban fizetünk, hogy mindig készek magukat másnak eladni.

Gaston Gallimard

A bölcseletről

Püthagorasz ókori görög filozófus és vallásalapító szektájának szabályai közül néhány:

Tartózkodj a babtól.

Ne vedd fel, ami leesett.

Ne nyúlj fehér kakashoz.

Ne lépj át keresztvason.

Vassal ne piszkálj tüzet.

Egész cipóból ne egyél.

Ne tépdess virágfüzért.

Ne egyél szívet.

(Burnet: Korai görög filozófia)

Nem lehet olyan képtelenséget mondani, amit egy filozófus már ne mondott volna.

Cicero

Nincs semmi olyan képtelen vagy hihetetlen, amit valamelyik filozófus ne állított volna.

Descartes

Valaha azt olvastuk iskolai latin tankönyvünkben: Non scholae, sed vitae discimus. (Nem az iskolának, hanem az életnek tanulnunk.) A gondolat az ifjabb Senecától származik, az eredetiben így: Non vitae, sed scholae discimus. (Nem az életnek, hanem az iskolának tanulunk.) Valamikor az elmúlt kétezer év során a Tanár Urak „kiigazították” a mesterségüket kedvezőtlen megvilágításba helyező gondolatot. (Cs. J.)

Ami valaha filozófia volt, az ma filológia.

Seneca

Amikor az agyam egy fa vagy egy ház érzetét kelti lelkemben: merészen kijelentem, hogy valóban létezik kívülem egy fa vagy egy ház, amelynek még a helyét, nagyságát és más tulajdonságait is ismerem. Nem is találunk se embert, se állatot, aki kételkednék ennek a valóságában. Ha egy paraszt kételkedni akarna benne, és azt mondaná például: nem hiszi, hogy szolgabírája létezik, noha az ott állna előtte, bolondnak tartanák, éspedig joggal. De amint egy filozófus kockáztat meg egy ilyen véleményt, azt akarja, hogy csodáljuk bölcsességét, amely végtelenül meghaladja a köznép értelmét.

Leonhard Euler

(1761)

Azt állítani, hogy soha nem vagyunk képesek tényeket megérteni, egyszerűen képtelenség. Azt állítani, hogy nem tudom, mikor érzek fájdalmat, vagy mikor hallok egy zajt, vagy látom a napot, az a fajta dolog, ami csak olyanok számára lehetséges, akikből az elmélet teljesen kiölt mindennemű valóságérzetet.

Bertrand Russell

Még senkinek se sikerült kigondolnia egy olyan filozófiát, amely egyszerre hihető és következetes. (…) Egy filozófia, amely nem következetes, nem lehet egészen igaz, de egy filozófia, amely következetes, az attól még lehet teljesen hamis.

Bertrand Russell

A filozófia szavakban él, de az igazság és a valóság felbuggyanása életünkben meghaladja a szavakkal való kifejezés lehetőségét. A dolgok felfogásának élő valóságában mindig van valami csillogó és csillámló, amit nem lehet elkapni, és amihez az elmélkedés örökké későn érkezik.

William James

Ahol mindent kérdésessé tesznek, ott semminek sincsen értelme.

Roger Scruton

A legnagyobb tragédia az, ha egy tény megöl egy elméletet. (Vajon nem tragikusabb-e, ha egy elmélet öl meg tényeket? És nemegyszer embereket is… – Cs. J.)

Michael Grant

(angol történész)

Ha egy elméletet megcáfolnak, az attól nem szükségképpen hamis. (Ha egy elméletet nem cáfolnak meg, az attól még nem szükségképpen érvényes vagy igaz. – Cs. J.)

Lakatos Imre

Semmiféle elméletnek nem kell megegyeznie minden adattal, mert egyes adatok biztosan tévesek. (Semmiféle adatnak sem kell megegyeznie az elmélettel, mert egyes elméletek biztosan hamisak. – Cs. J.)

Francis Crick

Könnyű és olcsó dolog először egy elméletet kidolgozni, azután azt példákkal alátámasztani, mivel a természet olyan sokoldalú, hogy szorgalmas kutatással még homályos hipotézisekhez is lehet látszólag meggyőző példákat találni.

Konrad Lorenz

Amíg a tapasztalati forrásokat ki nem merítettük, nem kell belépnünk az elméletek álomvilágába.

