A harmadik út felé
Szabó Dezső az Élet és Irodalomban, 2. rész
Petrik Béla
2009 // 12
A perek
A Szabó Dezső ellen folyó peres eljárások egyike a még 1921 januárjában indult per, amelyet a Szellemi Termékek Országos Tanácsát Felszámoló Hivatal nevében a magyar államkincstár indított, a tanácsköztársaság alatt felvett írói előlegek, mintegy 50 ezer korona visszafizetéséért. Jegyezzük meg, ilyen eljárás nemcsak vele szemben indult, hiszen Babits vagy Móricz is hasonló procedúra alá esett, de csak vele szemben folyt ilyen hosszas alapossággal. Az elsőfokú elmarasztaló ítélet viszonylag gyorsan, még áprilisban megszületett. A másodfok 1922 májusában helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, melyet majd csak a Kúria változtatott meg 1923. június 19-én hozott határozatában, ejtve a keresetet, amelynek eredményeképpen visszakapta – korábban elkobzásra ítélt és lefoglalt – művét, az Egyenes úton-t és ingóságait. A jogerős ítélet meghozatala előtt ugyanis, példátlan módon, a perben előterjesztett igény biztosítására végrehajtást rendeltek el összes ingósága tekintetében. A végrehajtási iratból egyébiránt tudható, hogy a követelés ekkorra már 10 ezer koronára csökkent, ami a pénz inflálódása miatt amúgy is jelentősen veszített értékéből. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a pernek, amelyet Pekár Gyula államtitkár személyes sértettsége mozgatott, kizárólagosan politikai célzata volt. A Kúria felmentő ítélete elégtételt jelentett számára, s megnyugvást abban, hogy létezik még a magyar életben olyan szilárd pont, „hol a magyar bíróság nagyszerű tradíciói érintetlen tisztaságban élnek”.55
Az Aurora szerkesztője, Szabady Ernő is pert indított Szabó Dezső és Rik Ödön ellen kártérítés iránt, mivel állítása szerint Szabó Dezső felmondás nélkül hagyta ott főszerkesztői állását, és indította meg az Élet és Irodalmat, amely ráadásul jogosulatlanul az Aurora folytatójaként tüntette fel magát, az előfizetőket pedig átigazolásra biztatta, minek következtében az Aurora megszűnt, ezután már csak egy száma jelent meg. Az elsőfokú bíróság 1924 szeptemberében igazat adott Szabady Ernőnek, és ötmillió korona tőke és járulékai megfizetésére kötelezte Szabó Dezsőt és kiadóját. Ez az ítélet és persze a többiek bizonyosan hozzájárultak Szabó Dezső azon későbbi elhatározásához, hogy elhagyja az országot. Az Ítélőtábla később megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a kártérítési igényt, tekintettel arra, hogy Szabady szerződésszegően járt el Szabó Dezsővel szemben, a jogerős határozat kihirdetésére azonban már csak olaszországi útját követően, 1925. május 25-én került sor, így Szabó Dezső annak tudatában hagyta el az országot, hogy őt jogellenes és morálisan is elítélhető magatartásáért felelősségre vonták.56
1923 szeptemberében az ügyészség vádat emelt a márciusi számban megjelent Levél a tisztviselőkérdésről című írásában foglaltak miatt, sajtó útján elkövetett izgatás és nemzetgyalázás vádjával. Első fokon, 1923. november 21-én a budapesti királyi büntető törvényszék Töreky tanácsa kétévi börtönre és százezer korona megfizetésére, továbbá ötévi hivatali és politikai jogvesztésre ítélte, izgatás bűntette és a magyar állam s a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség miatt. A két háború közötti időszak első, talán legsúlyosabb, íróval szemben lefolytatott pere volt ez. Az ítélet ellen kizárólag Kosztolányi Dezső emelte fel szavát, százötven tekintélyes személy aláírásával Horthyhoz nyújtott