Edwin Hubble

Derrida szövegei kontextusban még rosszabbul hatnak, mint szövegösszefüggésen kívül.

Steven Weinberg

A legtöbb filozófia tisztességtelen, mert derűlátó végkövetkeztetésre törekszik.

Montherlant

Platón óta a legtöbb filozófus abból a hibás feltevésből kiindulva folytatja etikai vizsgálódásait, hogy már ismeri az elérendő következtetéseket.

Bertrand Russell

A Démokritosz utáni legjobb filozófiákban is helytelen, hogy a világmindenséghez képest túl nagy fontosságot tulajdonítanak az embernek.

Bertrand Russell

Semmilyen nézethez sem helyes szenvedélyesen ragaszkodni. Senki sem vallja szenvedélyesen, hogy hétszer nyolc az ötvenhat, mert könnyen bizonyítható, hogy ez igaz. Szenvedélyre csak olyan nézet hirdetéséhez van szükség, amely vitatható, vagy bizonyíthatóan hamis.

Bertrand Russell

A meggyőződés veszélyesebb ellensége az igazságnak, mint a hazugság.

Nietzsche

Köztudomású, hogy Voltaire-t kétszer keresztelték meg, de ez nem sokat használt. Talán jobb lett volna neki is, a világnak is, ha a kétszeri megöntözés helyett kétszer megnyesik a palántát.

Lichtenberg

Ha egy angyal elmondana nekünk valamit filozófiájáról, azt hiszem, egyik tétele így hangzanék: kétszer kettő tizenhárom.

Lichtenberg

A filozófia nálam tönkreteszi a költészetet.

Goethe

Aki tudja magáról, hogy mély, az világosságra törekszik, aki a tömeg szemében szeretne mélynek látszani, az homályosságra törekszik.

Nietzsche

Ha az ember Hume könyveit olvassa, elcsodálkozik, hogy oly sok nagyra becsült filozófus annyi homályos dolgot írhatott, és azokhoz még hálás olvasókat is talált.

Einstein

Erős a kísértés, hogy azt mondjam a metafizikusokról, amit Scaliger a baszkokról: „Beszélik róluk, hogy értik egymást, de én ebből egy szót se hiszek.” (Joseph Justus Scaliger [1540–1609] korának legjelentősebb, Európa-szerte elismert klasszika-filológusa volt. – Cs. J.)

Chamfort

A metafizikában az írás művészete annak érzékelhetővé és megfoghatóvá tétele, ami elvont. Elvonttá tenni, ami kézzel fogható, vétek és hiba. Azoknak a hibája, akiket ebben az évszázadban oly tévesen neveztünk metafizikusoknak.

Joubert

A metafizika: rossz okokat találni arra, amit ösztönösen hiszünk.

F. H. Bradley

Az ember azért ember, mert képes emberfölötti valóságok felismerésére, nem azért, mert képes azoknak kigondolására.

T. S. Eliot

Ha Isten azt akarta volna, hogy megértsük a világot, nem teremtett volna filozófusokat.

Eric Korn

Civilizáció és kultúra

Az Athén és Spárta közötti háború végén (Kr. e. 404) a győztes „Spárta szövetségesei előterjesztettek egy indítványt, hogy az athéniakat el kell adni rabszolgának, sőt, a thébai Érianthosz azt javasolta, hogy rombolják le Athént, és a város területét hagyják meg birkalegelőnek. Amikor a vezérek lakomát ültek, italozás közben egy phókiszi azt a kórusrészletet énekelte Euripidész Élektrájából, amely így kezdődik:

Agamemnón magzata,

Íme ma, Elektra, mezei lakodba jöttem.

Erre mindannyiukon erőt vett a könyörület, hogy milyen borzalmas cselekedet volna lerombolni és elpusztítani azt a híres várost, amely ilyen embereket adott a világnak.” (Máthé Elek fordítása)

Plutarkhosz

Minden nagy nemzet túlteszi magát és túlnő korábbi törzsi sajátságain, csak így válhat naggyá.

Mommsen

A kultúrát soha nem lehet biztosra venni. Ára az örökös éberség és szüntelen szellemi erőfeszítés.

Arnold Toynbee

A kultúra, bármilyen bonyolultnak és tartósnak látszik is, valójában igen törékeny, meg lehet semmisíteni.

Kenneth Clark

Ha visszapillantunk a középkori előítéletekre és pusztításra, csoda, hogy a kereszténység előtti ókor irodalmából bármi is fennmaradt. És tény, hogy éppen csak átcsúszott. Amennyiben igaz, hogy a görög és római kultúra örökösei vagyunk: egy hajszálon múlott, hogy megúsztuk.

Kenneth Clark

A hanyatlás folyamata mögött meghúzódó legfontosabb jelenség a művelt társadalmi rétegek felszívódása a tömegekbe. Minden politikai, gazdasági és intellektuális funkció ebből eredő leegyszerűsödését az ókori világ barbárságba süllyedésének nevezzük.

M. I. Rosztovceff

Az ókori Rómában az idősebb Cato napjaiban kezdődött az esztelen fényűzés. A puritán államférfinak az ősök erényeiről írott művében maradt fenn ez a fanyar mondat: „Ők a lovakért még többet fizettek, mint a szakácsokért.” Nyilván őt visszhangozta másfél évszázaddal később Livius Róma népének története című művében, ahol a Kr. e. harmadik század végéről írva megállapítja: „A szakács, aki azelőtt a leghitványabb rabszolgának számított, hála a görög Közel-Keletről hazatérő római hódítóknak, egyre értékesebb árucikké vált, és munkáját szinte művészetszámba vették.” Fél évszázaddal utána az idősebb Plinius epésen rátromfolt: „Most pedig már három lovat adnak egy szakácsért, és nincs olyan halandó, akit olyan sokra becsülnének, mint a szakácsot, aki gazdájának vagyonát a legértőbb kézzel főzi el.”

A német légitámadások idején Osbert Sitwell (angol író) mondta nekem: milyen naiv a németek feltételezése, hogy megfélemlíthetnek minket ősi emlékműveink lerombolásával. Mintha a német bombák pusztítása elérhetné a rombolásnak azt a fokát, amit mi magunk értünk el önmagunk ellen. (Utalás az angol és skót puritánok pusztítására a templomokban. – Cs. J.)

Orwell

A sportnak semmi köze sincsen a sportszerűséghez. Együtt jár vele a gyűlölködés, irigység, kérkedés, mindennemű szabály semmibevevése, az erőszak szemlélésében talált gyönyörűség, más szóval: háború tűzfegyverek nélkül.

Orwell

A civilizáció egyik lehetséges meghatározása: a barbár viselkedésre lehetőséget nyújtó alkalmak rendszeres megvonása az emberektől.

Aldous Huxley

Különböző civilizációkhoz tartozó közösségeket egy országban való együttélésre kényszeríteni tragikus illúzió, mert elkerülhetetlenül viszályokhoz vezet. A nagy konfliktusok nem faji, hanem vallási és kulturális természetűek.

Michel PonIatowski

Haladás-e, ha a kannibál késsel és villával eszik?

Stanislaw Lec

A civilizált ember ellenpólusa nem a barbár, hanem elsősorban az, aki hisz a barbárság létezésében. (Egy hanyatló civilizáció, amely úgy tesz, mintha nem hinne a barbárság létezésében, a legjobb úton van a barbárságba visszasüllyedés felé. – Cs. J. )

Lévi-StRauss

A sivatagi arabok nagyon érzékenyek nyelvük szépségére, de az őket körülvevő természet szépségét nem látják meg. A homokdűnék, a naplemente, a tengerben tükröződő hold nem hatják meg őket. Észre se veszik. Amikor tavaly Mugsinból visszatérve az üres sivatagból kiléptünk Qarra körzet fennsíkjára, és újból elénk tárult a zöldellő füvek és fák látványa, háttérben a hegyekkel, egyikükhöz fordulva megjegyeztem: „Nem gyönyörű ez?” Odanézett, még egyszer körülnézett, és értetlenül mondta: „Nem, ez egy rohadt legelőhely.”

Wilfred Thesiger

(angol felfedező)

Aki valóban benne él, az soha nem látja meg a tájat.

Orwell

Óriások vállán álló törpék vagyunk, ezért látunk messzebbre és többet, mint ők.

Chartres-i Bernát

(XII. századi teológus és humanista gondolkodó)

Valaki megjegyezte: A halottak azért vannak olyan távol tőlünk, mert mi annyival többet tudunk. Pontosan így van: és ők azok, akiket tudunk.