beadványt az ítélet visszavonását követelve, amit Szabó Dezső a Világban köszönt meg neki. Szabó Dezső fellebbezése folytán a másodfok 1924. február 5-én hozott határozatában a börtönbüntetést hat hónapra szállította le, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Csak a Kúria 1924. június 17-i jogerős ítélete mentette őt fel az izgatás vádja alól, igaz, a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség miatt bűnösnek mondta ki, de a büntetést a lehetséges minimumra szorította: egy hónapi fogházbüntetés és 50 ezer korona megfizetésére kötelezték, a végrehajtását azonban felfüggesztették.57
A perek, úgy gondolom, jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Szabó Dezső úgy érezze, minden levegő elfogyott körülötte. Folyóirata csődbe jutott, nem akadt lap, amely írásait közölte volna, kiadó, amely könyveit kiadta volna, s bár az árveréseket elkerülte, a perekből viszonylagos sikerrel került ki, mind egzisztenciális helyzete – szinte nyomorgott ekkoriban –, mind közéleti-politikai nézetei miatti elszigeteltsége okán joggal érezhette számkivetettnek magát a hazán belül. Felszámolta hát legendás, hatezer kötetes könyvtárát, budapesti létének minden ingóságát, és 1924. október 18-án búcsút intett híveinek, s a Keleti pályaudvarról, a marasztalására összegyűlt tömeg ellenére, elindult olaszországi „emigrációjába”, ahonnan csak öt hónap múlva tért haza.
Az Élet és Irodalom értelme: a nemzeti radikalizmus alapjai
A folyóirattól remény nélkül búcsúzott, a teljes elszigeteltség állapotában jól látta, hogy bár a politikai életben egymásnak feszülő erők gigászi harcot vívnak egymással, abban azonban mindannyian megegyeztek, hogy a magyar demokráciát nem akarják. Azt a demokráciát, amely „természetesen, organikusan fejlődnék életre a természeti és történelmi adottságok csíráiból. Mely a magyar talaj s e talajt kenyérré, kultúrává dolgozó nép termő erőinek nagyszerű kibontakozása volna. A gyökér nem szükségszerűbb és logikusabb alapja a fa életének, mint a magyar falu a magyar demokráciának. Olyan földreform, olyan gazdasági és kultúrpolitika, a népképviseletnek olyan reformja az első legsürgősebb teendői ennek a demokráciának, mely a falut hatalmasan megindítja az anyagi és szellemi haladás útján, politikai súlyát munkájával és népességszámával arányossá teszi, és intézményesen biztosítja, hogy egy új, egészséges középosztály fejlődjék a magyar faluból a mostani elkorhadt, beteg képlet helyébe.”58 Jól érzete: a senki földjén áll.
A tanulmányok jelentőségét az adta, hogy néhány évvel az ország elképzelhetetlen méretű csonkítása, némely nemzettestek leszakítása után a huszadik században elsőként ezekben fogalmazta meg Szabó Dezső az évszázados, sajátos magyar fejlődésre organikusan épülő radikalizmus eszméjét. Ahogyan Cs. Szabó László írta: „Szabó Dezső valóban a »harmadik út« szellemi apja. A magyar nép egyaránt visszaborzadt a fasizmus és kommunizmus uralmától s általában minden emberáldozó, vérengző rendszertől, amely akasztat. Megkapta a nagy védőoltást a faji és vallási türelmetlenség ellen még a török hódoltság közös szenvedései alatt. Katolikusok és protestánsok jóviszonya és nyájas szomszédsága különösen a vegyes felekezetű falukban ennek a harmadik útnak volt a hosszú gyakorlati előkészítése a nép mindennapi lelki életében. Szabó Dezső haláláig ellensége volt az osztályharcnak, csavaros ideológiai nyelven szólva »magyar integrálódás«-t akart.”59 Ennek az útnak az eszmei alapvetése az Új magyar ideológia felé.