T. S. Eliot

„Mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani.” (Tout comprendre c’est tout pardonner. Általában így idézik, az írónő eredeti szövege azonban: „A mindent megértés nagyon elnézővé tesz.” Tout comprendre rend trčs indulgent. In Corinne IV. 2 .)

Mme DE STAËL

„Mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani.” Azt jelenti ez, hogy mivel nem érthetünk meg mindent, nem bocsáthatunk meg semmit?

D. J. Enright

A tizennyolcadik század közepén az elméleteiket párizsi szalonokban szellőztető filozófusok és más értelmiségiek a társadalom megváltoztatását tűzték ki célul. – Ez túl jól sikerült. (Cs. J.) – A végén jóval több változást kaptak, mint amire alkudtak, de a sikeres reformereknek gyakran ez a sorsuk.

Kenneth Clark

Napjainkban mindenhol a tudás terjesztésére törekszünk. Ki tudja, hogy az eljövendő századokban nem lesznek-e egyetemek korábbi tudatlanságunk helyreállítására?

Lichtenberg

Sokat beszélnek felvilágosodásról, és több fényt kívánnak. Istenem, ugyan mit segít a sok fény, ha az embereknek vagy nincsen szemük, vagy ha van, szándékosan becsukják.

Lichtenberg

Akik képesek elgondolni, hogy művészetük semmisége minden, még jobban állnak, mint mi, akik többé-kevésbé meg vagyunk győződve róla, hogy művészetünk egésze semmi.

Goethe

Úgy kellene viselkednünk a művészet remekeivel szemben, mint a magas rangú személyiségekkel – némán állni előttük, és várni, hogy megszólítsanak minket.

Schopenhauer

A művészet azért van, hogy bele ne haljunk az igazságba.

Nietzsche

Feltűnt-e már neked, hogy a Művészet dolgában minden hatóság milyen ostoba? Egymást követő csodálatos kormányaink (királyságok és köztársaságok) azt képzelik, hogy csak meg kell rendelniök a művet, amire szükségük van, és az hipp-hopp rendelkezésükre áll. Díjakat tűznek ki, buzdítások hangzanak el, akadémiák jönnek létre, csak egyetlen apróságot felejtenek el, ami nélkül semmi sem élhet: a szellemi légkört.

Flaubert

Itáliában a Borgiák alatt harminc éven át háborúskodás, terror, gyilkolás uralkodott, és ebből nőtt ki Michelangelo, Leonardo da Vinci és a reneszánsz. Svájcban felebaráti szeretet, ötszáz évig tartó demokrácia és béke honolt – és mi lett belőle? A kakukkos óra.

Orson Welles

Egy művész naggyá lehet anélkül, hogy „haladó” volna, mert a művészetben a nagyság nem új felfedezéseken múlik.

Ernst Gombrich

Egy valaha divatos hiedelem szerint a nagy művészek a derű ködfátyolában öregszenek meg, de egy elmélet, amely nem alkalmazható Dante, Michelangelo, Shakespeare, Rembrandt, Milton, Beethoven és Tolsztoj személyére, az nem sokat ér. A művészettörténet tanúsága szerint az alkotó elméket, amelyek nem adják fel a küzdelmet, az emberi sors látványa végül valami magasztos kétségbeeséssel tölti el.

Kenneth Clark

Az ország, amely kultúrát kap külföldről, anélkül, hogy cserében bármit adhatna, és az ország, amely rá akarja erőltetni a kultúráját egy másik országra, anélkül hogy bármit is elfogadna cserében, egyaránt meg fogja szenvedni a kölcsönösség hiányát.

T. S. Eliot

A nyugati világ egysége szellemi örökségen alapul: a kereszténység és Görögország, Róma és Izrael civilizációja az, ahova, hála a kereszténység két évezredének, kultúránk leszármazását visszavezethetjük. (…) Hosszú évszázadokon át kultúránk közös elemeinek ez az egysége volt közöttünk az igazi kötelék. Semmiféle politikai és gazdasági szervezet, bármilyen jóindulatú legyen is, nem nyújthatja azt, amit kultúránk egysége biztosít. Ha szétforgácsoljuk vagy elvetjük kultúránk közös örökségét, akkor a legnagyszerűbb elmék minden szervezőképessége és tervezése sem segíthet rajtunk, vagy hozhat minket közelebb egymáshoz.

T. S. Eliot

Az ember rendeltetése, hogy ismereteket gyűjtsön, ha másért nem, azért, mert a művelt társadalmak kultúrájukkal uralkodnak a tudatlan társadalmak fölött. A luddisták és az entellektüelek ellenségei nem képesek megtanulni a termodinamika differenciálegyenleteit, sem a betegségek biokémiai gyógymódjait. Zsúpfedeles kunyhókban laknak, és fiatalon halnak meg.

E. O. Wilson

Amikor a múlt nem világítja meg a jövőt, a szellem sötétségben botorkál.

Tocqueville

A világosság nem minden századnak adatik meg.

Joubert

A közoktatás egy hatalmas népességet hozott létre, amely tud olvasni, de nem tudja, mit érdemes elolvasni.

G. M. Trevelyan

Korunk kultúráját az a veszély fenyegeti, hogy saját eszközei teszik tönkre.

Nietzsche

A kultúra azon a bánásmódon alapul, amelyben a halottak részesülnek. A sírok pusztulásával a kultúra is eltűnik.

Ernst Jünger

Nekem nem kell kultúra: köpök a kultúrára!

Jean Baudrillard

Amikor a kultúra gyűlölete a kultúra részévé válik, a szellemi élet teljesen értelmét veszíti.

Alain Finkielkraut

Milyen óriási a különbség a kultúrát megelőző és a kultúrát követő barbárság között!

Hebbel

Einsteinnek Amerika triviális volt: „Szüntelenül vigyáznom kell, hogy ne váljak felületessé: ez itt a levegőben van.”

Einstein

Az amerikaiak ügyes általánosítók, csak ritkán alkotóképes gondolkodók. A pszichoanalízis iránti amerikai érdeklődés nem megy nagyon mélyre. A széles körű népszerűsítés komoly kutatómunka nélkül az elméletek felületes elfogadásához vezet. Az emberek csupán a színházban hallott vagy a sajtóban olvasott kifejezéseket ismételgetik, és azt képzelik, hogy megértették a pszichoanalízist, mert papagájként el tudják ismételni a zsargonból ismert szavakat. Én jobban szeretem a pszichoanalízis beható tanulmányozását az európai kultúrközpontokban. (Színház helyett ma televíziót mondana. – Cs. J.)

Freud

Az amerikai az egyetlen nemzet a történelemben, amely a barbárságból csodálatos módon, a civilizáció szokásos átmenete nélkül, egyenesen a degeneráltság állapotába süllyedt.

Clemenceau

Amikor Armstrong és Aldrin, az Apollo 11 amerikai asztronautái 1969. július 19-én emléktáblát helyeztek el a Holdon, rajta a felirattal: „Békében jövünk”, J. G. Ballard angol író csak annyit mondott: „Én, ha marslakó lennék, már most futni kezdenék.”

J. G. Ballard

Társadalmunk technológiája modern, szociális felépítése archaikus (…) mert a technológia számokban, a szociális szervezet szavakban gondolkodáson alapul. Itt van az elkerülhetetlen összetűzés az irodalmi és a matematikai gondolkodás között.

Sir Fred Hoyle

Egy közösség, amely azt állítja, hogy csak egy területen kell neki alkotótevékenység, a többieken nem, az semmit se akar igazán. Ez az elsöprő felelet C. P. Snow „Két kultúra” elméletére. Szerintem ahol két kultúra van, aminthogy elismerem: ma valóban kettő létezik, ott holnap nem lesz semmilyen kultúra.

Sir Fred Hoyle

Természettudományok és ökológia

Az emberi agyvelő egy biocentrális, nem egy gépekkel szabályozott világban fejlődött ki.

Edward O. Wilson

Az ember hatása a Földre a történelem előtti kortól a jelenkorig, és a következő évtizedekre kivetítve, az élővilágnak 65 millió évvel ezelőtt lezajlott tömeges kipusztulásához mérhető kihalási hullámmal fenyeget minket.

Sir Fred Hoyle

Az élet története Földünkön tulajdonképpen a halál története, és ha bármely létező fajról beszélünk, a kérdés nem az, hogyan fejlődött ki, hanem: hogyan volt képes egyáltalán életben maradni.

Alex West

Talán a csillagászat az a tudomány, amelyben a véletlen felfedezés a legritkább, ahol az emberi értelem teljes nagyságában megmutatkozik, és ahol az ember a legjobban felismerheti, milyen parányi.