Ez az alapvetés megtermékenyítő hatású volt a háború után színre lépett fiatal generációra, amely politikai ideáiban a kétezer éves görög-római filozófiát és gazdasági-jogi rendszert, továbbá a kétezer éves keresztény eszmerendszert ötvözte a modern alkotmányos berendezkedéssel, a parlamentarizmus igényével, válaszolt a kor kihívásaira, és mindezt úgy, hogy figyelembe vette a nemzeti hagyományokat és sajátosságokat is. Németh László megfogalmazásában: ezek a mozgalmak a négyszáz éves magyar radikalizmus legjobb hagyományait, a katolicizmus és protestantizmus nemesebb magyar formáit hozták, s olyan Magyarországot szerettek volna, amely igazságosabb, szabadabb, emberibb, európaibb és istenesebb.60 Ezt jelentette az Új magyar ideológia felé.
Szabó Dezső eszmerendszerét azért fogadták mind a baloldali radikális és liberális körök, mind a kurzus hivatalosságai teljes elutasítással, mert a bukott forradalmak és a négy év mocsárláz után világosan megmutatkozott, hogy az általa képviselt autonóm, nemzeti demokratikus ideológia képes társadalomszervező erővé válni, tényleges alternatívája lehet mind a baloldali, mind a jobboldali programoknak, sőt képes meghaladni a két nagy, egymásnak feszülő világrend által kínált megoldásokat. Olyan érték- és minőségközpontú, a nemzeti hagyományokhoz szervesen illeszkedő, a szociális értékek iránt rendkívüli érzékenységet tanúsító világkép lépett írásai nyomán a nyilvánosság és a nagypolitika színpadára, amelyik egyik napról a másikra híveket, szimpatizánsokat mozgósított, reális választási lehetőséget kínált. A magyar mezőgazdaság kérdésében a paraszti életforma szabadságát hirdette, amely magában foglalta a magántulajdon szabadságát és a szövetkezés szabadságát is. Magáévá tette a teljes parlamenti demokrácia egész követelményrendszerét, a többpártrendszert és a független bíróságot, a sajtó-, gyülekezési és gondolatszabadság eszményét.
Szabó Dezső harmadikutas nézetrendszere rámutatott, hogy a nemzeti közösség számára idegen mind a regnáló jobboldali hatalom, mind az ellenzékben lévő baloldali internacionalista körök, a radikális és liberális vagy kommunista mozgalom minden erkölcsi és etikai szabályt felülíró politizálása, bemutatta azt a szolidaritáson és igazságosságon alapuló évezredes rendet, amelyet igyekeztek kitörölni emlékezetéből, s amely a társadalom többsége számára az organikus nemzeti társadalom és gazdaság alapeszményeit képviselte. Felmutatta a szabadság és jog eszményét, amely szöges ellentétben állt a tanácsköztársaság forradalmi „törvényességével” és a kurzus tekintélyelvű s irányítható igazságszolgáltatási rendszerével is. Ahogyan Bibó évtizedekkel később a népi mozgalom kapcsán fogalmazott: „…olyan radikális mozgalmat testesítettek meg, amelyik egyszerre foglalta magában a teljes társadalmi felszabadulás követelményét és a szabadságjogok teljességének és intézményszerű teljességének a követelményét, egy olyan szintézist, amelyet azóta is hiába próbálnak megtalálni a világot szétszabdaló ellentétes világnézetek, amelyek mind a szabadság központi ideológiájából vezetik le magukat, anélkül, hogy ezt a kielégítő szintézist létre tudnák hozni.”61
Szabó Dezső már nem hitt a francia forradalom három nagy jelszavában, mert azokat a kor megcsúfolta, illetőleg hitt bennük, csak éppen azok eredeti értelmében, és „nem beléjük értelmezve azokat a torzulásokat, amelyeket azóta különböző úgynevezett ideológiák ehhez kapcsoltak. Vagyis a szabadság jelszavához nem kapcsolták hozzá a nagytőke és a nagyvagyon korlátlan hatalmát mint szabadságot, az egyenlőség fogalmához nem kapcsolták hozzá a centralizált államhatalmat, mint amelyik majd hivatott lesz ezt az egyenlőséget biztosítani.”62
Jegyzetek
1 Idézi Sárközi Mátyás: Temetni jöttem Kádárt, nem dicsérni. In Mit kezdjünk vele? Kádár János 1912–1989. XX. Század Intézet, Budapest, 2007, 98.