Lichtenberg

A ti elbeszélésetek, hogy a napisten, Héliosz fia, Phaetón atyja kocsiját befogva képtelen volt azt rendes útján hajtani, így a földön is felperzselt mindent, és maga is villámsújtottan pusztult el: az igazság mondai változata, ugyanis a (Föld körül keringő) égitestek hosszú időközönként eltérnek megszokott pályájukról, és ezért széles körben tűz pusztítja el a földi dolgokat. (Meglepően modern tudományos szemlélet: világos utalás az üstökösök és aszteroidok időnkénti összeütközéseire Földünkkel. Platón Kritiasza szerint a történetet az Egyiptomba látogató Szolónnak beszélte el egy agg egyiptomi pap, és nagyapja ezt Szolóntól hallotta. – Cs. J.)

Platón

Atlantisz pusztulása óta a sok hatalmas árvíz lehordta a földet a magasabban fekvő (görögországi) területekről, de az nem rakódott le máshol mint alluviális hordalék: a víz a tengerbe sodorta. (…) A zsíros, puha talaj mindenhol eltűnt, a földnek csak a csontváza maradt meg. (…) Azelőtt a hegyoldalakat és fennsíkokat erdők és legelők borították, a talaj beszívta és tárolta az esővizet (…) de a fákat kivágták faházak és hajók építéséhez.

Platón

Az Ökör-hegyet valaha buján tenyésző fák borították. És mivel a hegy nagyváros közelében emelkedik, a fákat rendszeresen kivágták. (…) Harmat és eső öntözte a földet, nem volt hiány friss hajtásokban, de a hegyre felhajtott jószág mindent lelegelt. Ettől olyan kopár az Ökör-hegy. Azok, akik mai kopárságát látják, azt hiszik, hogy ott soha nem nőttek fák. (Az ökológiai szempontok nem újak: a görög és a kínai filozófusok már Kr. e. 400 körül felhívták rájuk a figyelmet. – Cs. J.)

Menciusz

Az erdők egyre kisebbek és kisebbek, a fa mennyisége fogy – mit tegyünk? Ó, ha eljön az idő, mikor már nem léteznek erdők, lesz elég égetni való könyv, amíg új fák nem nőnek.

Lichtenberg

Minthogy az anyagok sokkal régebbiek, mint az írás, nem csoda, hogy nem maradt ránk feljegyzés a valaha oly sok ország területét elborító tengerekről. (…) Számunkra elegendő bizonyíték, hogy ezeket a sós tengerekben létrejött anyagokat most a tengerektől távoli, magas hegyekben találjuk meg.

Leonardo da Vinci

A dögvész egyetlen évada olyan csapást mért az athéni társadalomra, amelyből az soha nem épült föl egészen. (…) Az athéni birodalom, amely mindössze három nemzedéken át állott fenn, emberi mértékkel mérve sokkal mulandóbb volt, mint a Kr. e. 430–429-es járvány, ha azt a kórokozó mikroorganizmusok átlagos élettartamával mérjük.

W. H. Macneill

A tudást a természettudomány minden korszakában az egyén viszi tovább.

Goethe

A tömeg természetesen mindig a maga korában uralkodó tudományos iskola híve.

Goethe

Napjainkban divatos a „materialista” szót becsmérlő értelemben használni. (…) A fogalom, hogy az anyag élettelen és érdektelen, minden bizonnyal ostobaság. Ha létezik valami, ami megnyilvánulásainak sokoldalúságában bámulatosabb, mint az anyag, arról még hallanom kell.

Sir Fred Hoyle

A természettudósoknak annyi hasznuk van a tanaikkal foglalkozó filozófiából, mint a madaraknak az ornitológiából.

Steven Weinberg

A matematika maradandó, mert nincs benne semmi élő.

Joubert

A mértanban nincsenek szekták.

Voltaire

Az üldözés a teológia eszköze, nem a számtané.

Bertrand Russell

Nem tudok olyan háborúról, amelyet természettudósok inspirálnak, és tudományos célokért folytatnak.

Karl Popper

A tudomány vallás nélkül béna, a vallás tudomány nélkül vak.

Einstein

Élő halál – haló élet

(Az itt idézett szerzők gondolatait összekötő szöveget Cs. J. írta.)