2 „A hatodik kötetbe kerülne – Magyar sorskérdések címmel – az egész politikai anyag, köztük az is, amit most nem lehet kiadni. Ez nem is olyan nagy baj, összeállíthatom egy kísérő tanulmánnyal politikai fejlődésem egész történetét, ha nem is adják ki, a kész kötet kopogni fog az ajtón mint örökbe hagyott követelés.” Németh László 1967-es naplófeljegyzéseiben írta ezeket a sorokat. I. h.: Németh László: Napló. Tiszatáj Könyvek, 2006, 398.
3 Görömbei András találó definíciója – G. A.: Azonosságtudat, nemzet, irodalom – A Németh László-recepció tanulságai. Nap Kiadó, 2008, 224.
4 Lásd erről Gombos Gyula: Szabó Dezső. Püski, New York, 1975, 273.
5 Szakmári, Laczkó Géza, Kende Gyula, Féja Géza, Kállay Miklós, Bodor Aladár, Oláh Béla; utánközlésben Vörösmarty-, Petőfi-, Ady-, Juhász Gyula-verseket közölt.
6 Szabó Dezső: Föladataink. Aurora, 1923. január 20.
7 Csak az első és utolsó Élet és Irodalomban nem folytatódott a sorozat. Az elsőből nyilván az átállás miatt, az utolsóból a befejezés csalódottsága miatt maradhatott el. Az utolsó szám feltehetőleg már csak a túlszedések közlései.
8 A tanulmánysorozat első egységes kiadására nyolcvan évet kellett várni: Szabó Dezső: Új magyar ideológia felé. Szabó Dezső Emléktársaság, Budapest, 2002.
9 Szabó Dezső: Elszámolás a múlttal és jelennel, Az új magyar ideológia felé. I. h.: Szabó Dezső: Új magyar ideológia felé. Szabó Dezső Emléktársaság, Budapest, 2002, 25. – Az idézetek a továbbiakban e helyről valók, amennyiben más hely megjelölésre nem kerül.
10 Lásd erről Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, é. n., 416–417.
11 Gombos Gyula: Szabó Dezső. Püski, New York, 1975, 274.
12 Szabó Dezső: Elszámolás a múlttal és jelennel. I. h. 36.
13 Uo. 10–11.
14 Németh László: Szabó Dezső. Erdélyi Helikon, 1928. december, I. évfolyam 8. szám.
15 Szabó Dezső: Elszámolás a múlttal és jelennel. 18–19.
16 Uo. 40.
17 Lásd erről Bibó István: Levél Borbándi Gyulához. In Válogatott tanulmányok. Magvető Könyvkiadó, Budapest, III. kötet, 306–308.
18 Szabó Dezső: Elszámolás… 64.
19 A márciusban megjelenő első Élet és Irodalomban, nyilván a kiadóváltás miatt, a sorozat nem folytatódott, bár ebben a számban is programadó írásokat találhatunk, mint például A turánizmus vagy a későbbi meghurcoltatásának alapját képező Levél a tisztviselőkérdésről.
20 Szabó Dezső: Új magyar ideológia felé. I. h. 82.
21 Uo.
22 Uo. 89.
23 Uo. 106.
24 Uo. 93.
25 Uo. 90–91.
26 Lásd uo. 125.
27 Uo. 114.
28 Uo. 128.
29 Uo. 153.
30 Uo. 153.
31 Uo. 171.
32 Szabó Dezső: A turánizmus. Élet és Irodalom, I. évfolyam 1. szám, 1923. március 20., 18.
33 Uo. 19.
34 Uo. 22.
35 Szabó Dezső: Levél a tisztviselőkérdésről. Élet és Irodalom, i. h. 28.
36 Uo.
37 Uo. 29.
38 Szabó Dezső: Levél az ifjúsághoz. Élet és Irodalom, i. h. 30.
39 Uo. 31.
40 Szabó Dezső: Fellner Sándor halála. Miért és hogyan született Fellner Sándor? Élet és Irodalom, I. évfolyam 4. szám. 1923. június, 7.