De Gaulle francia köztársasági elnök írja: „Az öregség hajótörés.” Aki az emberi életet nem a politikai hatalom birtoklásának, illetve elvesztésének szemszögéből szemléli, az hamar felismeri, hogy az igazi hajótörés a születés. A köldökzsinór elszakításával magunkra maradunk a létezés Ördög-szigetén. A menekülést bőrünk börtönéből egyedül a halál biztosítja. Az öregség a közeli szabadulás ígérete. Ez a gondolat sem új. Először a Kr. e. hatodik században, a klasszikus görögöknél, a megarai Theognisz egyik versében tűnik föl. A mondabeli Midasz király szabadon bocsátja az elfogott Szilénosz szatírt, aki hálából közli vele a titkos bölcsességet: „Meg nem születni a legjobb, vagy ha már itt vagyunk, mielőbb átlépni Hadész kapuján.”

A következő században Szophoklész Oidipusz Kolónoszban című drámájában így hangzik a változat: „Nem születni a legnagyobb boldogság, a második: megszületve hamar megint visszasüllyedni, ahonnan jöttünk.” (Babits Mihály fordítása)

Az aforizmát, hígított változatban, Cicero is idézi tusculumi beszélgetéseiben, Szophoklész ifjabb kortársa, Euripidész elveszett drámájából, a Krephontészból. Ő gyászosnak nevezi a fiúgyermek születését, és biztat: „Akit a halál megszabadít a gyötrelmes létezéstől, annak elmúlását ünnepeljék örömmel barátai.”

Megtaláljuk a gondolatot a bibliai Ószövetségben is. A Kr. e. második század körül írott Prédikátor Könyve a hagyományos gondolatritmusban szól hozzánk:

„És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élők felett, a kik még élnek;

De mind a kettőnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik.” (Vizsolyi Biblia)

Rokon gondolat a Kr. u. első században az ifjabb Seneca (itt lerövidített) erkölcsi hevületű változata: „Bizonytalan, hol vár rád a halál, légy hát készen rá mindenütt (…) Epikuroszt idézem (Seneca): Készülj a halálra! (…) Aki ezt mondja, az arra biztat: készülj a szabadságra! (…) Aki megtanult meghalni, az leszokott a szolgaságról.”

Másfél évezreddel később Montaigne-nél látjuk viszont a nála feszesebben megfogalmazott Seneca-szöveget: „A halálra készülni annyi, mint a szabadságra készülni. Aki megtanult meghalni, az leszokott a szolgaságról.”

A halálra készülés erkölcsi magatartásának leggőgösebb kifejezését Platón (Phaidónjában) így adja Szókratész szájába: „Az emberek, úgy látszik, nincsenek tisztában vele, hogy akik magukat hűségesen a filozófiának szentelték, azok egész életükben tudatosan a meghalásra és a halálra készültek fel.”

Miután börtönében tanítványaival beszélgetve kiitta a méregpoharat, Szókratész utolsó szava Kritónhoz egy kérés: áldozzon egy kakast Aszklépiosznak, az egészség és a gyógyítás istenének. (Az ókori görögök a kakas feláldozásával fejezték ki hálájukat Aszklépiosznak felgyógyulásukért egy betegségből.) Nietzsche úgy értelmezi Szókratész utolsó szavait: az élet hosszú betegség, a halál gyógyulás. Bár az is lehetséges, hogy Nietzsche ezt az aforizmát kedves francia moralistájától, Chamfort-tól vette át: „Az élet betegség, amelyet tizenhat óránként álom enyhít. Ez tüneti kezelés. A gyógyulás a halál.”

A klasszikus görögök Szókratész fellépése előtt magasabb, a misztikussal határos szinten is foglalkoztak a lét és a nemlét viszonyával. Hérakleitosz egyik fennmaradt töredéke szerint „A halhatatlanok halandók, a halandók halhatatlanok, minthogy élik azoknak halálát, azoknak életét pedig halják.” (A Kerényi-kör közös fordításából.) Néhány évtizeddel később Euripidész bizonyára tőle kölcsönözte a gondolatot (és a fogalmazást) egyik művében, amelyből csak töredékek maradtak fenn: „Ki tudja, hogy vajon az élet nem az-e, amit halálnak nevezünk, és a halál nem élet-e? (…) Ki tudja, hogy az élet nem halál-e, a halál azonban odalenn nem életnek számít-e?” Hölderlin, az antik görög eszmeiség és költészet csodálója egyik kései költeményében (In lieblicher Bläue) tömörebben fogalmazta meg az aforizmát: „Az élet halál és a halál is élet.” Hasonló gondolat bukkan fel Coleridge A vén tengerészében és, közelebb hozzánk, Weöres Sándor egyik szonettjében (Önéletrajz): „Élet, mi holt, halál, mi eleven.”