41 „Agyonhallgatni. Nem bántani nyilvánosan, mert: 1. Ő erősebb. 2. Ez felelősséget von maga után a jövőben. Megfosztani a megnyilvánulás és kenyérkereset minden lehetőségétől.” Szabó Dezső: Aktualitások. 3. Cinemintye! Élet és Irodalom, 3. szám, 77.
42 Az első számban egyáltalán nincs, a második számban három, a harmadik számban két, a negyedikben egy, az ötödik számtól pedig egyetlenegy hirdetés sem található.
43 Szabó Dezső: A titkos szervezetekről. Élet és Irodalom. 3. szám, 1923. május, 25.
44 Uo. 27.
45 Fellner Sándor levele Szabó Dezsőhöz. Élet és Irodalom, 3. szám, 1923. május, 31. Az idézetek a továbbiakban is e helyről származnak.
46 Szabó Dezső levele Fellner Sándorhoz. Uo. 32.
47 Uo. 33.
48 Lásd erről Nagy Péter: Szabó Dezső. Akadémia Kiadó, 1979, 357–358. Az írásokkal érdemben terjedelmi okokból nem tudunk foglalkozni, de a lényegesebbeket a teljesség igénye nélkül itt megjelöljük: A harmadik arc. Szózat, 1923. május 24., A költő és a zsidó. Bécsi Magyar Újság, 1923. május 23., Dánér Béla: Nyílt levél Szabó Dezsőhöz. A Nép, 1923. május 24., Friedrich István és Szabó Dezső. Bécsi Magyar Újság, 1923. május 23., Lendvai István: Halotti írás. A Nép, 1923. június 21., Milotay István: Két álarccal. Magyarság, 1923. május 27., Szabó Dezső megtérése. A Reggel, 1923. május 22., Szabó Dezső visszatérése. Új Nemzedék, 1923. május 23.
49 Gyászjelentés. Élet és Irodalom, I. évfolyam 4. szám, 1923. június, 1.
50 Szabó Dezső: Fellner Sándor halála. Uo. 9.
51 Uo. 15.
52 Gombos Gyula: Szabó Dezső. Püski, New York, 1975, 213.
53 Szabó Dezső: Rokamból-romantika. Élet és Irodalom, I. évfolyam 5. szám 1923. július, 25.
54 Szabó Dezső: Habsburg-destrukció és fehér bolsevizmus. Élet és Irodalom, 6. szám, 1923. augusztus, 42.
55 Szabó Dezső: Aktualitások. 1. Megnyugvás. Élet és Irodalom, I. évfolyam 5. szám, 1923. július, 71.
56 Lásd erről Budai Balogh Sándor: Szabó Dezső ismeretlen naplója – „Megtöröm a villámokat”. Püski – Magyar Líra Bt., 2004, 56–57.
57 Lásd erről Budai Balogh Sándor: i. m. 56. és Nagy Péter: i. m. 359.
58 Szabó Dezső: Remény nélkül. 30.
59 Uo. 116–117.
60 Lásd Németh László: Magyarok, kibékülni! – Kisebbségben. Magyar Élet, 1942, IV. kötet, 206–207.
61 Bibó István levele Szalai Pálhoz. Bibó Emlékkönyv, Századvég – EPMSz, Budapest–Bern, 1991, I. kötet, 142–143.
62 Bibó István: Levél Borbándi Gyulának – Életút dokumentumokban. 1956-os Intézet – Osiris – Századvég, 1995, 675.