Borges egyik utolsó párbeszédében mondta: „Ahol Lucretius a halálfélelem ellen ír (…) kijelenti: »Halálunk után örökké tartó idő következik, amelyben nem leszünk jelen személyesen, de minek siránkozzunk a halál utáni idő miatt, ami nem lesz a mienk, hiszen nem siránkozunk a születés előtti idő miatt sem, amelyben szintén nem volt részünk, és megkérdi: Hol voltál te a trójai háború idején?«” (Cs. J. kiemelése)

Lucretius De rerum natura (A dolgok természetéről) című költői művében háromszor is említi a trójai háborút, de nem ebben az összefüggésben. Először (I. 85.) a vallással kapcsolatban, de ott halálról, öröklétről nincs szó. Másodszor (I. 464.) időérzékünkről filozofál, és Helénát, Tróját példaképpen említi, a fenti utalás nélkül. Harmadszor (V. 326.) felteszi a kérdést: ha a Föld és az Ég nem született, hanem öröktől fogva létezett, miért nem írtak a költők másról is, mint a thébai háború és Trója pusztulása?

Borges az említett beszélgetés idején már évtizedek óta vak volt, és régi olvasóélményeire emlékezve az irodalmi-mitológiait a történelmi krónikákkal cserélte össze. Lucretius a fent idézett témához nem a trójai, hanem a karthágói háborút választotta illusztrációnak (III. 830.), prózába áttéve körülbelül így: „Ezért a halál semmi nekünk, semmit se számít, mivel a lélekről tudjuk, hogy halandó: és a régmúlt időben nem éreztünk keserűséget, amikor a punok minden oldalról támadtak minket.”

Az idézett szöveg és témája csak egyben azonos a fentivel: születésünk előtt semmi se fájt nekünk. Közelebb áll Borges képzelt Lucretius-idézetéhez egy másik néhány soros Lucretius-részlet (III. 970.) viszonyunkról az időhöz: „Tekints vissza, és lásd meg, hogy a születésünk előtti végtelen idő semmi se volt nekünk. Ez a tükör, amelyet a természet tart elénk, hogy lássuk a halál után eljövendő időt.”

Foglalkoztak a témával mások is. Seneca így nyilatkozott: „A halál után nincsen semmi, és maga a halál is semmi. (…) Kérded, hol leszel majd halálod után? Ahol azok vannak, akik soha nem születtek meg.”

Omar Khajjám, tizenegyedik századi perzsa költő fennmaradt robái-gyűjteményét Nyugaton általában az angol Edward Fitzgeraldnak a maga ízléséhez igazított fordításában ismerik. (Szabó Lőrinc is ezt a verziót használta Khajjám-fordításaihoz.) 1979-ben az ugyancsak angol Peter Avery és John Heath-Stubbs az eredeti kétsoros versformát véve alapul pontos prózafordításban tette elérhetővé Khajjám költeményeit, köztük az 51-es számú robáit: „Ó, milyen hosszú időn át nem leszünk, és a világ létezik tovább – se név, se jel nem marad utánunk –, előtte nem voltunk, és hiányát nem éreztük, utána, amikor már nem leszünk, úgy lesz, mint előtte volt.”

Felmerül a gondolat és az érzés Lichtenberg aforizmái közt a tizennyolcadik század végén: „Istenem, mennyire vágyom a pillanatra, amikor az idő nem lesz többé idő számomra, az anyai minden és semmi ölén, ahol akkor szunnyadtam, mikor a Heinberg (hegy) a vizekből leülepedett, amikor Epikurosz, Caesar és Lucretius éltek és írtak.” Lucretius említése itt aligha véletlen.

Szívünkhöz legközelebb mégis Kosztolányi változata áll, az Ének a semmiről utolsó strófájából:

Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:
Mi volt a mi bajunk korábban,
hogy nem jártunk a föld porában?
Mi fájt szivednek és szivemnek
Caesar, Napoleon korában?

Az idézett szövegeket Csokits János fordította; ahol mások fordításából idéz, ott zárójelben közli a fordító nevét.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben